Dobbanás
Amikor kinyitottam a szemem a falat láttam. Családi képek telítették meg. A fejem lassan fej le emelkedett. Melegség öntötte el az egész testem. Az derekamon gyengéd érintést éreztem. A szemem tára nyílt. Már nem fogtam Justin kezét, hanem a mellkasán feküdtem. Mikor kerültünk mi ilyen pozícióba? Természetesen a kérdésemre nem kaptam választ. Nem ez az első, hogy így alszom a egy sráccal, de eddig ez hozott csak zavarba. Felnéztem rá. A feje oldalra volt billenve. Nyugodtnak látszott. A szája sarkában mosolygott. Hogy lehet így aludni? gondoltam. Akaratlanul is elmosolyodtam. Nem úgy tűnt most mint egy botrány hős.
-Ha meg akarsz csókolni, nem állok ellent.
A testem megmerevedett. Mióta van ébren? Mikor a kijelentése eljutott az eszemig, felültem.
-Ki mondta, hogy meg akarnálak csókolni?
-Ugyan!-fordította felém a fejét és önelégülten vigyorgott.-Most mond, hogy nem fordult meg a fejedben!
-Nem.-mondtam teljesen nyugodtan, és kissé elhúzódtam.
-Ha szeretnéd a lényegre is térhetünk.-vigyorgott, majd próbált felülni, de a sebe miatt nem tudott hirtelen mozdulatokat tenni.
-Csak lassan. A végén még jobban megsérülsz.-Felálltam és oda sétáltam, hogy segítsek neki felülni.
-Olyan édes, hogy ennyire aggódsz értem.-mosolygott rám. És egyre közelebb hajolt.
-Jobban tetszett amikor haldokoltál.-jelentettem ki unottan majd elsétáltam. Az ajtóban megláttam Tomot.
-Mi van vele?-kérdeztem
-Hajnalban fájdalom csillapítót kért. Még nem múlt el a hatása.-mondta mosolyogva miközben elment mellettem. hogy segítsen Justinnak felállni az ágyról. Rájuk néztem. Justin hasán lévő fehér kötést tanulmányoztam. El is felejtettem, hogy fájdalom csillapító nélkül varrtam össze a sebet.
-Hol van Em?- kérdeztem.
-A mellettünk lévő szobában alszik.-válaszolta Tom miközben Justint támogatta.
-Miért neked szólt?-kérdeztem
-Mert nem akart felkelteni.-mosolygott Tom. Justinra néztem, aki inkább vissza ült az ágyra.
-Pihenj inkább még.-mondta Tomy aggódva.
-Nem akarok a terhedre lenni.-nyögte Justin fájdalmasan.
-Haver, az életemet mentetted meg!
-És te hányszor mentetted meg az enyémet?
Mosolyogtam ezt a párbeszédet hallva. Olyan mint, ha Emmát és magamat hallanám két évvel ezelőtt. Nem pontosan így zajlott, de hasonló volt.
-Key...-szólalt meg Emma az ajtóból, mire oda fordultam. Eléggé aggodalmas képet vágott.
-Mi a baj?-kérdeztem.
-Beszélhetnénk négyszemközt?-kérdezte mélyen a szemembe nézve. Hátra pillantottam a srácokra. Justinra majd Tom-ra néztem aki rám pillantott.
-Menj. Ha baj van azonnal szólók.-monda. Bólintottam és kimentem az ajtó. Emma arrébb állt, hogy ki tudja menni majd be hajtotta mögöttem az ajtót. Megragadta a kezem és kihúzott a konyháig. Ott leült a pulthoz. Én szembe vele a pult másik oldalán. A szívem csak úgy vert. Mi baj lehet? Nem értettem mi ez a nagy aggodalom.
-Tegnap este...-kezdte. Nyelt egy nagyot, mint ha nehezen jönnének a szavak. Keze a pulton dobolt. Oda nyúltam és gyengéden megszorítottam mire rám nézett. Mosolyogtam és bátorítóan bólintottam.
-Tegnap este, Tomy velem aludt, De.. Annyira ki volt borulva. És én csak meg akartam nyugtatni. Mire megcsókolt. Én vissza csókoltam.
Szemem tágra nyílt. Láttam a reakcióm és beleharapott a szájába. Tudtam, hogy még nincs vége a stroynak. Kérdőn felvontam szemöldököm, mire ő folytatta.
