5. RÉSZ

Dobbanás

Amikor kinyitottam a szemem a falat láttam. Családi képek telítették meg. A fejem lassan fej le emelkedett. Melegség öntötte el az egész testem. Az derekamon gyengéd érintést éreztem. A szemem tára nyílt. Már nem fogtam Justin kezét, hanem a mellkasán feküdtem. Mikor kerültünk mi ilyen pozícióba?  Természetesen a kérdésemre nem kaptam választ. Nem ez az első, hogy így alszom a egy sráccal, de eddig ez hozott csak zavarba. Felnéztem rá. A feje oldalra volt billenve. Nyugodtnak látszott. A szája sarkában mosolygott. Hogy lehet így aludni? gondoltam. Akaratlanul is elmosolyodtam. Nem úgy tűnt most mint egy botrány hős.

-Ha meg akarsz csókolni, nem állok ellent.

A testem megmerevedett. Mióta van ébren? Mikor a kijelentése eljutott az eszemig, felültem.

-Ki mondta, hogy meg akarnálak csókolni? 

-Ugyan!-fordította felém a fejét és önelégülten vigyorgott.-Most mond, hogy nem fordult meg a fejedben!

-Nem.-mondtam teljesen nyugodtan, és kissé elhúzódtam. 

-Ha szeretnéd a lényegre is térhetünk.-vigyorgott, majd próbált felülni, de a sebe miatt nem tudott hirtelen mozdulatokat tenni.

-Csak lassan. A végén még jobban megsérülsz.-Felálltam és oda sétáltam, hogy segítsek neki felülni.

-Olyan édes, hogy ennyire aggódsz értem.-mosolygott rám. És egyre közelebb hajolt.

-Jobban tetszett amikor haldokoltál.-jelentettem ki unottan majd elsétáltam. Az ajtóban megláttam Tomot.

-Mi van vele?-kérdeztem

-Hajnalban fájdalom csillapítót kért. Még nem múlt el a hatása.-mondta mosolyogva miközben elment mellettem. hogy segítsen Justinnak felállni az ágyról. Rájuk néztem. Justin hasán lévő fehér kötést tanulmányoztam. El is felejtettem, hogy fájdalom csillapító nélkül varrtam össze a sebet. 

-Hol van Em?- kérdeztem. 

-A mellettünk lévő szobában alszik.-válaszolta Tom miközben Justint támogatta.

-Miért neked szólt?-kérdeztem

-Mert nem akart felkelteni.-mosolygott Tom. Justinra néztem, aki inkább vissza ült az ágyra.

-Pihenj inkább még.-mondta Tomy aggódva.

-Nem akarok a terhedre lenni.-nyögte Justin fájdalmasan. 

-Haver, az életemet mentetted meg!

-És te hányszor mentetted meg az enyémet?

Mosolyogtam ezt a párbeszédet hallva. Olyan mint, ha Emmát és magamat hallanám két évvel ezelőtt. Nem pontosan így zajlott, de hasonló volt.
-Key...-szólalt meg Emma az ajtóból, mire oda fordultam. Eléggé aggodalmas képet vágott.
-Mi a baj?-kérdeztem.
-Beszélhetnénk négyszemközt?-kérdezte mélyen a szemembe nézve. Hátra pillantottam a srácokra. Justinra majd Tom-ra néztem aki rám pillantott.
-Menj. Ha baj van azonnal szólók.-monda. Bólintottam és kimentem az ajtó. Emma arrébb állt, hogy ki tudja menni majd be hajtotta mögöttem az ajtót. Megragadta a kezem és kihúzott a konyháig. Ott leült a pulthoz. Én szembe vele a pult másik oldalán. A szívem csak úgy vert. Mi baj lehet? Nem értettem mi ez a nagy aggodalom.
-Tegnap este...-kezdte. Nyelt egy nagyot, mint ha nehezen jönnének a szavak. Keze a pulton dobolt. Oda nyúltam és gyengéden megszorítottam mire rám nézett. Mosolyogtam és bátorítóan bólintottam.
-Tegnap este, Tomy velem aludt, De.. Annyira ki volt borulva. És én csak meg akartam nyugtatni. Mire megcsókolt. Én vissza csókoltam.
Szemem tágra nyílt. Láttam a reakcióm és beleharapott a szájába. Tudtam, hogy még nincs vége a stroynak. Kérdőn felvontam szemöldököm, mire ő folytatta.
-Egyre intenzívebb lett a csókunk. És éreztem, hogy testem kívánja őt. És eléggé éreztem, hogy az ő teste is engem.-Amikor ezt mondta egy kisebb kuncogás kicsúszott, mert tudtam mire gondol. Ettől egy kicsit leengedett a válla, és nyugodtabban mesélte tovább.-Aztán tapiztuk a másikat mindenhol. Ahol csak értük. Mint, ha nem akarnánk elengedni a másikat. És a végén, egy elég szenvedélyes szeretkezést lenyomtunk.
Akaratlanul is felnevettem. Emma hitetlenkedve nézett rám.
-Jól megnyugtattad!-mondtam nevetve.
-Keeey.-Nyöszörögte. Abba hagytam a nevetést és elkezdtem gondolkodni.
-Várjunk. Amikor utoljára szenvedélyesen szeretkeztél, egy évig nem tudtad kiverni a srácot a fejedből mert annyira....-Szemem tágra nyílt a felismeréstől.-Te jó ég..-ennyit tudtam mondani.
-Szeretem őt. Szeretem Tomyt a francba is!-Dühöngött.-Ez kellett ahhoz, hogy be merjem vallni magamnak.
Nem tudtam mit mondani rá. Egyszerűen lesokkolt a dolog. El sem mertem képzelni mi lehet ennek a vége.-Asszem haza kéne mennünk.-Ennyit tudtam, csak mondani. Emma rám nézett.
-Össze szedem a cuccaim.-mondta, azzal le szállt a pult székéről és elment.
Néhány percig még bambultam aztán én is elindultam a táskámért Justin szobájába. Mikor beléptem Justin az ágyon feküdt, mellette Tom ülte egy széken. Felnéztek a érkezésemre.
-Mi megyünk. Jobb, ha a paparazzik nem látnak itt minket. Ha gáz van hívjatok nyugodtan.
Csendben nyugtázták ezt. Tom-ra néztem. Szeme könnyes volt és elkapta a fejét. Justinra néztem aki a rám majd a keze irányába pillantott. Oda néztem és láttam h feltűnés mentesen azt mutatja. hogy "nyugi". Vissza néztem az arcára és egy biztató féloldalas mosollyal jutalmazott. Kicsit engedett a vállam. Tudni akartam, hogy mi baja lehet, de tudtam, hogy most Justinra nagyobb szüksége van.

