1.RÉSZ

Valami nagyot...

   Normális reggel. Normális család. 

Na jó nem biztos, hogy minden embernek ez a normális. 

Az öcsém szokásosan az ágyamon ugrálva keltett. Mivel ilyenkor mindig leesek az ágyról ezért nem nehéz belőle kikelni. Ken az öcsém mindig nevet rajta. 7 éves. Meglepődnék, ha nem nevetne egy ilyenen. Amikor nézem ahogy nevet hanyatt fekve az ágyamon, önkénytelenül is elmosolyodok. De most vissza vágok. Szépen be bújtam az ágyam alá és vártam amíg Kennek feltűnik, hogy nem keltem fel a földről. Amint hallottam ahogy elkezd nyikorogni az ágyam olyan gyorsan és halkan próbáltam meg kibújni a másik oldalon ahogy tudtam. 

Mikor kikukucskáltam az ágyam felett láttam ahogy az öcsém a másik oldalon hajol le. 

-Keyla?- kérdezte kissé megijedve.

Amikor már láttam h felhúzná a huzatot ami lelógott az össze ugrált ágyamról, felugrottam az ágyamra, közben megragadva az öcsém lábát és magam felé húztam. Ken kisfiúsan sikítva jelezte h megijesztettem. 

-Nem tudsz hová futni Ken. Jönnek a gyilkos ujjak. Muhahaha- mondtam kísérteties hangon és elkezdtem csikizni az öcsémet. 

Alighogy elkezdtem Ken-nek már könnyes volt a szeme a nevetéstől. 

Csak akkor hagytam abba amikor megláttam anyát aki az ajtó félfának volt dőlve, már felöltözve és mosolyogva nézett minket. 

-Gyertek gyerekek, kész a reggeli.- mondta anya lágy hangon, és megindult a folyosón a konyha felé. 

Az öcsém azonnal lepattant az ágyamról és futott anya után. 

Én kissé lassan és lihegve lemásztam az ágyamról és elindultam utánuk. 

Amikor a nappalin át elsétáltam egy családi kép mellett ránéztem és levettem a helyéről. 

-Boldog Szülinapot Apa!- mondtam szomorú mosollyal. Éreztem anya kezét a hátamon. Mosolygott. Vissza mosolyogtam és vissza tettem a képet a helyére.
Édesapám meghalt rákban. Amikor észrevették azonnal műtétre ítélték. A műtét sikeres volt, de addigra más túl késő. A rák tovább terjedt. Menthetetlen volt. Ezért az utolsó három hónapban felmondott, elbúcsúzott a munkatársaitól és haza jött, hogy a családjával legyen. Mindent megtett, hogy boldoggá tegyen minket és az utolsó pillanatig velünk legyen. Ma lenne 56 éves. Két éve halt meg. Azóta anyának senkije sem volt. A bátyja itt lakik a szomszédban a családjával. Minden nap átjönnek, hogy szórakozzunk. Két gyerekük van. Emma és Olivia. Emma nem csak az unoka testvérem, de a legjobb barátnőm is. Olivia Kennel egyidős. Mindig együtt játszanak. Ha Emmával nem megyünk sehova mi is beszállunk. 

Ott voltak mindig velünk. Mikor apa meghalt Emma nem hagyta, hogy depresszióba essek. 

Apa ágáról nem csak apám volt az aki rákban halt meg. A nagyapám, a dédmamám és az ő édesapja is.
Remélem Ken nem fog ebben meghalni.
-Keyla, jól vagy?- kérdezte anya aggódva.-már egy ideje ott állsz.
-Oh! Csak elgondolkodtam.- mondtam mosolyogva. Azzal odamentem az asztalhoz és leültem reggelizni. 

   A nap hátralévő részében anyával mentünk vásárolni. Az öcsémmel játszottam. Olvastam, majd neki álltam gépezni.
Este hat fele Emma írt rám Facebook-on. Csak egy link volt. Mielőtt még megnyithattam volna már csörgött is a Skype-om, mert Emma videóhívást indított.
-Szia Em.- integettem bele a kamerába.
-KEEEEYLAAAAA!- kaptam ordítva a választ.

-Em, mi van veled? Nagyon izgatottnak tűnsz.-kérdeztem

-Még nem nyitottad meg a linket amit küldtem?- kérdezte tettetett felháborodással.