-Egyre intenzívebb lett a csókunk. És éreztem, hogy testem kívánja őt. És eléggé éreztem, hogy az ő teste is engem.-Amikor ezt mondta egy kisebb kuncogás kicsúszott, mert tudtam mire gondol. Ettől egy kicsit leengedett a válla, és nyugodtabban mesélte tovább.-Aztán tapiztuk a másikat mindenhol. Ahol csak értük. Mint, ha nem akarnánk elengedni a másikat. És a végén, egy elég szenvedélyes szeretkezést lenyomtunk.
Akaratlanul is felnevettem. Emma hitetlenkedve nézett rám.
-Jól megnyugtattad!-mondtam nevetve.
-Keeey.-Nyöszörögte. Abba hagytam a nevetést és elkezdtem gondolkodni.
-Várjunk. Amikor utoljára szenvedélyesen szeretkeztél, egy évig nem tudtad kiverni a srácot a fejedből mert annyira....-Szemem tágra nyílt a felismeréstől.-Te jó ég..-ennyit tudtam mondani.
-Szeretem őt. Szeretem Tomyt a francba is!-Dühöngött.-Ez kellett ahhoz, hogy be merjem vallni magamnak.
Nem tudtam mit mondani rá. Egyszerűen lesokkolt a dolog. El sem mertem képzelni mi lehet ennek a vége.-Asszem haza kéne mennünk.-Ennyit tudtam, csak mondani. Emma rám nézett.
-Össze szedem a cuccaim.-mondta, azzal le szállt a pult székéről és elment.
Néhány percig még bambultam aztán én is elindultam a táskámért Justin szobájába. Mikor beléptem Justin az ágyon feküdt, mellette Tom ülte egy széken. Felnéztek a érkezésemre.
-Mi megyünk. Jobb, ha a paparazzik nem látnak itt minket. Ha gáz van hívjatok nyugodtan.
Csendben nyugtázták ezt. Tom-ra néztem. Szeme könnyes volt és elkapta a fejét. Justinra néztem aki a rám majd a keze irányába pillantott. Oda néztem és láttam h feltűnés mentesen azt mutatja. hogy "nyugi". Vissza néztem az arcára és egy biztató féloldalas mosollyal jutalmazott. Kicsit engedett a vállam. Tudni akartam, hogy mi baja lehet, de tudtam, hogy most Justinra nagyobb szüksége van.
Amikor haza értem, fáradtan vetődtem be az ágyba. Be nyomtam halkan a TV-m és valami hülye valóság showt néztem rajta. Az eszem folyamatosan Emmán és Tomon járt. Mikor megismertük Tomyt még óvodások voltunk. Bele gondolni, hogy mennyi időt töltöttünk együtt elképesztő érzés volt. Emma ennyi idő alatt kiismerhette őt annyira, hogy szeresse. Félt magának is bevallani a felismerést, hogy teljesen belezúgott a legjobb barátunkba,
Gondolataimból halk kopogás zökkentett ki. Anyám nyitott be ajtón mire felültem és rá mosolyogtam.
-Szia!-mondta boldogan, de még is láttam aggódó tekintetét.
Mindent elmeséltem neki. Tényleg mindent.
Hu..-Sóhajtott.-Tehát, Emma szereti Tomot. Meg sem lep. Elég helyes fiatal.-Ezt a megjegyzését egy "Tényleg anyu?" mosollyal jutalmaztam, mire vissza mosolygott majd folytatta.-Megkérdeztek Tomyt, hogy ő hogyan érez?
-Nem. Emmának az is nehéz volt, hogy magának és nekem bevallja ezt. Nem hogy Tomy-tól megkérdezze mit érez iránta.
-Ez jogos. Kérsz enni?-váltott témát.
-Aha.-Válaszoltam mosolyogva. Rá kellett jönnöm, hogy tegnap óta nem ettem semmit az ég világon.
A nappaliban ültünk anyámmal és a öcsémmel. Bámultuk a TV-t, beszélgettünk és nevettünk. Ken éppen azt ecsetelte, hogy mennyi kedves az óvó nénije, és hogy múltkor egy kislány mellett aludt alvás időben. Anyuval össze néztünk és mosolyogtunk.
-Olyan gyorsan felnőnek.-mondtam és magamhoz szorítottam az öcsémet aki hangos kiáltással jelezte, hogy nem akar megölelni. Anya csak nevetett rajtunk.