Amikor haza értem, fáradtan vetődtem be az ágyba. Be nyomtam halkan a TV-m és valami hülye valóság showt néztem rajta. Az eszem folyamatosan Emmán és Tomon járt. Mikor megismertük Tomyt még óvodások voltunk. Bele gondolni, hogy mennyi időt töltöttünk együtt elképesztő érzés volt. Emma ennyi idő alatt kiismerhette őt annyira, hogy szeresse. Félt magának is bevallani a felismerést, hogy teljesen belezúgott a legjobb barátunkba,
 Gondolataimból halk kopogás zökkentett ki. Anyám nyitott be ajtón mire felültem és rá mosolyogtam.
-Szia!-mondta boldogan, de még is láttam aggódó tekintetét.
Mindent elmeséltem neki. Tényleg mindent.
Hu..-Sóhajtott.-Tehát, Emma szereti Tomot. Meg sem lep. Elég helyes fiatal.-Ezt a megjegyzését egy "Tényleg anyu?" mosollyal jutalmaztam, mire vissza mosolygott majd folytatta.-Megkérdeztek Tomyt, hogy ő hogyan érez?
-Nem. Emmának az is nehéz volt, hogy magának és nekem bevallja ezt. Nem hogy Tomy-tól megkérdezze mit érez iránta.
-Ez jogos. Kérsz enni?-váltott témát.
-Aha.-Válaszoltam mosolyogva. Rá kellett jönnöm, hogy tegnap óta nem ettem semmit az ég világon.
  A nappaliban ültünk anyámmal és a öcsémmel. Bámultuk a TV-t, beszélgettünk és nevettünk. Ken éppen azt ecsetelte, hogy mennyi kedves az óvó nénije, és hogy múltkor egy kislány mellett aludt alvás időben. Anyuval össze néztünk és mosolyogtunk.
-Olyan gyorsan felnőnek.-mondtam és magamhoz szorítottam az öcsémet aki hangos kiáltással jelezte, hogy nem akar megölelni. Anya csak nevetett rajtunk.

És így telt egy hetünk. Emma sokszor átjött volt, hogy családostul. Mivel a szomszédban laknak nem volt nehéz. Nem beszélt Tomy-val azóta az este óta. Én sem sűrűn de, amikor beszéltünk akkor nem tudtam szóba hozni. Justinról tőle meg a TV-ben hallottam csak. Tom mondta, hogy a sebe szépen gyógyul. A sajtó semmit sem tudott. Hál istennek nem jutott el a fülükbe. Nyugis napjaink voltak, Tomy nem jött suliba, így nem tudott találkozni Emmával. Én tudtam, hogy beteg, de Em nem kérdezte így nem mondtam neki.
Szombat délután ültünk öcsémmel a kanapén és mesét néztünk. Otthoni cucc volt rajtam. Egy kötött pulcsi ami a fenekemig ért és a fél vállamról le lógott, alá egy trikó, sport melltartó és fekete cica nadrág. A hajam felkötve lófarokba mert elég zsíros volt és aznap este terveztem hajat mosni. Anya kint a konyhába mosogatott. Ken éppen azt mondta el, hogy a mesének mi volt az előző részében mikor csengettek.
-Nyitom!-kiáltottam az ajtóban álló személynek és anyámnak is egyszerre.
Amikor kinyitottam az ajtót, lefagytam. Szemem elkerekedett szám nyitva maradt. A levegő is megfagyott bennem. Szívem kihagyott egy ütemet.
Szia.-köszönt mosolyogva.
Szívem egy hatalmas dobbanással újra verni kezdett egyre hevesebben.