-Nem mivel azonnal hívtál.-válaszoltam

-AKKOR NYISD MEG AZONNAL!- kaptam az utasítást, amin csak nevetni tudtam. Emma mindig ilyen mikor izgatott.

A link egy szórakozó helyé volt ahol ma szingli patryt tartanak. 

-Emmaaa..-nyöszörögtem.

-Ugyan Keyla, Légysziii menjünk el.-kérlelt.

-Em. Emlékezz mi volt a múltkori ilyen partyn. Végig hánytad a fél utat. És a srácok még úgy is utánunk jöttek.
-De most nem lesz ez. Kérlek Key! Bulizunk egy jót. Táncolunk pár sráccal, de most nem fognak követni. Ígérem!

-Nem is tudom.-kételkedtem. A múltkori bulin 3 srác egészen addig jött utánunk amíg Emma le nem hányta az egyiket. Szegény srác. Pedig egy csóknak indult. Nem volt túl gusztusos látvány.

-Szerintem menj. Jót fog tenni egy kis bulizás.- jött a hang hátam mögül, mire megfordultam. Anya állt az ajtóban

-Szia Jenna.-köszönt neki Emma.

-Szia Emma.-köszönt vissza anya.

-Hé Jenna, nem jössz velünk?- kérdezte Emma anyától, mire én kérdőn anyára pillantottam.

-Nem köszönöm, Át jön ma egy barátnőm és hozza a kisfiát, úgy hogy csapunk egy pizsi bulit.

-Oh, Milyen kár.- biggyesztette le a száját Emma, mire felnevettem, aztán kérdőn anyára néztem.

-Kik jönnek át?-kérdeztem

-Rose és Harry.- mondta mosolyogva.-Mikor indultok?

-Fél tízkor.-mondta vigyorogva Emma. Én anyura néztem.

-Menj csak Key. Jót fog tenni ez a kis buli.-mosolygott anya.

-Ah.. Rendben van.-nyögtem ki végül, mire Emma visongani kezdett anya pedig nevetett.-De mit vegyek fel?

-Van egy ruha. Amit még régebben vettem neked. Máris hozom.-mondta anya mire kérdőn néztem Emmára de ő is csak a vállát vonogatta.

Amíg anyára vártunk Emma három ruhát mutatott meg h mibe szeretne jönni. Én a krém színű lengébb ruhát ajánlottam neki egy fekete boleróval és a fekete magassarkújával. 

-Tádáá-lépett be anya a szobámba és oda hozta a ruhát, hogy Emma is jól lássa. 

A ruha egy vörös lenge koktél ruha volt. A mell része merevített és vörös volt, de fehér strassz kövek díszítették egészen a hasi részig. A derekától pedig több rétegben jött az átlátszó anyag ami szintén vörös volt. A sok réteg alatt volt egy vörös selymes anya ami nem hagyta h lássák azt ami a ruha alatt van. 

-Uram isten.-mondtunk egyszerre Emmával.

-Anya, ez gyönyörű!-mondtam és megöleltem anyut.-Nagyon szépen köszönöm.

-Nincs mit, kicsim!-ölelt vissza. Eltölt magától.-próbáld fel.-mosolygott boldogan.

A ruhát felvenni könnyű volt, de a cipzárt már nem tudtam egyedül felhúzni tehát a mosdóból kilépve a mell részt fogva a szobámba vettem az irányt, amikor össze futottam Kennel a folyosón. Ken szeme nagyra tágult csillogni kezdett, de meg szólalni nem tudott. Én csak mosolyogtam rá.

-ANYAAAAA!!! OLYAN SZÉP A NŐVÉREM!!-ordította Ken mire felnevettem és bal kézzel megpaskoltam a fejét. 

Anya lélegzete elállt mikor beléptem a szobába. Zavarba ejtő volt. Mikor a gépemre néztem Emma épp sminkelt, amikor oda nézett tátva maradt a szája. 

Anya felhúzta a cipzárt és körbe fordultam, hogy jól szemügyre vegyék. Beálltam a tükröm elé h én is megnézzem magam. Tényleg elképesztően állt a ruha. 

-Még a bőrdzsekid a fekete balerina cipőddel és teljesen jó lesz-mondta anya. Mosolyogva bólintottam

  A következő órákban készülődtem, közben Emmával beszélgettem. Szőke hajamat begöndörítettem, az ajkaimra kedvenc vörös rúzsom kentem, szemhéjamat csak kihúztam fekete szemhéjtussal. 

 Fél tíz előtt Emma átjött és még beszéltünk pár szót anyával. Mondta h vigyázzunk magunkra és hívjam hogy ha elindultunk haza. Ezt mindig elmondja. Adott pénzt is hogy az biztonság kedvéért legyen nálam. 

 Amikor a szórakozó helyre értünk elég nagy volt a sor, de hát nem volt mit tenni beálltunk. amikor mi következtünk mikor be állt mellénk egy fiú banda. Rájuk néztünk, először egy nagyon normális fiúbandának tűnt, de amikor az első srác levette a kapucnit kilátás nyílt az arcára. Justin Bieber és a bandája. A szemem tágra nyílt. Justin valamit beszélt oda mutatott a biztonsági őrnek oda súgott valamit majd a haverjait előre engedve elindultak befelé, Mielőtt még Justin bement volna alulról felfelé végig mért és mikor az arcomhoz ért találkozott a tekintetünk. 

Ahhoz képest, hogy egy botrányhős elég helyes. Nem csoda, hogy minden nap más lány visz haza. Amikor Justin nem ment az egyik haverja ki jött és szólt neki. De a srácnak megakadt a tekintete Emmán. És ahogy néztem Emmának is rajta. 

Mikor be értünk a klubba elég sokan voltak, de mi rögtön a bárpulthoz mentünk. Két vodkát kértünk, aztán meg két koktél. 

Nem telt sok időbe mire felkértek minket táncolni. Partnerről partnerre váltottunk a fiúk között. 

 Órákkal később megnéztem a telefonom és hajnali fél négy volt. 

-Emma mennünk kéne!-ordítottam oda Emmának, de épp el volt foglalva mert a nyelvét dugta át egy srác szájába. Körülbelül egy percen belül abba hagyták  és elköszöntek.

Elindultunk kifelé, de megálltunk még felhívtam anyát hogy minden rendben sokat ittunk, Emma nálunk alszik és megyünk haza. Amikor lettem a telefont pont kijöttek a klubból. 

Justin-ék voltak. Emmával össze néztünk, de rögtön oda kaptuk a fejünk amikor rá ordítottak Justin-ra, hogy ne az utcán rakja meg a lányt. A mellettünk lévő bokorból három lesifotós ugrott ki. Eléggé megijedtünk így hátra ugrottunk. 

Justin elkezdett a fotósokkal ordibálni. Valamiért  rosszul éreztem magam és a lábam magától megindult. Mikor már Justin ütött volna oda mentem és megfogtam a bicepszét. Oda kapta a fejét, de akkor mikor a szemembe nézett a düh kiment belőle. Mást láttam benne. Csak nem tudom eldönteni mi az. Kezét a bicepszén lévő kezemre tette. Gyengéd volt. Kellemes meleg volt a keze. Egy hatalmas villanásra lettem figyelmes. A fotós lefotózott. Justin-t és engem. 

-Gyorsan! Menjetek innen amíg lehet!-súgta a fülembe egy férfi hang. Oda néztem és Justin volt. Ő mondta. Bólintottam. Azzal a lendülettel meg fordultam és gyors léptekkel Emma felé vettem az irányt. Emma azzal a lendülettel levette a magas sarkúját és elkezdtünk futni. Egészen addig futottunk amíg nem láttuk a fotósokat. Lihegve fogtuk a térdünket. 

-Ez nem volt semmi.-mondta Emma

-Nem.-mondtam felegyenesedve. Emma a táskájában kotorászott Taxit akart hívni.-Emma.-állítottam meg.

-Mi az? Baj van? nem vagy jól?-esett kétségbe. 

-De, de, jól vagyok. De emlékszel mit mondtam akkor? 

-Igen. Azt hogy teszel valami nagyot ami meg marad az emberekben.-válaszolta Emma a telefonját még mindig a kezében tartva.

-Elő fogom hozni azt aki valójában ő.-mondtam a bámulva az utat ahonnan jöttünk.

-Te miről beszélsz?-kérdezte Emma értetlenül.

- Justin Bieber. Mikor a szemébe néztem. Láttam valamit. És ki akarom deríteni mi az.

Emma nem válaszolt, csak mosolygott. Hosszú percek után megszólalt.

-Rendben. Segítek.-mondta mosolyogva. Rá néztem és elnevettük magunkat.

-Na jó! Hívd a Taxit.- mondtam nevetve, majd beütötte a számot és már a füléhez is emelte a telefont.