5. RÉSZ

Dobbanás

Amikor kinyitottam a szemem a falat láttam. Családi képek telítették meg. A fejem lassan fej le emelkedett. Melegség öntötte el az egész testem. Az derekamon gyengéd érintést éreztem. A szemem tára nyílt. Már nem fogtam Justin kezét, hanem a mellkasán feküdtem. Mikor kerültünk mi ilyen pozícióba?  Természetesen a kérdésemre nem kaptam választ. Nem ez az első, hogy így alszom a egy sráccal, de eddig ez hozott csak zavarba. Felnéztem rá. A feje oldalra volt billenve. Nyugodtnak látszott. A szája sarkában mosolygott. Hogy lehet így aludni? gondoltam. Akaratlanul is elmosolyodtam. Nem úgy tűnt most mint egy botrány hős.

-Ha meg akarsz csókolni, nem állok ellent.

A testem megmerevedett. Mióta van ébren? Mikor a kijelentése eljutott az eszemig, felültem.

-Ki mondta, hogy meg akarnálak csókolni? 

-Ugyan!-fordította felém a fejét és önelégülten vigyorgott.-Most mond, hogy nem fordult meg a fejedben!

-Nem.-mondtam teljesen nyugodtan, és kissé elhúzódtam. 

-Ha szeretnéd a lényegre is térhetünk.-vigyorgott, majd próbált felülni, de a sebe miatt nem tudott hirtelen mozdulatokat tenni.

-Csak lassan. A végén még jobban megsérülsz.-Felálltam és oda sétáltam, hogy segítsek neki felülni.

-Olyan édes, hogy ennyire aggódsz értem.-mosolygott rám. És egyre közelebb hajolt.

-Jobban tetszett amikor haldokoltál.-jelentettem ki unottan majd elsétáltam. Az ajtóban megláttam Tomot.

-Mi van vele?-kérdeztem

-Hajnalban fájdalom csillapítót kért. Még nem múlt el a hatása.-mondta mosolyogva miközben elment mellettem. hogy segítsen Justinnak felállni az ágyról. Rájuk néztem. Justin hasán lévő fehér kötést tanulmányoztam. El is felejtettem, hogy fájdalom csillapító nélkül varrtam össze a sebet. 

-Hol van Em?- kérdeztem. 

-A mellettünk lévő szobában alszik.-válaszolta Tom miközben Justint támogatta.

-Miért neked szólt?-kérdeztem

-Mert nem akart felkelteni.-mosolygott Tom. Justinra néztem, aki inkább vissza ült az ágyra.

-Pihenj inkább még.-mondta Tomy aggódva.

-Nem akarok a terhedre lenni.-nyögte Justin fájdalmasan. 

-Haver, az életemet mentetted meg!

-És te hányszor mentetted meg az enyémet?

Mosolyogtam ezt a párbeszédet hallva. Olyan mint, ha Emmát és magamat hallanám két évvel ezelőtt. Nem pontosan így zajlott, de hasonló volt.
-Key...-szólalt meg Emma az ajtóból, mire oda fordultam. Eléggé aggodalmas képet vágott.
-Mi a baj?-kérdeztem.
-Beszélhetnénk négyszemközt?-kérdezte mélyen a szemembe nézve. Hátra pillantottam a srácokra. Justinra majd Tom-ra néztem aki rám pillantott.
-Menj. Ha baj van azonnal szólók.-monda. Bólintottam és kimentem az ajtó. Emma arrébb állt, hogy ki tudja menni majd be hajtotta mögöttem az ajtót. Megragadta a kezem és kihúzott a konyháig. Ott leült a pulthoz. Én szembe vele a pult másik oldalán. A szívem csak úgy vert. Mi baj lehet? Nem értettem mi ez a nagy aggodalom.
-Tegnap este...-kezdte. Nyelt egy nagyot, mint ha nehezen jönnének a szavak. Keze a pulton dobolt. Oda nyúltam és gyengéden megszorítottam mire rám nézett. Mosolyogtam és bátorítóan bólintottam.
-Tegnap este, Tomy velem aludt, De.. Annyira ki volt borulva. És én csak meg akartam nyugtatni. Mire megcsókolt. Én vissza csókoltam.
Szemem tágra nyílt. Láttam a reakcióm és beleharapott a szájába. Tudtam, hogy még nincs vége a stroynak. Kérdőn felvontam szemöldököm, mire ő folytatta.
-Egyre intenzívebb lett a csókunk. És éreztem, hogy testem kívánja őt. És eléggé éreztem, hogy az ő teste is engem.-Amikor ezt mondta egy kisebb kuncogás kicsúszott, mert tudtam mire gondol. Ettől egy kicsit leengedett a válla, és nyugodtabban mesélte tovább.-Aztán tapiztuk a másikat mindenhol. Ahol csak értük. Mint, ha nem akarnánk elengedni a másikat. És a végén, egy elég szenvedélyes szeretkezést lenyomtunk.
Akaratlanul is felnevettem. Emma hitetlenkedve nézett rám.
-Jól megnyugtattad!-mondtam nevetve.
-Keeey.-Nyöszörögte. Abba hagytam a nevetést és elkezdtem gondolkodni.
-Várjunk. Amikor utoljára szenvedélyesen szeretkeztél, egy évig nem tudtad kiverni a srácot a fejedből mert annyira....-Szemem tágra nyílt a felismeréstől.-Te jó ég..-ennyit tudtam mondani.
-Szeretem őt. Szeretem Tomyt a francba is!-Dühöngött.-Ez kellett ahhoz, hogy be merjem vallni magamnak.
Nem tudtam mit mondani rá. Egyszerűen lesokkolt a dolog. El sem mertem képzelni mi lehet ennek a vége.-Asszem haza kéne mennünk.-Ennyit tudtam, csak mondani. Emma rám nézett.
-Össze szedem a cuccaim.-mondta, azzal le szállt a pult székéről és elment.
Néhány percig még bambultam aztán én is elindultam a táskámért Justin szobájába. Mikor beléptem Justin az ágyon feküdt, mellette Tom ülte egy széken. Felnéztek a érkezésemre.
-Mi megyünk. Jobb, ha a paparazzik nem látnak itt minket. Ha gáz van hívjatok nyugodtan.
Csendben nyugtázták ezt. Tom-ra néztem. Szeme könnyes volt és elkapta a fejét. Justinra néztem aki a rám majd a keze irányába pillantott. Oda néztem és láttam h feltűnés mentesen azt mutatja. hogy "nyugi". Vissza néztem az arcára és egy biztató féloldalas mosollyal jutalmazott. Kicsit engedett a vállam. Tudni akartam, hogy mi baja lehet, de tudtam, hogy most Justinra nagyobb szüksége van.

Amikor haza értem, fáradtan vetődtem be az ágyba. Be nyomtam halkan a TV-m és valami hülye valóság showt néztem rajta. Az eszem folyamatosan Emmán és Tomon járt. Mikor megismertük Tomyt még óvodások voltunk. Bele gondolni, hogy mennyi időt töltöttünk együtt elképesztő érzés volt. Emma ennyi idő alatt kiismerhette őt annyira, hogy szeresse. Félt magának is bevallani a felismerést, hogy teljesen belezúgott a legjobb barátunkba,
 Gondolataimból halk kopogás zökkentett ki. Anyám nyitott be ajtón mire felültem és rá mosolyogtam.
-Szia!-mondta boldogan, de még is láttam aggódó tekintetét.
Mindent elmeséltem neki. Tényleg mindent.
Hu..-Sóhajtott.-Tehát, Emma szereti Tomot. Meg sem lep. Elég helyes fiatal.-Ezt a megjegyzését egy "Tényleg anyu?" mosollyal jutalmaztam, mire vissza mosolygott majd folytatta.-Megkérdeztek Tomyt, hogy ő hogyan érez?
-Nem. Emmának az is nehéz volt, hogy magának és nekem bevallja ezt. Nem hogy Tomy-tól megkérdezze mit érez iránta.
-Ez jogos. Kérsz enni?-váltott témát.
-Aha.-Válaszoltam mosolyogva. Rá kellett jönnöm, hogy tegnap óta nem ettem semmit az ég világon.
  A nappaliban ültünk anyámmal és a öcsémmel. Bámultuk a TV-t, beszélgettünk és nevettünk. Ken éppen azt ecsetelte, hogy mennyi kedves az óvó nénije, és hogy múltkor egy kislány mellett aludt alvás időben. Anyuval össze néztünk és mosolyogtunk.
-Olyan gyorsan felnőnek.-mondtam és magamhoz szorítottam az öcsémet aki hangos kiáltással jelezte, hogy nem akar megölelni. Anya csak nevetett rajtunk.