4.RÉSZ

Érintés

Másnap a suliban folyamatosan az járt a fejemben amit Justin mondott a műsorban. Vajon miért mondta ezt? Vajon mit jelenthet?  Folyamatosan ez járt a fejemben. És az amikor rá nyitottam a fürdőszobában. A gondolatába belepirultam.
 Csak arra eszméltem fel, hogy Emma vigyorog az arcomba. Rá néztem és megpaskoltam a fejem. Rá mosolyogtam, de ő továbbra is vigyorgott. Tudta min gondolkodtam.
-Fogsz vele beszélni?-kérdezte leülve az előttem lévő padba az ebédjével együtt. Fel sem tűnt, hogy már dél van. Lehajoltam és elővettem én is a táskámból az ebédemet. Leraktam magam elé és Emmára néztem.
-1, Hogyan beszélnék vele? 2, Miről beszélnék vele?
-1, Ha esetleg elfelejtetted volna, Tom a legjobb barátja, aki a mi legjobb barátunk. Rakd össze. 2. Talán arról az aprócska mondatról, amit tegnap este mondott a műsorban? Hogy is mondta?- kezdett el gondolkodást színleni Emma, én pedig a szememet forgattam.- Ez a lány.. Egyetlen egy pillantásával mindent megváltoztatott bennem.- nézett rám résnyire húzott szemekkel és nevetségesen férfias hangon. Nem tudtam megállni, hogy ne nevessem ki. Mondani akartam valamit, de egy hatalmas nagy csattanásra lettem figyelmes mögülem mire Emmával össze rezzentünk. Amire hátra nézhettem volna Tom esett be mellém egy székkel és azonnal rá is ült. Kerek szemekkel néztünk rá.
-Te még csak most értél be?- kérdeztem tőle.
-Neh... ish... mondh.- lihegte majd hátra dőlt a széken. Kifújta magát, majd kiegyenesedett és ránk nézett.- Nagyon durva volt. Mivel Justin miután haza jött mindenki megbolondult. Hívogatták, hogy ki vagy te,- itt rám mutatott.- hogy mit jelent amit mondott stb..stb..
-O, jajj.-fogtam meg a fejem- Ezt lehet nem kellett volna.- néztem Tomra ő pedig kérdőn nézett rám. Aztán Emmához fordult. És unott fejjel vissza rám. Emma kacér mosollyal mosolygott rá.
-Nem mondom el, hogy érette!-jelentette ki Tomy, meg sem várva a kérdést.
-Miért?!-háborodott fel Emma. Tomy komolyan rá nézett.
-Azért ő sem tudja nagyon, hogy most mi van.
Kérdőn néztem Tomy-ra de ő csak vállat rántott.
 A nap végig ezt a témát hanyagoltuk. Annak nagyon örültem, hogy a suliban senki nem ismert meg.
Amikor vége volt a sulinak, elindultunk kifele az iskolából. A sulitól a kapuig beszélgettünk, de aztán én kiszálltam a beszélgetésből és meg torpantam. Egy férfira lettem figyelmes. Szürke kapucnis kardigánja volt. Az arcában egy sapka és a kapucni is a fején volt. Lehajtott fejjel és zsebre dugott kézzel állt ott. Fekete farmer  nadrág és egy Nike cipő volt rajta. Elég jó kocsinak támaszkodott.
-Keyla, mi az?- kérdezte Emma majd a szemem sarkából láttam, hogy ugyan oda fordítja a fejét amerre én és ezt Tomy is leutánozta. A nevem hallatára a srác felkapta a fejét, amitől megrezzentem. Aztán láttam, hogy Tom elindul felé. Én Emmára néztem, aki kézen ragadva engem Tomy után húzott.
 Elsőnek nem értettem miért megyünk oda hozzá. De mikor oda értünk megpillantottam a srác arcát. Justin volt, és eléggé aggodalmas képet vágott.
-Mi a gáz haver?-kérdezte Tom, Justin arcát fürkészve. Justin körülnézett, Emmára, majd rám pillantott és csak ennyit mondott.
-Szálljatok, be a kocsiba!
Kérdés nélkül beszálltunk mind a kocsiba. Justin és Tomy ült előre, Emma és én pedig hátra. Justin minden szó nélkül beindította a kocsit és elhajtott.
-Tomy emlékszel a régi haverjaidra?- kérdezte Justin de a hangjában érződött az irónia. Tom szótlanul bólintott.-Na ők megkerestek.-Nézett Justin egy pillanatra Tomyra aki lesápadt. Justin félre állt egy kis utcában. Le vette a sapkáját és a pulcsiját majd hátra nézett rám.
-Ezeket vedd fel.-nézett bele a szemembe. Tomyra néztem aki úgy szint levette a pulcsiját és kivette a táskájából a nap szemüvegét és oda adta Emmának, aki ugyan olyan kétségbe esetten bámult rá mint ahogy én. Tom ránk nézett. És csak egy nevet mondott. Thomas. Emmával szó nélkül fel vettük a pulcsikat és a kiegészítőket majd a kapucnit a fejünkre húztuk, hogy az is valamennyire takarja az arcunk.
Thomas egy drogos. Tomynak voltak zűrös korszakai, de amikor megismerte Thomast az volt a legrosszabb. Tom-nak elvonóra kellett járnia. Sőt gyomor mosáson is részt kellett venni. Sok mindenkinek tartozott anno, de mi azt hittük mindent lerendeztük. Thomas majdnem megölte Tomy-t. Miatta a rendőrök vitték el, az apja megverte őt. Minden rossznak az okozója ő volt Tomy életében. Akkor tőlünk is elvette. Thomas húga pedig, a világ legnagyobb ringyója. Elcsábította Tom-ot, ellenünk fordította, hogy rosszat akarunk neki, a halálba akarjunk kergetni. Tom vele vesztette el az ártatlanságát. Utána sokszor csinálták, és nagyon sokszor voltak beállva közben. Jeni azt hazudta, hogy terhes és Tomytól így akart pénzt kicsikarni. De akkor már Tomy észhez tért. És ekkor akarta Thomas megülni őt. Túl sokat tudott. De mi is. Így senkit nem ölhetett meg. Csak felszívódott a bandájával együtt. Hogy most hogyan került elő és milyen pénzről van szó nem tudom. De az biztos, ha most nem megyünk el a találkozóra, akkor ők keresnek meg minket. És abból csak baj lehet.
 Emma megszorította a kezem és átkúszott mellém. A vállamra hajtotta a fejét, én pedig az ő buksijára. Láttam ahogy Justin ránk néz a vissza pillantóból. A szemeiben aggodalom sugárzott. Nem akarta, hogy mi is ott legyünk.
 Justin olyan 20 perc múlva megállt és hátra nézett ránk.
-Na figyeljetek. Emma te be ülsz a vezető ülésre és keresztbe állsz a kocsival. Keyla, te itt maradsz hátul és ha meglátsz minket futni akkor kinyitod azt az ajtót ami közelebb van hozzánk és azonnal előre mászol Emma mellé. Amint bent vagyunk mind a ketten biztosan a kocsiban elkiáltom magam, hogy menj és te gondolkozás nélkül a gázra taposol és elhúzzuk a csíkot hozzám és ott is alszotok.
 Emmával bólintottunk. Kiszálltak a kocsiból. Emma előre szállt és keresztben állt.
 A szívem hevesen vert. Láttuk, ahogy Thomas és bandája megérkezik. A kezem a kilincsen volt én ugrásra készen. Emma is feszülten figyelt. Teltek a percek, de csak beszélgettek. Egyszer csak egy gyerek jött elő valahonnan. A szemem tágra nyílt.
-Lehetetlen.-mondta Emma.
-Ki van zárva.- mondtam.
A kisfiú oda futott az egyik sráchoz. Thomas kezében egy bicska villant meg és Tomy felé kezdett rohanni de Justin elé állt. Eltalálta vele Justin oldalát, de Tomy reagált és azonnal akkorát húzott be Thomasnak, hogy a földre zuhant. Tomy megragadta Justint, és elkezdtek a kocsi felé futni. Azonnal kinyitottam az ajtót, és előre másztam. Emma beindította a motort sebességbe váltott és várta, hogy a fiúk be pattanjanak hátra.
 A srácok hatalmas puffanással érkeztek.
-MENJ!- ordította Tomy, az ajtóhoz nyúlt és hátra rántódva a hirtelen indulástól becsapta az ajtót.- Emlékszel merre kell menni?
-Igen.-válaszolta komolyan Emma.-De nem kéne kórházba vinni Justint?
-Nem...!-válaszolta Justin a foga közül szűrve a szavakat.-Ha.... Bevisztek...SSSZ.-nyögte.
-Ne beszélj haver.-mondta Tomy.-Keyla...
-Mutasd.-mondtam és közelebb hajoltam hogy jól szemügyre vegyem a szúrást.-Ez fájni fog.-mondtam Justinak aki a fájdalom ellenére egy "Tényleg?" mosollyal jutalmazott. Meg néztem a sebet, meg tapogattam a hasát és felmértem a helyzetet.- Em, tapos bele Justinhoz megyünk. Meg tudom csinálni, nem ért fontos szervet. a vérzést kell elállítani és össze kell varrnom a sebet. A táskámban minden van amire szükségem lehet.