És így telt egy hetünk. Emma sokszor átjött volt, hogy családostul. Mivel a szomszédban laknak nem volt nehéz. Nem beszélt Tomy-val azóta az este óta. Én sem sűrűn de, amikor beszéltünk akkor nem tudtam szóba hozni. Justinról tőle meg a TV-ben hallottam csak. Tom mondta, hogy a sebe szépen gyógyul. A sajtó semmit sem tudott. Hál istennek nem jutott el a fülükbe. Nyugis napjaink voltak, Tomy nem jött suliba, így nem tudott találkozni Emmával. Én tudtam, hogy beteg, de Em nem kérdezte így nem mondtam neki.
Szombat délután ültünk öcsémmel a kanapén és mesét néztünk. Otthoni cucc volt rajtam. Egy kötött pulcsi ami a fenekemig ért és a fél vállamról le lógott, alá egy trikó, sport melltartó és fekete cica nadrág. A hajam felkötve lófarokba mert elég zsíros volt és aznap este terveztem hajat mosni. Anya kint a konyhába mosogatott. Ken éppen azt mondta el, hogy a mesének mi volt az előző részében mikor csengettek.
-Nyitom!-kiáltottam az ajtóban álló személynek és anyámnak is egyszerre.
Amikor kinyitottam az ajtót, lefagytam. Szemem elkerekedett szám nyitva maradt. A levegő is megfagyott bennem. Szívem kihagyott egy ütemet.
Szia.-köszönt mosolyogva.
Szívem egy hatalmas dobbanással újra verni kezdett egyre hevesebben.
-Key...-szólalt meg Emma az ajtóból, mire oda fordultam. Eléggé aggodalmas képet vágott.
-Mi a baj?-kérdeztem.
-Beszélhetnénk négyszemközt?-kérdezte mélyen a szemembe nézve. Hátra pillantottam a srácokra. Justinra majd Tom-ra néztem aki rám pillantott.
-Menj. Ha baj van azonnal szólók.-monda. Bólintottam és kimentem az ajtó. Emma arrébb állt, hogy ki tudja menni majd be hajtotta mögöttem az ajtót. Megragadta a kezem és kihúzott a konyháig. Ott leült a pulthoz. Én szembe vele a pult másik oldalán. A szívem csak úgy vert. Mi baj lehet? Nem értettem mi ez a nagy aggodalom.
-Tegnap este...-kezdte. Nyelt egy nagyot, mint ha nehezen jönnének a szavak. Keze a pulton dobolt. Oda nyúltam és gyengéden megszorítottam mire rám nézett. Mosolyogtam és bátorítóan bólintottam.
-Tegnap este, Tomy velem aludt, De.. Annyira ki volt borulva. És én csak meg akartam nyugtatni. Mire megcsókolt. Én vissza csókoltam.
Szemem tágra nyílt. Láttam a reakcióm és beleharapott a szájába. Tudtam, hogy még nincs vége a stroynak. Kérdőn felvontam szemöldököm, mire ő folytatta.
-Egyre intenzívebb lett a csókunk. És éreztem, hogy testem kívánja őt. És eléggé éreztem, hogy az ő teste is engem.-Amikor ezt mondta egy kisebb kuncogás kicsúszott, mert tudtam mire gondol. Ettől egy kicsit leengedett a válla, és nyugodtabban mesélte tovább.-Aztán tapiztuk a másikat mindenhol. Ahol csak értük. Mint, ha nem akarnánk elengedni a másikat. És a végén, egy elég szenvedélyes szeretkezést lenyomtunk.
Akaratlanul is felnevettem. Emma hitetlenkedve nézett rám.
-Jól megnyugtattad!-mondtam nevetve.
-Keeey.-Nyöszörögte. Abba hagytam a nevetést és elkezdtem gondolkodni.
-Várjunk. Amikor utoljára szenvedélyesen szeretkeztél, egy évig nem tudtad kiverni a srácot a fejedből mert annyira....-Szemem tágra nyílt a felismeréstől.-Te jó ég..-ennyit tudtam mondani.
-Szeretem őt. Szeretem Tomyt a francba is!-Dühöngött.-Ez kellett ahhoz, hogy be merjem vallni magamnak.
Nem tudtam mit mondani rá. Egyszerűen lesokkolt a dolog. El sem mertem képzelni mi lehet ennek a vége.-Asszem haza kéne mennünk.-Ennyit tudtam, csak mondani. Emma rám nézett.
-Össze szedem a cuccaim.-mondta, azzal le szállt a pult székéről és elment.