És így telt egy hetünk. Emma sokszor átjött volt, hogy családostul. Mivel a szomszédban laknak nem volt nehéz. Nem beszélt Tomy-val azóta az este óta. Én sem sűrűn de, amikor beszéltünk akkor nem tudtam szóba hozni. Justinról tőle meg a TV-ben hallottam csak. Tom mondta, hogy a sebe szépen gyógyul. A sajtó semmit sem tudott. Hál istennek nem jutott el a fülükbe. Nyugis napjaink voltak, Tomy nem jött suliba, így nem tudott találkozni Emmával. Én tudtam, hogy beteg, de Em nem kérdezte így nem mondtam neki.
Szombat délután ültünk öcsémmel a kanapén és mesét néztünk. Otthoni cucc volt rajtam. Egy kötött pulcsi ami a fenekemig ért és a fél vállamról le lógott, alá egy trikó, sport melltartó és fekete cica nadrág. A hajam felkötve lófarokba mert elég zsíros volt és aznap este terveztem hajat mosni. Anya kint a konyhába mosogatott. Ken éppen azt mondta el, hogy a mesének mi volt az előző részében mikor csengettek.
-Nyitom!-kiáltottam az ajtóban álló személynek és anyámnak is egyszerre.
Amikor kinyitottam az ajtót, lefagytam. Szemem elkerekedett szám nyitva maradt. A levegő is megfagyott bennem. Szívem kihagyott egy ütemet.
Szia.-köszönt mosolyogva.
Szívem egy hatalmas dobbanással újra verni kezdett egyre hevesebben.

4.RÉSZ

Érintés

Másnap a suliban folyamatosan az járt a fejemben amit Justin mondott a műsorban. Vajon miért mondta ezt? Vajon mit jelenthet?  Folyamatosan ez járt a fejemben. És az amikor rá nyitottam a fürdőszobában. A gondolatába belepirultam.
 Csak arra eszméltem fel, hogy Emma vigyorog az arcomba. Rá néztem és megpaskoltam a fejem. Rá mosolyogtam, de ő továbbra is vigyorgott. Tudta min gondolkodtam.
-Fogsz vele beszélni?-kérdezte leülve az előttem lévő padba az ebédjével együtt. Fel sem tűnt, hogy már dél van. Lehajoltam és elővettem én is a táskámból az ebédemet. Leraktam magam elé és Emmára néztem.
-1, Hogyan beszélnék vele? 2, Miről beszélnék vele?
-1, Ha esetleg elfelejtetted volna, Tom a legjobb barátja, aki a mi legjobb barátunk. Rakd össze. 2. Talán arról az aprócska mondatról, amit tegnap este mondott a műsorban? Hogy is mondta?- kezdett el gondolkodást színleni Emma, én pedig a szememet forgattam.- Ez a lány.. Egyetlen egy pillantásával mindent megváltoztatott bennem.- nézett rám résnyire húzott szemekkel és nevetségesen férfias hangon. Nem tudtam megállni, hogy ne nevessem ki. Mondani akartam valamit, de egy hatalmas nagy csattanásra lettem figyelmes mögülem mire Emmával össze rezzentünk. Amire hátra nézhettem volna Tom esett be mellém egy székkel és azonnal rá is ült. Kerek szemekkel néztünk rá.
-Te még csak most értél be?- kérdeztem tőle.
-Neh... ish... mondh.- lihegte majd hátra dőlt a széken. Kifújta magát, majd kiegyenesedett és ránk nézett.- Nagyon durva volt. Mivel Justin miután haza jött mindenki megbolondult. Hívogatták, hogy ki vagy te,- itt rám mutatott.- hogy mit jelent amit mondott stb..stb..
-O, jajj.-fogtam meg a fejem- Ezt lehet nem kellett volna.- néztem Tomra ő pedig kérdőn nézett rám. Aztán Emmához fordult. És unott fejjel vissza rám. Emma kacér mosollyal mosolygott rá.
-Nem mondom el, hogy érette!-jelentette ki Tomy, meg sem várva a kérdést.
-Miért?!-háborodott fel Emma. Tomy komolyan rá nézett.
-Azért ő sem tudja nagyon, hogy most mi van.
Kérdőn néztem Tomy-ra de ő csak vállat rántott.
 A nap végig ezt a témát hanyagoltuk. Annak nagyon örültem, hogy a suliban senki nem ismert meg.
Amikor vége volt a sulinak, elindultunk kifele az iskolából. A sulitól a kapuig beszélgettünk, de aztán én kiszálltam a beszélgetésből és meg torpantam. Egy férfira lettem figyelmes. Szürke kapucnis kardigánja volt. Az arcában egy sapka és a kapucni is a fején volt. Lehajtott fejjel és zsebre dugott kézzel állt ott. Fekete farmer  nadrág és egy Nike cipő volt rajta. Elég jó kocsinak támaszkodott.
-Keyla, mi az?- kérdezte Emma majd a szemem sarkából láttam, hogy ugyan oda fordítja a fejét amerre én és ezt Tomy is leutánozta. A nevem hallatára a srác felkapta a fejét, amitől megrezzentem. Aztán láttam, hogy Tom elindul felé. Én Emmára néztem, aki kézen ragadva engem Tomy után húzott.
 Elsőnek nem értettem miért megyünk oda hozzá. De mikor oda értünk megpillantottam a srác arcát. Justin volt, és eléggé aggodalmas képet vágott.
-Mi a gáz haver?-kérdezte Tom, Justin arcát fürkészve. Justin körülnézett, Emmára, majd rám pillantott és csak ennyit mondott.
-Szálljatok, be a kocsiba!
Kérdés nélkül beszálltunk mind a kocsiba. Justin és Tomy ült előre, Emma és én pedig hátra. Justin minden szó nélkül beindította a kocsit és elhajtott.
-Tomy emlékszel a régi haverjaidra?- kérdezte Justin de a hangjában érződött az irónia. Tom szótlanul bólintott.-Na ők megkerestek.-Nézett Justin egy pillanatra Tomyra aki lesápadt. Justin félre állt egy kis utcában. Le vette a sapkáját és a pulcsiját majd hátra nézett rám.
-Ezeket vedd fel.-nézett bele a szemembe. Tomyra néztem aki úgy szint levette a pulcsiját és kivette a táskájából a nap szemüvegét és oda adta Emmának, aki ugyan olyan kétségbe esetten bámult rá mint ahogy én. Tom ránk nézett. És csak egy nevet mondott. Thomas. Emmával szó nélkül fel vettük a pulcsikat és a kiegészítőket majd a kapucnit a fejünkre húztuk, hogy az is valamennyire takarja az arcunk.
Thomas egy drogos. Tomynak voltak zűrös korszakai, de amikor megismerte Thomast az volt a legrosszabb. Tom-nak elvonóra kellett járnia. Sőt gyomor mosáson is részt kellett venni. Sok mindenkinek tartozott anno, de mi azt hittük mindent lerendeztük. Thomas majdnem megölte Tomy-t. Miatta a rendőrök vitték el, az apja megverte őt. Minden rossznak az okozója ő volt Tomy életében. Akkor tőlünk is elvette. Thomas húga pedig, a világ legnagyobb ringyója. Elcsábította Tom-ot, ellenünk fordította, hogy rosszat akarunk neki, a halálba akarjunk kergetni. Tom vele vesztette el az ártatlanságát. Utána sokszor csinálták, és nagyon sokszor voltak beállva közben. Jeni azt hazudta, hogy terhes és Tomytól így akart pénzt kicsikarni. De akkor már Tomy észhez tért. És ekkor akarta Thomas megülni őt. Túl sokat tudott. De mi is. Így senkit nem ölhetett meg. Csak felszívódott a bandájával együtt. Hogy most hogyan került elő és milyen pénzről van szó nem tudom. De az biztos, ha most nem megyünk el a találkozóra, akkor ők keresnek meg minket. És abból csak baj lehet.
 Emma megszorította a kezem és átkúszott mellém. A vállamra hajtotta a fejét, én pedig az ő buksijára. Láttam ahogy Justin ránk néz a vissza pillantóból. A szemeiben aggodalom sugárzott. Nem akarta, hogy mi is ott legyünk.
 Justin olyan 20 perc múlva megállt és hátra nézett ránk.
-Na figyeljetek. Emma te be ülsz a vezető ülésre és keresztbe állsz a kocsival. Keyla, te itt maradsz hátul és ha meglátsz minket futni akkor kinyitod azt az ajtót ami közelebb van hozzánk és azonnal előre mászol Emma mellé. Amint bent vagyunk mind a ketten biztosan a kocsiban elkiáltom magam, hogy menj és te gondolkozás nélkül a gázra taposol és elhúzzuk a csíkot hozzám és ott is alszotok.
 Emmával bólintottunk. Kiszálltak a kocsiból. Emma előre szállt és keresztben állt.
 A szívem hevesen vert. Láttuk, ahogy Thomas és bandája megérkezik. A kezem a kilincsen volt én ugrásra készen. Emma is feszülten figyelt. Teltek a percek, de csak beszélgettek. Egyszer csak egy gyerek jött elő valahonnan. A szemem tágra nyílt.
-Lehetetlen.-mondta Emma.
-Ki van zárva.- mondtam.
A kisfiú oda futott az egyik sráchoz. Thomas kezében egy bicska villant meg és Tomy felé kezdett rohanni de Justin elé állt. Eltalálta vele Justin oldalát, de Tomy reagált és azonnal akkorát húzott be Thomasnak, hogy a földre zuhant. Tomy megragadta Justint, és elkezdtek a kocsi felé futni. Azonnal kinyitottam az ajtót, és előre másztam. Emma beindította a motort sebességbe váltott és várta, hogy a fiúk be pattanjanak hátra.
 A srácok hatalmas puffanással érkeztek.
-MENJ!- ordította Tomy, az ajtóhoz nyúlt és hátra rántódva a hirtelen indulástól becsapta az ajtót.- Emlékszel merre kell menni?
-Igen.-válaszolta komolyan Emma.-De nem kéne kórházba vinni Justint?
-Nem...!-válaszolta Justin a foga közül szűrve a szavakat.-Ha.... Bevisztek...SSSZ.-nyögte.
-Ne beszélj haver.-mondta Tomy.-Keyla...
-Mutasd.-mondtam és közelebb hajoltam hogy jól szemügyre vegyem a szúrást.-Ez fájni fog.-mondtam Justinak aki a fájdalom ellenére egy "Tényleg?" mosollyal jutalmazott. Meg néztem a sebet, meg tapogattam a hasát és felmértem a helyzetet.- Em, tapos bele Justinhoz megyünk. Meg tudom csinálni, nem ért fontos szervet. a vérzést kell elállítani és össze kell varrnom a sebet. A táskámban minden van amire szükségem lehet.

 Justin házához érve, mindenki azzonnal kipattant a kocsiból. Tomy kiszedte Justint, Emma az ajtóhoz rohant, hogy kinyissa az ajtót, én pedig a táskánkat téptem ki a kocsiból. Justint a földszinti hálóba vitte Tomy és mi követtük őket. Tom lefektette Justint az ágyra.
-Kérlek, hozz nekem törölközőket gyorsan.-néztem Tomra, ő pedig kiviharzott a szobából. Az éjjeli szekrényen találtunk egy lámpát azt egy székre raktuk hogy rávilágítsob a sebre. Amint Tom vissza ért a türcsikkel, azonnal beraktam a legsötétebbett Justin háta alá, hogy ne az ágy legyen véres. Szét vágtam Justin pólóját és nekibálltam a vérzés elállításának.
-Figyelj Tomy, kimehetsz nem lesz semmi baja.-mosolyogtam rá bíztatóan. Tomy bolíntott és Emmával együtt elindultak kifelé az ajtón.
-Nagyon értesz ahhoz, hogy mit kell csinálnod ilyen helyzetben.-mosolygott fájdalmasam Justin.
-Anya orvos. Megmutatta mit kell tennem. Nem ez az első, hogy ilyet csinálok.-mosolyogtam rá.- A vérzés elállt. Most ki kellbtisztítanom és le kell fertőtlenítenem.- ki kerestem egy kisebb törölközőt össze csavartam és Justin szájához emeltem.-Harapj rá. Csípni fog.
A szívem hevesen vert. Nem.akartak fájdalmat okozni neki. Amikor a vatta pamacsos fertőtlenítő szert a sebhez érintettem, Justin teste megfeszült. Jobb keze a plaplant markolta. A fogai és törölköző mögül fájdalmasan ordított. Rossz volt hallani. Balkezemmel folytattam a seb tisztítását, jobb kezemet pedig a mellkasára helyeztem és nyugtatón körkörösen simogatni keztem.
A kiabálása abba maradt, melkasa nem emelkedett annyiszor, egyenletesebben vette a levegőt. Kezét a kezemre helyezte. Szíve gyorsan vert. Ahogy az enyém.
-Ne ijedj meg, most össze fogom varrni a sebet.
Justin bolíntott. Elengedte a kezemet. Ahogy csak tudtam próbáltam gyengéd lenni. Justin fájdalmasan felnyögöt ahányszor a tű a bőrébe mélyedt.
Fáradtan dőltem hátra a székben. Justin jól viselte ezt az egészet, jó színben volt.
-Hozok neked vizet.-mondtam, majd a veres dolgokat elvettem az ágyáról, majd gyorsan kerestem egy pokrócot és be takartam vele. Mikor kinyítottam az ajtót, Tomy agodalmas arca tárult elém. Bólintottam, hogy bemehetnek majd elindultam a konyha felé.
-Jól vagy?-kérdezte Emma.
-Nem belém döftek egy kést.-mosolyogtam keservesen. Meglepődtem, hogy Emma utánam jött.
Vissza mentünk a srácokhoz akik már nagyban nevettek. Tomy egy hatalmas öleléssel fogadott. Félve viszonoztam az ölelést, nem akartam, hogy kiöntsem a vizet.
-Gyere Em, megmutatom hol tudsz aludni.-mondta Tomy majd vissza ment Justinnal pacsizni, majd elindultak Emmával.
Letettem Justin mellé a poharat. Leellenőriztem, hogy van e láza, de hál istennek semmi baja nem volt.
-Köszönöm.-mondta fáradtan Justin. Rámosolyogtam és gyengéden megszorítottam a kezét.- Kérlek. Maradj velem éjszakára.-motatott maga mellé. A szívem kihagyott egy ütemet. De mindenek ellenére bolintottam. Amikot be feküdtem mellé újra megfogtam a kezézt és mivel a pokróc nagy volt bebújtam alá. Rá néztem Justinra, aki csukott szemmel csak ennyit mondott.
-Hihetetlen, hogy ennyire megtudsz nyugtatni az érintéseddel.
-Ezt hogy érted?-kérdeztem. Pár perc után sem.kaptam választ. Hallottam egyenletes lélegzését. Elaludt. Én is éreztem ahogy a szemhélyem elnehezedik. Lecsuktan a.szemem és adtam magam a kényelemnek, a melegségnek és Justin keze érzésének.