 Justin házához érve, mindenki azzonnal kipattant a kocsiból. Tomy kiszedte Justint, Emma az ajtóhoz rohant, hogy kinyissa az ajtót, én pedig a táskánkat téptem ki a kocsiból. Justint a földszinti hálóba vitte Tomy és mi követtük őket. Tom lefektette Justint az ágyra.
-Kérlek, hozz nekem törölközőket gyorsan.-néztem Tomra, ő pedig kiviharzott a szobából. Az éjjeli szekrényen találtunk egy lámpát azt egy székre raktuk hogy rávilágítsob a sebre. Amint Tom vissza ért a türcsikkel, azonnal beraktam a legsötétebbett Justin háta alá, hogy ne az ágy legyen véres. Szét vágtam Justin pólóját és nekibálltam a vérzés elállításának.
-Figyelj Tomy, kimehetsz nem lesz semmi baja.-mosolyogtam rá bíztatóan. Tomy bolíntott és Emmával együtt elindultak kifelé az ajtón.
-Nagyon értesz ahhoz, hogy mit kell csinálnod ilyen helyzetben.-mosolygott fájdalmasam Justin.
-Anya orvos. Megmutatta mit kell tennem. Nem ez az első, hogy ilyet csinálok.-mosolyogtam rá.- A vérzés elállt. Most ki kellbtisztítanom és le kell fertőtlenítenem.- ki kerestem egy kisebb törölközőt össze csavartam és Justin szájához emeltem.-Harapj rá. Csípni fog.
A szívem hevesen vert. Nem.akartak fájdalmat okozni neki. Amikor a vatta pamacsos fertőtlenítő szert a sebhez érintettem, Justin teste megfeszült. Jobb keze a plaplant markolta. A fogai és törölköző mögül fájdalmasan ordított. Rossz volt hallani. Balkezemmel folytattam a seb tisztítását, jobb kezemet pedig a mellkasára helyeztem és nyugtatón körkörösen simogatni keztem.
A kiabálása abba maradt, melkasa nem emelkedett annyiszor, egyenletesebben vette a levegőt. Kezét a kezemre helyezte. Szíve gyorsan vert. Ahogy az enyém.
-Ne ijedj meg, most össze fogom varrni a sebet.
Justin bolíntott. Elengedte a kezemet. Ahogy csak tudtam próbáltam gyengéd lenni. Justin fájdalmasan felnyögöt ahányszor a tű a bőrébe mélyedt.
Fáradtan dőltem hátra a székben. Justin jól viselte ezt az egészet, jó színben volt.
-Hozok neked vizet.-mondtam, majd a veres dolgokat elvettem az ágyáról, majd gyorsan kerestem egy pokrócot és be takartam vele. Mikor kinyítottam az ajtót, Tomy agodalmas arca tárult elém. Bólintottam, hogy bemehetnek majd elindultam a konyha felé.
-Jól vagy?-kérdezte Emma.
-Nem belém döftek egy kést.-mosolyogtam keservesen. Meglepődtem, hogy Emma utánam jött.
Vissza mentünk a srácokhoz akik már nagyban nevettek. Tomy egy hatalmas öleléssel fogadott. Félve viszonoztam az ölelést, nem akartam, hogy kiöntsem a vizet.
-Gyere Em, megmutatom hol tudsz aludni.-mondta Tomy majd vissza ment Justinnal pacsizni, majd elindultak Emmával.
Letettem Justin mellé a poharat. Leellenőriztem, hogy van e láza, de hál istennek semmi baja nem volt.
-Köszönöm.-mondta fáradtan Justin. Rámosolyogtam és gyengéden megszorítottam a kezét.- Kérlek. Maradj velem éjszakára.-motatott maga mellé. A szívem kihagyott egy ütemet. De mindenek ellenére bolintottam. Amikot be feküdtem mellé újra megfogtam a kezézt és mivel a pokróc nagy volt bebújtam alá. Rá néztem Justinra, aki csukott szemmel csak ennyit mondott.
-Hihetetlen, hogy ennyire megtudsz nyugtatni az érintéseddel.
-Ezt hogy érted?-kérdeztem. Pár perc után sem.kaptam választ. Hallottam egyenletes lélegzését. Elaludt. Én is éreztem ahogy a szemhélyem elnehezedik. Lecsuktan a.szemem és adtam magam a kényelemnek, a melegségnek és Justin keze érzésének.

3.RÉSZ

Minden más...

Amikor lementem még mindig mosolyogtam. 

A konyha felé vettem az irányt ahol Tommy a laptopját nézte, Emma pedig már a kész löttyöt öntötte át egy üvegbe. Az a löttyi hatásosan mulasztja el a másnaposságot. Emma rá a többszörös bizonyíték. Amikor oda értem leültem a pulthoz, Tommy felkapta a fejét és gúnyos vigyorral könyökölt a pultra.

- Mi ez a mosoly az arcodon Key?- vigyorgott rám.- Csak nem össze futottál a haverommal?

- Elfelejtetted említeni hogy a haverod maga Justin Bieber.- mondtam. Emma kerek szemekkel nézett rám, aztán Tommy-ra.
- Hogy ki a haverod?-kérdezte Emma.

- Justin Bieber.-mondta halálos nyugodtsággal.- Régről ismerem. Nagyon jóban vagyunk.

- Mi miért nem hallottunk erről a barátságról soha?- kérdezte Emma.
- Nem akartam mesélni róla senkinek. Nem kell, hogy kihasználjanak a lányok csak, hogy megismerjék őt.-válaszolta Tommy, újra a monitort bámulva.

- Ezért mondta el nektek is csak öt év után.- szólalt meg mögülem egy hang. Egy hang amit már ismertem és hallottam. 

A szívem kihagyott egy ütemet, aztán éreztem, hogy egy nagyot dobban. A szemem sarkából láttam, hogy ott áll mellettem. Emmára néztem, aki kikerekedett szemekkel, és tátott szájjal állt előttem. Félve néztem baloldalam felé. Féltem, hogy hasonló látvány fogad, mint a fürdőszobában. Meglepődtem mikor kissé csalódottságot is éreztem a megnyugvás mellett. 

Justin egy sötét farmer nadrág, fehér kissé V nyakú póló és farmer kabátot viselt. Nyakában csak egy dögcédula lógott, bal csuklóján pedig egy óra volt. Cipő még nem volt rajta, csak egy fehér zokni és egy fekete papucs választotta el a hideg konyhakőtől. 

- Öröm ruhában látni.-mosolyogtam Justinra, mire ő felnevetett.

- Ezt sem hallottam még nőtől. Látszik, hogy kivételes vagy.-mosolygott rám. 

- Reggelt haver.- pacsizott le Tommy Justinnal.- Hol a lány?- kérdezte vigyorogva. Justin a szemét forgatta.

- Reménykedett, hogy jön a következő mentet.- mondta, miközben leült mellém a konyha pulthoz. Emmára nézett.- Szia Justin vagyok.-mosolygott rá.

-Emma, Keyla unoka testvére és legjobb barátnője.-mosolygott vissza Emma.

-Basszus.-szólalt fel Tommy a laptopjából mire Emma oda hajolt és megnézte mit látott. Kétségbe esett arccal fordult felénk. 

- Mi az?- kérdezte Justin. Erre Tommy a gépet felénk fordította. 

Justin idegesen megdörzsölte a halántékát én pedig a számhoz kaptam. A laptopon egy újságnak az oldala volt megnyitva. Justin és én voltunk a címlapon. A tegnapi kép volt ami akkor készült amikor megakadályoztam, hogy Justin be húzzon a fotósnak.

 "MEGBABONÁZVA!
Justin Bieber tegnap egy újabb balhéba keveredett egy paparazzival, és elég durván elfajultak a dolgok. 

De jött a titokzatos gyönyörű szőke lány aki megbabonázta Justint.

Ki lehet a szőke gyönyörűség?"

Állt a kép mellett.
- Lesz mit magyaráznom a mai interjúban.- mondta Justin, azzal rám nézett.- Ne haragudj, hogy miattam címlapra kerültél.
- Nem baj. Legalább ezt lehúzatom a bakancs listámról.- mondtam mosolyogva. Justin vissza mosolygott amitől enyhén zavarba jöttem, majd az órájára pillantott.
- Jajj, nekem rohannom kell mert elkések.
- Te időben oda akarsz érni valahova?-kérdezte értetlenül Tommy.
- Ja, ugye milyen furcsa?-kérdezett vissza mosolyogva Justin. Azzal lefordult a székről.
- Ezt itt ne hagyd. Jó a másnaposságra.- mondta Emma és oda adta neki az üveget amibe át töltötte a savanykás de hatásos löttyöt.
 Justin furcsán nézett a löttyre, majd Tommyra pillantott, amolyan meg merjem ezt inni? fejjel. Tom bólintott.
- Köszi Emma.- mosolygott.- Akkor remélem majd még találkozunk.- mondta mosolyogva azzal megfordult és elindult a kijárat felé. Tommy felpattant és utána rohant, hogy kikísérje.
- Már értem miért mosolyogtál ennyire.-mondta Emma és lesokkolt tekintettel rám nézett.
- Amikor én láttam nem volt rajta semmi.-mondtam, és éreztem, hogy belepirulok.
- Hogy mivan?!-kérdezte döbbent és egyben huncut vigyorral.
- Jól hallottad. Amikor be nyitottam a fürdőbe a vért próbálta lemosni az ágyékáról.- mondtam és közben a fejemet fogtam.
- Most már tényleg értem miért mosolyogtál.- nevette végül el magát.-Vadító lehet ruha nélkül.-harapott az ajkába és Justin után néztünk aki épp akkor adott egy pacsit Tommy-nak és azzal kilépett az ajtón. Tommy furán nézett ránk mikor vissza fordult felénk. Mi meg csak nevetve intettünk neki.

Amikor be léptem az otthonom ajtaján, Ken az öcsém sikoltva futott felém.
- Keyla, benne vagy a TV-ben.- mondta hatalmas vigyorral az arcán.
Kérdőn néztem Ken-re. Azonnal le kaptam a cipőmet és az öcsémet felkapva besiettem a nappaliba, ahol anya állt döbbenten. Rám nézett aztán vissza a TV-re. Én is oda néztem. A nagy képernyőnkön Justint láttam és a képet.
- Szóval Justin. Halljuk ki ez a lány?- kérdezte a műsorvezető nő.
- Őszintén szólva nem tudom pontosan, hogy ki ő. De amikor belenéztem a szemébe minden dühöm elszállt. -mondta Justin mosolyogva. Nem mondta el kivagyok, és ez megnyugtatott. De nem is hazudott, mert nem is ismert igazán.
- Ooo, Csak nem szerelem első látásra?-kérdezte kacér vigyorral a nő.
- Nem hiszek benne. Nem lehetek szerelmes egy olyan lányba akit nem is ismerek.- mondta Justin.
- Az igaz, hogy egy másik lányt vittél haza? - kérdezte a műsorvezető férfi.
- Igen.- mondta Justin komoly arccal. Aztán egyszer csak elnevette magát. A műsorvezetők furán néztek egymásra.
- Elnézést-szabadkozott Justin nevetve.
- Min nevetsz ennyire?- kérdezte meg végül a férfi.
- Eszembe jutott egy jelent ma reggelről.-mosolygott Justin.- De sajnálom ezt nem oszthatom meg a kedves TV-nézőkkel.-mondta tettetett szomorúsággal Justin.
Csak sejtettem mire gondol, de még én is elkuncogtam magam. Anya kérdőn és mosolyogva.
Leültünk a kanapéra és mindent elmeséltem anyának, bár nagyon-nagyon szépen kellett fogalmaznom, mert Ken nagyon kíváncsi természet és egész végig ott ült köztünk, de anya így is mindent értett.
- Úgy érzem ez egy új kezdet számodra kicsim.- simította meg anya mosolyogva az arcom.
- Ugyan anya,- kezdtem hitetlenkedni.- ez csak egy kisebb véletlen.
- Kicsim, meg babonáztad azt a fiút. Elvetted az eszét egyetlen pillantással. Újra fogtok találkozni tudom. Érzem.-mosolygott biztatóan anya.-Na de most nyomás kitakarítani a szobádat.
Nevetve álltam fel és elindultam a szobámba.

Amikor a szobámba értem benyomtam a TV-met ahol Justin ment, és a laptopom azon belül a skype-ot. Alig léptem be már Emma hívott is, hogy mondja, nézi ő is a TV-t.
Takarítás közben, Emmának is válaszolgattam. De egyszer csak elhallgatott. A monitoromra néztem és meredten tátott szájjal bámult a TV-jének az irányába. Oda kaptam a fejem, de semmit nem halottam, ezért felhangosítottam.
- Az a lány.-megjelent a kép a mellettük lévő falon.- Nem akarod megtudni kicsoda ő?
- De, nagyon is. Megakarom ismerni, úgy ahogy még senki sem ismeri. Látni akarom mit rejt a lelke legmélye. Ez a lány..-mutatott a képre.-Egyetlen egy pillantásával mindent megváltoztatott bennem.
A műsor vezetők ledöbbenten ültek, Justin mosolyogva dőlt hátra a székében. A szemem sarkából láttam ahogy Emma rám néz a kamerán keresztül.
Én döbbentem ültem le az ágyra. Anya szavai jártak a fejemben. Ez a találkozás nem csak benne hagyott mély nyomot. Hanem bennem is. Anyának igaza van. Minden más lesz. Én is érzem

2.RÉSZ

Szerencsés véltelen

Amikor kinyitottam a szemem az író asztalomat láttam, de nem úgy ahogy általában szoktam. A számnak érdekes íze volt. Aztán feltűnt, hogy valami van a számban. A szemem kikerekedett. És olyan gyorsan köptem ki Emma lábujját  a számból ahogy csak lehetett. Sőt félig még le is löktem, de mivel Emma aludt és elég könnyű volt így teljesen lelöktem szegényt az ágyról. Egy hatalmas puffanás jelezte h leért a földre.

-AÚ!-kiáltott fel.-Mi a franc van?!-kérdezte felháborodva.-És miért nedves a lábujjam?-nézett rám Emma, és észrevette, hogy a nyelven kivan dugva és undorodva és enyhén kancsalítva néztem azt. Emma szeme kikerekedett, undorodva a lábára nézett, és megpaskolta a lábfejét, amolyan "ne aggódj, túl fogod élni" stílusban. Mind kettőnkből egyszerre tört ki a röhögés.
  Miután be tudtuk fejezni a röhögést, lefürödtünk, felöltöztünk és be mentünk a városba vásárolni. Mivel anya még aludt egy cetlit hagytam neki. Biztos jól sikerült a pizsi party,
 Az élelmiszer boltban álltunk a tisztasági szereknél, amikor eszembe jutott, hogy elfogyott a tapmon.
-Emma hozok gyorsan tampont.-súgtam oda. Elég kellemetlen erről beszélni egy boltban.
Mikor oda értem láttam egy srácot guggolni és a tamponokat nézte,
-Hé, tudok esetleg segíteni?-kérdeztem a sráctól aki fel pillantott rám.-Tomy?
-Keyla!-mondta az eddig ismeretlennek hitt srác boldogan.
-Miért keresel te tampont. Anyud magának veszi. Húgod nincs. Talán lett barátnőd?-kérdeztem és közben csúnyán néztem rá. Tomy a legjobb barátom, mindent megosztunk egymással és megígérte, hogy szól, ha lesz barátnője.
-Nem, nincs barátnőm. Egy haverom hívott fel. Ő nagyon szarul van és a lány akivel együtt töltötte az éjszakát meglepte ezzel.
-Ó értem.-mondtam. A taponokra néztem és levettem az amit én is használok.-Tessék. Ezt ajánlom.
-Köszi.-mondta mosolyogva.-Figyu', kérhetnék valamit?
-Szia, Tomy!-jött oda Emma.
-Á, Emma te is itt vagy? Nagyon örülök neki.-mondta felcsillanó szemekkel, Emmával egymásra néztünk, aztán újra Tomyra.
-Mit is szerettél volna kérni?-kérdeztem
-Tudjátok még, hogyan kell bánni egy másnapossal?
-Persze.-feleltük egyszerre Emmával.
-Eljönnétek velem a haveromhoz, és segítenétek vele és a lánnyal?
Ránéztem Emmerá. Meghúzta a vállát h neki mind 1.
-Persze szívesen segítünk,-mondtam mosolyogva.
-Király.-mosolygott Tomy.-Kocsival vagytok igaz?.
-Igen.-válaszolta Emma.-De még kell pár dolog otthonra. Megvársz minket?
-Persze.-válaszolta Tomy.
 A bevásárlás után egyből kocsiba szálltunk és követtük Tomy-t a haverja házához. Emmával egyáltalán nem lepődtünk meg azon, hogy Tomy-nak részeges és egykalandos barátja van. Nem ez volt az első alakalom h elkísértük és segítettünk neki. De ez volt az első amikor ennyire meglepődtünk,
 A ház olyan volt mint egy kisebb palota. Kívülről is csodás volt, de belülről még szebb. Minden ragyogóan tiszta volt, hatalmas előszoba és gyönyörű fürdőszoba. A konyha a nappali mellett volt és egy derékig érő fal választotta el őket egymástól. A falhoz egy étkező asztal volt állítva. Remélem csak étkezni szoktak rajta. Ahogy ez a gondolat át futott az agyamon elhúztam a számat.
-Hehe,-nevetett ki Tomy.-Nyugi Key, csak a hálószobákban lehet hancúrozni.-nyugtatott. Meg sem lepett, hogy tudja mire gondolok. Ovis korunk óta ismerjük egymást.
-Hány hálószoba van itt?-kérdezte Emma.
-Hát. A'sszem öt vagy hat. És egy az ami Jusin-é.-válaszolt Tomy. A név hallatára fel kaptam a fejem, de egy szempillantás alatt le nyugtattam magam. Sok Justin létezik szerte a világon. Kizárt, hogy pont nála legyünk.
-Na jó készítsük elő a dolgokat.-mondta Emma.
-A tapmont én vigyem fel?-kérdezte kétségbe esett fejjel Tomy.
-A te haverod. És az ő "csaja".-mutattam idéző jeleket az ujjaimmal.
-De olyan izé egy tapmont oda adni neki.-nyavalygott tovább.
-Ahj, Add ide te nyuszi.- mondtam végül és kikaptam a tamponos dobozt a kezéből.-Merre van a szobája?
Sosem féltem az idegenektől, ezért azt sem jelent gondot, ha egy idegen lánynak kell tapmont adnom.
-Fel az emeletre majd jobbra és egyenese. Ha a kopogásra nem jönnek ki menj be a fürdőn át.Biztos, hogy a hálóban vannak, szóval a fürdőben nyugodtan közlekedhetsz -mondta Tomy. Egy bólintással jeleztem, hogy értettem.
 Ahogy mentem az emeltre láttam, hogy kisebb, de nem sokkal. Volt fent egy TV, hozzá egy Xbox. Két nagy hangszóró a fali TV két oldalán, de a hangszórók embernagyságúak voltak és a földön álltak. A jobb oldali hangszóró volt közelebb a korlázhoz a baloldali mellet pedig egy állvány állt játékokkal tele. Mellette ne messze egy fürdő nyílt egy kisebb falkiállás mögött elbújva. A TV előtt volt egy nagy kanapé és két kis karosszék.
Tovább mentem a folyosón egyenesen a folyosón, A folyosó nem volt szűk két-három ember elfér egymás mellett. Amikor az ajtóhoz értem hármat kopogtam. Vártam pár percet, de nem jött ki senki, így Tomy, ahogy Tomi tanácsolta a fürdőn keresztül mentem.
 Amikor kinyitottam a fürdő ajtót nem a fogadott mint amit Tomy mondott. A csap folyt, véresen volt habos a föld a mosdó körül. Alulról kezdtem felfele nézni. Női kíváncsiság átka.
Izmos vádli, izmos combok, ez mind nagyon megható, de amin megakadt a szemem az az elég méretes férfiasság. A szemem kikerekedett mikor megláttam a vért a férfiasság tövében. De tovább mentem. Kockás has, kidolgozott mell és karizom. És amikor az archoz értem teljesen ledöbbentem. Azt hittem nem ő az. De tévedtem. Egyenesen Justin Bieber állt előttem teljesen pucéran. A számhoz kaptam. Teljesen elállt a lélegzetem. Justin keze megmerevedett. De nem jobban mint a férfiassága. Arcára kiült a döbbenet, Semelyikünk nem számított erre a szituációra. Az zökkentett ki minket a hatalmas döbbenetből, hogy kiejtettem a kezemből a tamponos doboz le a földre.
 Erre felrezzentem. A dobozra néztem és gyorsan felvettem.
-N-Ne haragudj. N-nem tudtam, hogy bent vagy.-kezdtem makogni. Rá nézni nem mertem. Zavarba hozott, hogy meztelen volt.
-Ugyan nem kell bocsánatot kérned.-hallottam a hangján, hogy mosolyog. Hallottam ahogy megnyílik a csap újra. Kicsit megijedtem, hogy csak úgy nyugodtan fogja folytatni a tevékenységét.-Most már ide nézhetsz.-szólalt meg. Hangjától össze rezzentem. Félve néztem oda. Megnyugodtam mikor egy sötét kék köntöst láttam rajta. És attól is hogy csak kezet mosott. Ahogy kifújtam a levegőt a vállam is elernyedt a megkönnyebbüléstől.
 Justin arcára néztem és észrevettem, hogy végig mér. Pont ugyan úgy mint tegnap. Ahogy ebbe bele gondoltam éreztem ahogy lángba borul az arcom. Ezt ő is észre vette. Megvillantotta azt a mosolyát amivel az ágypartnereit bűvöli el.
-Te vagy az a gyönyörű lány akivel tegnap találkoztam, ugye?-Kérdezte. Meglepett, hogy emlékszik. A kérdésben reményt véltem felfedezni. Hangja gyengéd volt. Szinte simogatta a fülem.
-Köszönöm a bókot, de gyönyörűnek csak abban a ruhában láthattál.-mosolyogtam.
-Nem. Te valahogy más vagy. Te tényleg egy belülről fakadó gyönyörűség vagy.-mondta. Valahogy olyan hihetetlennek tűnt amit mondott. De még is elhittem neki. Kuncogtam egy kicsit, mire Justin is elmosolyodott.
-Édes szöveg. Kíváncsi lennék hányszor veted be.- mondtam mosolyogva.
-Most az egyszer, és merem remélni, hogy hatásos az őszinteségem.-mosolygott vissza. Nem tudtam abba hagyni a mosolygást.
-Ezt, neked hoztam.-nyújtottam oda a tampont.-Ahogy nézem szükséged lesz rá.-mondtam gúnyosan vigyorogva. Justin értette a poént mert felnevetett.
-Szép volt.-mondta.
-Köszönöm.-mondtam büszkén.-Sok sikert a lánnyal.
-Kösz.-mondta kicsit fintorogva.-Mi a neved?
-Keyla.
-Örülök a szerencsés véletlennek, hogy megismerhettelek Keyla.-mondta kisfiús mosollyal. -Justin vagyok.- nyújtotta a kezét egy késfogásra. Kezet fogtam vele és mosolyogtam rá.
-Örülök, hogy megismertelek Justin.
Justin csak mosolygott. Édes volt, hogy be mutatkozott. Mint ha nem is lenne híres.
 Becsuktam magam után a fürdő ajtót. Mély levegőt vettem, bent tartottam, majd lassan kifújtam.
"Örülök a szerencsés véletlennek, hogy megismerhettelek Keyla." Hangzottak a szavai újra fejemben. -Szerencsés véletlen mi? -nevettem halkan.
 Azzal elindultam vissza Emmához és Tomyhoz.

1.RÉSZ

Valami nagyot...

   Normális reggel. Normális család. 

Na jó nem biztos, hogy minden embernek ez a normális. 

Az öcsém szokásosan az ágyamon ugrálva keltett. Mivel ilyenkor mindig leesek az ágyról ezért nem nehéz belőle kikelni. Ken az öcsém mindig nevet rajta. 7 éves. Meglepődnék, ha nem nevetne egy ilyenen. Amikor nézem ahogy nevet hanyatt fekve az ágyamon, önkénytelenül is elmosolyodok. De most vissza vágok. Szépen be bújtam az ágyam alá és vártam amíg Kennek feltűnik, hogy nem keltem fel a földről. Amint hallottam ahogy elkezd nyikorogni az ágyam olyan gyorsan és halkan próbáltam meg kibújni a másik oldalon ahogy tudtam. 

Mikor kikukucskáltam az ágyam felett láttam ahogy az öcsém a másik oldalon hajol le. 

-Keyla?- kérdezte kissé megijedve.

Amikor már láttam h felhúzná a huzatot ami lelógott az össze ugrált ágyamról, felugrottam az ágyamra, közben megragadva az öcsém lábát és magam felé húztam. Ken kisfiúsan sikítva jelezte h megijesztettem. 

-Nem tudsz hová futni Ken. Jönnek a gyilkos ujjak. Muhahaha- mondtam kísérteties hangon és elkezdtem csikizni az öcsémet. 

Alighogy elkezdtem Ken-nek már könnyes volt a szeme a nevetéstől. 

Csak akkor hagytam abba amikor megláttam anyát aki az ajtó félfának volt dőlve, már felöltözve és mosolyogva nézett minket. 

-Gyertek gyerekek, kész a reggeli.- mondta anya lágy hangon, és megindult a folyosón a konyha felé. 

Az öcsém azonnal lepattant az ágyamról és futott anya után. 

Én kissé lassan és lihegve lemásztam az ágyamról és elindultam utánuk. 

Amikor a nappalin át elsétáltam egy családi kép mellett ránéztem és levettem a helyéről. 

-Boldog Szülinapot Apa!- mondtam szomorú mosollyal. Éreztem anya kezét a hátamon. Mosolygott. Vissza mosolyogtam és vissza tettem a képet a helyére.
Édesapám meghalt rákban. Amikor észrevették azonnal műtétre ítélték. A műtét sikeres volt, de addigra más túl késő. A rák tovább terjedt. Menthetetlen volt. Ezért az utolsó három hónapban felmondott, elbúcsúzott a munkatársaitól és haza jött, hogy a családjával legyen. Mindent megtett, hogy boldoggá tegyen minket és az utolsó pillanatig velünk legyen. Ma lenne 56 éves. Két éve halt meg. Azóta anyának senkije sem volt. A bátyja itt lakik a szomszédban a családjával. Minden nap átjönnek, hogy szórakozzunk. Két gyerekük van. Emma és Olivia. Emma nem csak az unoka testvérem, de a legjobb barátnőm is. Olivia Kennel egyidős. Mindig együtt játszanak. Ha Emmával nem megyünk sehova mi is beszállunk. 

Ott voltak mindig velünk. Mikor apa meghalt Emma nem hagyta, hogy depresszióba essek. 

Apa ágáról nem csak apám volt az aki rákban halt meg. A nagyapám, a dédmamám és az ő édesapja is.
Remélem Ken nem fog ebben meghalni.
-Keyla, jól vagy?- kérdezte anya aggódva.-már egy ideje ott állsz.
-Oh! Csak elgondolkodtam.- mondtam mosolyogva. Azzal odamentem az asztalhoz és leültem reggelizni. 

   A nap hátralévő részében anyával mentünk vásárolni. Az öcsémmel játszottam. Olvastam, majd neki álltam gépezni.
Este hat fele Emma írt rám Facebook-on. Csak egy link volt. Mielőtt még megnyithattam volna már csörgött is a Skype-om, mert Emma videóhívást indított.
-Szia Em.- integettem bele a kamerába.
-KEEEEYLAAAAA!- kaptam ordítva a választ.

-Em, mi van veled? Nagyon izgatottnak tűnsz.-kérdeztem

-Még nem nyitottad meg a linket amit küldtem?- kérdezte tettetett felháborodással.

-Nem mivel azonnal hívtál.-válaszoltam

-AKKOR NYISD MEG AZONNAL!- kaptam az utasítást, amin csak nevetni tudtam. Emma mindig ilyen mikor izgatott.

A link egy szórakozó helyé volt ahol ma szingli patryt tartanak. 

-Emmaaa..-nyöszörögtem.

-Ugyan Keyla, Légysziii menjünk el.-kérlelt.

-Em. Emlékezz mi volt a múltkori ilyen partyn. Végig hánytad a fél utat. És a srácok még úgy is utánunk jöttek.
-De most nem lesz ez. Kérlek Key! Bulizunk egy jót. Táncolunk pár sráccal, de most nem fognak követni. Ígérem!

-Nem is tudom.-kételkedtem. A múltkori bulin 3 srác egészen addig jött utánunk amíg Emma le nem hányta az egyiket. Szegény srác. Pedig egy csóknak indult. Nem volt túl gusztusos látvány.

-Szerintem menj. Jót fog tenni egy kis bulizás.- jött a hang hátam mögül, mire megfordultam. Anya állt az ajtóban

-Szia Jenna.-köszönt neki Emma.

-Szia Emma.-köszönt vissza anya.

-Hé Jenna, nem jössz velünk?- kérdezte Emma anyától, mire én kérdőn anyára pillantottam.

-Nem köszönöm, Át jön ma egy barátnőm és hozza a kisfiát, úgy hogy csapunk egy pizsi bulit.

-Oh, Milyen kár.- biggyesztette le a száját Emma, mire felnevettem, aztán kérdőn anyára néztem.

-Kik jönnek át?-kérdeztem

-Rose és Harry.- mondta mosolyogva.-Mikor indultok?

-Fél tízkor.-mondta vigyorogva Emma. Én anyura néztem.

-Menj csak Key. Jót fog tenni ez a kis buli.-mosolygott anya.

-Ah.. Rendben van.-nyögtem ki végül, mire Emma visongani kezdett anya pedig nevetett.-De mit vegyek fel?

-Van egy ruha. Amit még régebben vettem neked. Máris hozom.-mondta anya mire kérdőn néztem Emmára de ő is csak a vállát vonogatta.

Amíg anyára vártunk Emma három ruhát mutatott meg h mibe szeretne jönni. Én a krém színű lengébb ruhát ajánlottam neki egy fekete boleróval és a fekete magassarkújával. 

-Tádáá-lépett be anya a szobámba és oda hozta a ruhát, hogy Emma is jól lássa. 

A ruha egy vörös lenge koktél ruha volt. A mell része merevített és vörös volt, de fehér strassz kövek díszítették egészen a hasi részig. A derekától pedig több rétegben jött az átlátszó anyag ami szintén vörös volt. A sok réteg alatt volt egy vörös selymes anya ami nem hagyta h lássák azt ami a ruha alatt van. 

-Uram isten.-mondtunk egyszerre Emmával.

-Anya, ez gyönyörű!-mondtam és megöleltem anyut.-Nagyon szépen köszönöm.

-Nincs mit, kicsim!-ölelt vissza. Eltölt magától.-próbáld fel.-mosolygott boldogan.

A ruhát felvenni könnyű volt, de a cipzárt már nem tudtam egyedül felhúzni tehát a mosdóból kilépve a mell részt fogva a szobámba vettem az irányt, amikor össze futottam Kennel a folyosón. Ken szeme nagyra tágult csillogni kezdett, de meg szólalni nem tudott. Én csak mosolyogtam rá.

-ANYAAAAA!!! OLYAN SZÉP A NŐVÉREM!!-ordította Ken mire felnevettem és bal kézzel megpaskoltam a fejét. 

Anya lélegzete elállt mikor beléptem a szobába. Zavarba ejtő volt. Mikor a gépemre néztem Emma épp sminkelt, amikor oda nézett tátva maradt a szája. 

Anya felhúzta a cipzárt és körbe fordultam, hogy jól szemügyre vegyék. Beálltam a tükröm elé h én is megnézzem magam. Tényleg elképesztően állt a ruha. 

-Még a bőrdzsekid a fekete balerina cipőddel és teljesen jó lesz-mondta anya. Mosolyogva bólintottam

  A következő órákban készülődtem, közben Emmával beszélgettem. Szőke hajamat begöndörítettem, az ajkaimra kedvenc vörös rúzsom kentem, szemhéjamat csak kihúztam fekete szemhéjtussal. 

 Fél tíz előtt Emma átjött és még beszéltünk pár szót anyával. Mondta h vigyázzunk magunkra és hívjam hogy ha elindultunk haza. Ezt mindig elmondja. Adott pénzt is hogy az biztonság kedvéért legyen nálam. 

 Amikor a szórakozó helyre értünk elég nagy volt a sor, de hát nem volt mit tenni beálltunk. amikor mi következtünk mikor be állt mellénk egy fiú banda. Rájuk néztünk, először egy nagyon normális fiúbandának tűnt, de amikor az első srác levette a kapucnit kilátás nyílt az arcára. Justin Bieber és a bandája. A szemem tágra nyílt. Justin valamit beszélt oda mutatott a biztonsági őrnek oda súgott valamit majd a haverjait előre engedve elindultak befelé, Mielőtt még Justin bement volna alulról felfelé végig mért és mikor az arcomhoz ért találkozott a tekintetünk. 

Ahhoz képest, hogy egy botrányhős elég helyes. Nem csoda, hogy minden nap más lány visz haza. Amikor Justin nem ment az egyik haverja ki jött és szólt neki. De a srácnak megakadt a tekintete Emmán. És ahogy néztem Emmának is rajta. 

Mikor be értünk a klubba elég sokan voltak, de mi rögtön a bárpulthoz mentünk. Két vodkát kértünk, aztán meg két koktél. 

Nem telt sok időbe mire felkértek minket táncolni. Partnerről partnerre váltottunk a fiúk között. 

 Órákkal később megnéztem a telefonom és hajnali fél négy volt. 

-Emma mennünk kéne!-ordítottam oda Emmának, de épp el volt foglalva mert a nyelvét dugta át egy srác szájába. Körülbelül egy percen belül abba hagyták  és elköszöntek.

Elindultunk kifelé, de megálltunk még felhívtam anyát hogy minden rendben sokat ittunk, Emma nálunk alszik és megyünk haza. Amikor lettem a telefont pont kijöttek a klubból. 

Justin-ék voltak. Emmával össze néztünk, de rögtön oda kaptuk a fejünk amikor rá ordítottak Justin-ra, hogy ne az utcán rakja meg a lányt. A mellettünk lévő bokorból három lesifotós ugrott ki. Eléggé megijedtünk így hátra ugrottunk. 

Justin elkezdett a fotósokkal ordibálni. Valamiért  rosszul éreztem magam és a lábam magától megindult. Mikor már Justin ütött volna oda mentem és megfogtam a bicepszét. Oda kapta a fejét, de akkor mikor a szemembe nézett a düh kiment belőle. Mást láttam benne. Csak nem tudom eldönteni mi az. Kezét a bicepszén lévő kezemre tette. Gyengéd volt. Kellemes meleg volt a keze. Egy hatalmas villanásra lettem figyelmes. A fotós lefotózott. Justin-t és engem. 

-Gyorsan! Menjetek innen amíg lehet!-súgta a fülembe egy férfi hang. Oda néztem és Justin volt. Ő mondta. Bólintottam. Azzal a lendülettel meg fordultam és gyors léptekkel Emma felé vettem az irányt. Emma azzal a lendülettel levette a magas sarkúját és elkezdtünk futni. Egészen addig futottunk amíg nem láttuk a fotósokat. Lihegve fogtuk a térdünket. 

-Ez nem volt semmi.-mondta Emma

-Nem.-mondtam felegyenesedve. Emma a táskájában kotorászott Taxit akart hívni.-Emma.-állítottam meg.

-Mi az? Baj van? nem vagy jól?-esett kétségbe. 

-De, de, jól vagyok. De emlékszel mit mondtam akkor? 

-Igen. Azt hogy teszel valami nagyot ami meg marad az emberekben.-válaszolta Emma a telefonját még mindig a kezében tartva.

-Elő fogom hozni azt aki valójában ő.-mondtam a bámulva az utat ahonnan jöttünk.

-Te miről beszélsz?-kérdezte Emma értetlenül.

- Justin Bieber. Mikor a szemébe néztem. Láttam valamit. És ki akarom deríteni mi az.

Emma nem válaszolt, csak mosolygott. Hosszú percek után megszólalt.

-Rendben. Segítek.-mondta mosolyogva. Rá néztem és elnevettük magunkat.

-Na jó! Hívd a Taxit.- mondtam nevetve, majd beütötte a számot és már a füléhez is emelte a telefont. 

ELŐSZÓ

Sziasztok! Hu! Nem is tudom hol kezdjem. :D
Először is nagyon szépen köszönöm Sam-nek, hogy megcsinálta nekem a fejlétcet és segített a blog formázásában. Köszönöm, hogy ennyi idő szántál rá!
Kikötöm, hogy a szereplőket teljesen véletlen szerűen választottam és ez teljes mértékben KITALÁLT TÖRTÉNET. Nem egy rajongói blog.
A sors hozta..! tele lesz drámával, szenvedéllyel, romantikával és egy hatalmas meglepetéssel.
Nem is húzom tovább az időt. Remélem sokatoknak elnyeri a tetszését. Jó szórakozást kívánok! Sziasztok! :)
UI.: Rövid tartalom a baloldali sávban! :)