Néhány percig még bambultam aztán én is elindultam a táskámért Justin szobájába. Mikor beléptem Justin az ágyon feküdt, mellette Tom ülte egy széken. Felnéztek a érkezésemre.
-Mi megyünk. Jobb, ha a paparazzik nem látnak itt minket. Ha gáz van hívjatok nyugodtan.
Csendben nyugtázták ezt. Tom-ra néztem. Szeme könnyes volt és elkapta a fejét. Justinra néztem aki a rám majd a keze irányába pillantott. Oda néztem és láttam h feltűnés mentesen azt mutatja. hogy "nyugi". Vissza néztem az arcára és egy biztató féloldalas mosollyal jutalmazott. Kicsit engedett a vállam. Tudni akartam, hogy mi baja lehet, de tudtam, hogy most Justinra nagyobb szüksége van.
Amikor haza értem, fáradtan vetődtem be az ágyba. Be nyomtam halkan a TV-m és valami hülye valóság showt néztem rajta. Az eszem folyamatosan Emmán és Tomon járt. Mikor megismertük Tomyt még óvodások voltunk. Bele gondolni, hogy mennyi időt töltöttünk együtt elképesztő érzés volt. Emma ennyi idő alatt kiismerhette őt annyira, hogy szeresse. Félt magának is bevallani a felismerést, hogy teljesen belezúgott a legjobb barátunkba,
Gondolataimból halk kopogás zökkentett ki. Anyám nyitott be ajtón mire felültem és rá mosolyogtam.
-Szia!-mondta boldogan, de még is láttam aggódó tekintetét.
Mindent elmeséltem neki. Tényleg mindent.
Hu..-Sóhajtott.-Tehát, Emma szereti Tomot. Meg sem lep. Elég helyes fiatal.-Ezt a megjegyzését egy "Tényleg anyu?" mosollyal jutalmaztam, mire vissza mosolygott majd folytatta.-Megkérdeztek Tomyt, hogy ő hogyan érez?
-Nem. Emmának az is nehéz volt, hogy magának és nekem bevallja ezt. Nem hogy Tomy-tól megkérdezze mit érez iránta.
-Ez jogos. Kérsz enni?-váltott témát.
-Aha.-Válaszoltam mosolyogva. Rá kellett jönnöm, hogy tegnap óta nem ettem semmit az ég világon.
A nappaliban ültünk anyámmal és a öcsémmel. Bámultuk a TV-t, beszélgettünk és nevettünk. Ken éppen azt ecsetelte, hogy mennyi kedves az óvó nénije, és hogy múltkor egy kislány mellett aludt alvás időben. Anyuval össze néztünk és mosolyogtunk.
-Olyan gyorsan felnőnek.-mondtam és magamhoz szorítottam az öcsémet aki hangos kiáltással jelezte, hogy nem akar megölelni. Anya csak nevetett rajtunk.
És így telt egy hetünk. Emma sokszor átjött volt, hogy családostul. Mivel a szomszédban laknak nem volt nehéz. Nem beszélt Tomy-val azóta az este óta. Én sem sűrűn de, amikor beszéltünk akkor nem tudtam szóba hozni. Justinról tőle meg a TV-ben hallottam csak. Tom mondta, hogy a sebe szépen gyógyul. A sajtó semmit sem tudott. Hál istennek nem jutott el a fülükbe. Nyugis napjaink voltak, Tomy nem jött suliba, így nem tudott találkozni Emmával. Én tudtam, hogy beteg, de Em nem kérdezte így nem mondtam neki.
Szombat délután ültünk öcsémmel a kanapén és mesét néztünk. Otthoni cucc volt rajtam. Egy kötött pulcsi ami a fenekemig ért és a fél vállamról le lógott, alá egy trikó, sport melltartó és fekete cica nadrág. A hajam felkötve lófarokba mert elég zsíros volt és aznap este terveztem hajat mosni. Anya kint a konyhába mosogatott. Ken éppen azt mondta el, hogy a mesének mi volt az előző részében mikor csengettek.
-Nyitom!-kiáltottam az ajtóban álló személynek és anyámnak is egyszerre.
Amikor kinyitottam az ajtót, lefagytam. Szemem elkerekedett szám nyitva maradt. A levegő is megfagyott bennem. Szívem kihagyott egy ütemet.
Szia.-köszönt mosolyogva.
Szívem egy hatalmas dobbanással újra verni kezdett egyre hevesebben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése