8.RÉSZ

Gyors Helyzetjelentés:

Sziasztok. Bocsánatot szeretnék kérni, hogy a tervemet nem tudtam végre hajtani, hogy minden héten lesz új rész. A suli, meló + az élet kicsit közbe szólt.

Most már nem is merem megígérni, inkább azt mondom megpróbálok új részeket hozni!
Köszönöm azoknak akik ennyire kitartanak mellettem és olvassák a blogomat! Igazán hálás vagyok! Remélem tetszeni fog egészen a végletekig. :D
Puszi: Lexi! :*

Láng

Amióta Justin és én randiztunk, eltelt egy kis idő. Többet lógtunk Tomyval és Emmával. Nem is emlékszem a napjára, hogy Justinnal csak simán kettesben lettünk volna. Lehet nem tetszett neki a legutóbbi randevúnk.

-A mai nap nagyon különleges Key!-zökkentett ki Emma a gondolataimból, és amikor felfogtam mit mond kérdőn néztem rá.-Érzem az ereimben Keyla. 

-Oké, kicsi boszi, neked elhiszem.-nevettem és a szekrényemhez sétáltam. 

-ODA megyünk.-mondta, mint ha tudnom kéne hol van az az oda.
-Hova?-kérdeztem értetlenkedve, mire csak egy hitetlenkedő arc kifejezést kaptam.
-Ahol először kipattant köztetek a szikra.-mondta nagy lelkesedéssel.
-Oh. Értem. Ahol, Justin majdnem megütött egy fotóst mert egy lotyóval ment haza. Élvezni fogom.-mondtam undorral az arcomon. Aztán leesett pontosan mit is mondott folytattam.-Amúgy meg. Milyen szikra?
-Ugyan Key!-nevetett fel gúnyosan.- Ott kezdődött minden. Főleg, hogy ahogy kimondtam tudtad miről beszélek.-kacsintott rám, én meg megdobtam egy pólóval.
-Ah.-sóhajtottam és ledőltem Emma mellett az agyon.
-Mi az?-kérdezte mellém fekve.
-Ha szikra is volt köztünk az nagyon elpattant.-mondtam ránézve mire felnevetett.
-Mondanám, hogy tudom mi van, de sajnos amit Tomy és Ő négyszemközt beszélnek az onnan sohasem kerül ki.-nézett rám szomorú mosollyal.
-Mind egy.-sóhajtottam.
Emma egyszer csak felpattant mellőlem és a szekrényemhez rohant. Lassan felültem és figyeltem mit csinál. Hatalmas vigyorral fordult vissza felém.
-Annyit véletlenül hallottam mikor a konyhában dumáltak, hogy ebben a ruhában mikor meglátott nem tudta rólad levenni a szemét.-Lengette meg azt a vörös strasszköves ruhám ami akkor volt rajtam amikor megismertem Justint.
Emmával egyértelműen megegyeztünk, hogy akkor ugyanabba megyünk mint akkor. Gyorsan felhívta Tomyt hogy majd ott találkozunk, mert külön akarunk menni. A fürdőben készülődve Emma elmesélt mindent ami Tomyval történt köztük, még a pajzán dolgokat is.
Amikor 17 éves voltam, az akkori barátommal vesztettem el a szüzességem. Utána derült ki a betegségem. És ő elhagyott. Az tönkre tette az életem, de a családom és a két igaz barátom mellettem maradt. És ez számított a leginkább. Azóta felgyógyultam.Talán Justin ezért nem akart többet randizni. Talán nem akar egy volt rákossal randevúzgatni.
-Keyla.-érintette meg Emma a vállam.-Sajnálom.-mondta könnyes szemmel.
-Emma!-néztem rá ijedten, és egy zsebkendővel elkezdtem törölgetni az arcát.- Nem miattad van. Tudod. Elmondtam Justinnak. És elgondolkodtattam hogy mint akkor Rayle azért nem akar többet találkozni velem, mert rákos voltam.
-Jesszusom! Keyla, dehogy.-mondta lesokkolódva.-Tudod...-kezdte a száját húzva mire kérdőn néztem rá.-Justin mostanában vissza tért  a régi énéhez, de valahogy mégis olyan más. Nem olyan laza. Nem olyan..-kereste a szavakat.-Justinos. Kicsit mint ha zavarná valami. De ha te ott vagy nem mutatja. Mint ha minden rendben lenne. Akkor őszintén tud mosolyogni. De alapból. Egy kicsit depressziósnak találom.-fejezte be Emma és az arcom fürkészte hogy hogyan reagálok.
Gúnyos mosolyom egy kicsit meglepte és félénken elmosolyodott.
-Nézzük akkor hogy reagál a tini sztár ha a saját levesével etetik.-mondtam kissé bosszús hangon.
-Jesszusom..-nevetett hitetlenkedve Emma.-Te totál belezúgtál.
-Nem is!-és a tükörhöz vissza fordulva még egy rétek rúzst kentem fel.-Csak elakarom engedni magam. Ez minden. Nem rajongok a rossz fiúkért.
-Oh, de hogy nem!-mondta nevetve és erre én is nevetni kezdtem. Tudtam jól hogy az érzéseim Justin iránt erősebbek a kelleténél.


*Péntek 9:40PM*

Amikor odaértünk a fiúk már ott álltak a bejáratnál. Emma rám nézett és mosolyogva megszorította kezem hogy biztasson. Vettem egy mély levegőt, majd ránéztem és bólintottam.
A kocsiból kiszállva a fiúk felé vettük az irányt akik elég elegánsan lazára vették a figurát. Mindkettejükön ing volt, Tomyn egy szürke Justinon pedig egy sötét kék. A felső két gomb ki volt gombolva és valami irtózatosan sexy volt benne. Ha nem tudnám kik ők a jelenlegi öltözködésük miatt azt hinném testvérek. Emma nyomott egy gyors csókot Tomy szájára köszönésképp, majd a fiúkkal együtt akik maguk elé engedtek minket beléptünk a szórakozóhelyre.
Ismerős érzés öntött el mikor körülnéztem a zsúfolt helyen. Megragadtam Emma és a mögöttem álló Justin kezét, hogy el ne hagyjuk egymást. Az irányból éreztem, hogy Emma a bár felé húz minket. A kedvenc helyem.
Amikor oda értünk a pultos srác elénk is pattant és felvette a rendeléseinket. Mikor a kezembe került az italom amiről egy percig sem vettem le a szemem, megfordultam és végig mértem a felhozatalt. Sok velem egykorú, de kirívóbb ruhában lévő lány és sok még gimnazista fiú volt a parketten. Kevés  egyetemista és még kevesebb férfi volt, de azok mind egész kellemes látványt nyújtottak. Egyszer csak megakadt a szemem egy szőke barna szemű fiún. Alig lehetett nálam magasabb. Fehér pólót viselt ami ráfeszült kidomborodó izmaira. Észrevettem, hogy ő is engem néz és a lányos zavaromban egy elég béna mosolyomat villantottam. A srác megindult felém. Én kiegyenesedtem a pult előtt, amikor egy erősebb szorítást éreztem a karomon. Értetlenül néztem a kézre majd a tulajdonosára Justinra aki szigorú szemekkel bámulta a felém közeledő srácot. Vissza néztem a srácra aki Justin tekintetét csak egy kaján mosollyal jutalmazta. Kicsit értetlenül, de hagytam hogy Justin közelebb húzódjon. Megijesztett, hogy ennyire élvezem a közelségét.
-Justin Bieber. Helló haver!-nyújtotta a szőke fiú Justinnak a kezét.
-Lewis.-rázta meg kelletlenül a kezét Justin. A tekintetem kapkodtam a két fiú között. A fiú rám mosolygott mire Justin erősebben szorította a kezemet. Halkan felszisszentem a fájdalomtól mit a szorítása okozott és a kézre tettem a kezem és értetlenül fürkésztem az arcát.
-Bemutatsz a barátnőddel minek?-kérdezte Lewis és végigmért. Tekintetétől a hideg kirázott. Láttam, hogy fejében már ruha nélkül lát maga előtt. Tiltakozni akartam, hogy nem vagyok a barátnője, de Justin megelőzött. Nem azt mondta mint amire számítottam.
-Keyla, ő itt Lewis, Lewis ő itt Keyla. Mi most megyünk is.- Azzal biccentett Tomynak aki karon ragadta Emmát és elindultak egy üres asztal felé.
 Emmával leültünk aki aggódva figyelte ahogy a srácokat. Értetlenül néztem rá, aztán a fiúkra.
-Emma, mi folyik itt?-kérdeztem suttogva
-Fogalmam sincs.-suttogta.-De úgy érzem mindjárt kiderül.-pillantott Justinra aki idegesen csapta le a feles poharat. Oda csúsztam mellé és megfogtam a kezét, mire nagyot sóhajtott. Rám nézett és sóhajtott egyet.
-Az a srác, egyik régi haver.-mondta miközben mélyen a szemembe nézett.-Az első szerelmemet általa ismertem meg. Mindent megadtam volna neki. Vagy is ha úgy nézzük meg is adtam. Terhes lett és azt mondta tőlem van. Sosem voltam még olyan boldog. Viszont Elsa teste folyamatosan tele volt sebekkel. De akkor nem bántam. Aztán, egy nap eltűnt. A gyerekkel együtt. Hónapokig kerestem. És amikor megtaláltam, a gyerek sehol nem volt. Elsa tele volt sebekkel. És egy hang szólt ki mögötte az ajtón. Aztán kijött a szobából Lewis. Elsa nem bírt a szemembe nézni. Lewis viszont falnak támaszkodva vigyorgott és csak azt mondta hogy mindig ő lesz a jobb. Amikor a gyerek felől érdeklődtem Lewisre nézett aki csak szélesebben vigyorgott. Elmondta, hogy nem volt semmi gyekettesben rek. Ekkor Lewisre néztem. Félre löktem Elsát és Lewisre támadtam. Csak ütöttem és ütöttem őt. Ő pedig nevetett még el nem ájult. Tomy rángatott le róla. Azóta ha lehet elkerülöm. És örülnék, ha te is elkerülnéd.-azzal befejezte felállt és elment.
Döbbenten néztem utána. Annyira személyesnek éreztem ezt az egészet. Megérintette a szívem. Úgy éreztem újra egy hullámhosszon vagyunk. Hogy újra meg van a szikra közöttünk. Bár ez részemről már rég nem szikra. Gondoltam, mire hitetlenkedve megráztam a fejem
-Tényleg zűrös alak mi?-nézett utána keserű mosollyal. Néztem ahogy Justin oda megy egy lányhoz akit eddig Lewis fűzött és egyetlen egy szavával az ujjai köré csavarta a lányt. Ekkor jött a félelmetes felismerés és az égető fájdalom, Ezt pedig a düh követte.
-Oh, jajj. Keyla nem kéne.-szólt Emma.
-Azt hiszem, hogy hoznunk kéne a kocsit.-hallottam Tomy hangját miközben felpattantam az asztaltól és Justin felé vettem az irány. Mikor oda értem karon ragadtam és kirángattam az ajtón a szabadba.
 Még a hideg levegő sem hűtötte le adrenalintól felhevült testemet.
-Key, mi van?-nézett rám értetlenül Justin.
-Oh, te csak ne "Key"-ez itt nekem!-mondtam ingerülten idézőjeleket mutatva a levegőben,
-Key, mi bajod?
-Hogy mi bajom? Az a bajom, hogy TE elhitetted VELEM, hogy bármi is lehet köztünk! Hány lányt vittél el arra helyre? Hány lánynak mondtad el ugyan ezt a szívszaggató storyt? Hány lányt csábítottál ezzel a módszerrel az ágyadba. Elhittem, hogy letettél rólam mikor nem hívtál, mikor nem kerestél, mikor sosem akartál lenni velem. Aztán most újra elhittem azt hogy kellek neked! Elrángattál Lewistől és én voltam olyan hülye és azt hittem azért tetted mert féltesz vagy valami hasonló, de nem mint az szemmel láthatólag kiderült csak azért mert még mindig vissza akarsz vágni Lewisnek azzal, hogy minden egyes olyan lányt akit kiszemel azt te a nagy hírneveddel elcsábítod. DE! Nagyon sajnálom kedves Justin én nem abba a kaotikus hírességbe szerettem bele hanem abba a Justinba akit nekem mutattál. Ha egyáltalán az igaz volt.-fújtam ki a levegőt és elkezdtem fázni.-És most vissza megyek a kabátomért.
Indultam meg befelé, de Justin megragadta a kezem és a falhoz nyomott. Csípőjével megtámasztott és kezemet a fejem mellett a falhoz nyomta.
-Egyetlen egy lányt vittem oda rajtad kívül.-suttogta a fülembe. Ahogy a lehelete megcsiklandozta a nyakam a hideg is kirázott.-A húgom. Egyetlen egy nőnek meséltem el a storyt. Az anyámnak. És két nőnek mondtam eddig hogy Szeretlek, A húgomnak és az anyámnak.-ekkor oldalra fordítottam a fejemet és értetlenül néztem rá.-Szeretlek Keyla Robins. Elsát sem szerettem ennyire. Azért nem kerestelek mert egy teljesen új érzést nyitottál meg bennem. Senki iránt nem éreztem így. Úgy érzem benned meg van minden ami kell nekem. És ez megrémisztett, de kíváncsivá is tett. Érdekelt ha távol vagyok tőled akkor érzek-e valamit ha nem vagy ott. És amikor nem voltál azt hittem megőrülök a hiányodba. Amikor megláttam, hogy Lewis kiszemelt magának azt hittem megölöm. Nem hagyhattam, hogy bevedd azt a szövegét. Bele haltam volna.-kifújta a levegőt és a szemembe nézett.
A szívem hevesen vert, arcomon éreztem meleg leheletét. Ajkát gyengéden éppen hogy az enyémhez érintette. Csak az engedélyemre várt. Halkan vágyakozva felnyögtem, mire elmosolyodott. Elengedte a kezeimet, de nem távolodott el. Jobb kezét a tarkómra, bal kezét a derekamra tette és úgy húzott magához. Ajkai melegséggel töltöttek el. Nyelvem azon nyomban utat tört a szájába és az övét kereste. Halk nyögést hallatott. Kezeimmel a hajába túrva vontam közelebb.

*PÉNTEK 11:35PM*
Egy hazaúttal később.

Justin lágyan hanyatt döntött az ágyon. Levette az ingét, addig én lerúgtam magamról magassarkút. Izmai megfeszültek, ahogy fölém magasodott. Lábaimat a dereka köré csavartam. Forró csókkal hintette ajkaimat, végig a nyakamon egészen a ruha dekoltázs részéig. Kicsit elhúzódott mire felkönyököltem, hogy jobban hozzá férjen a ruha cipzárjához a hátamon. Ajkait ajkaimra szorította miközben a lehúzta a cipzárt. Én a nadrágja övcsatjával bajlódtam és bénázásomra elmosolyodott. Kibujtunk a ruháinkból és földre dobtok őket. Justin vissza tért testem csókkal hintéséhez. Hajába markoltam mikor a szemérem ajkaimhoz ért és halkan felnyögtem. Ujjai gyengéden csúsztak fel a bokámtól a combomig és értek a bugyimig. Egy gyors mozdulattal lehúzta rólam a bugyimat. Hálát adtam magamnak hogy mielőtt eljöttem szőrtelenítettem.
Ajkai belső combomat végig járva eljutott a célig. Egyre hevesebben vettem a levegőt. Éreztem meleg leheletét odalent. Nyelvét gyengéden húzta végig a csiklómon. Az érzéstől eláll a lélegzetem. Justin a reakciómat egy kaján mosollyal jutalmazta. A mozdulatot megismételte egymás után többször. Az ujjait segítségül hívva benyúlt és egyre gyorsabban ki be mozgatta.
Mikor már majdnem a csúcsra értem meghúztam annyira Justin haját, hogy felnézzen.
-Mi a baj? Fájt?-kérdezte aggódó tekintettel.
-Nem, dehogy. Csak nem így szeretnék elmenni.
Justin mosolygott a válaszomon. Újra felettem volt egész testtel és belenyúlt az éjjeli szekrény fiókjába. Közben megláttam domborodó férfiasságát alsónadrágjában és rámarkoltam, mire megremegett. Vágyakozó tekintettel nézett rám, ezért ujjaimat beleakasztottam a gumiba és lehúztam róla, Férfiasság így még jobban kitudott terjeszkedni. Rámarkoltam és lassan fel le kezdtem húzni rajta a kezem. Justin felnyögött és megrogyott.
-Basszus, Keyla.-nyögte. Sikerült kivenni a kezét a fiókból, de én nem hagytam abba a mozdulat sort. Ajkaimat a nyakára tapasztottam és gyengéden megszívtam, mire újra megrogyott.
Elkapta a kezemet és levette a farkáról azt. Szájjal feltépte a kis négyszögletes zacskót és gyorsan felhúzta magára az óvszert. Kezemet a fejem mellé rakta de nem engedte el a csuklómat.
Éreztem merev férfiasságát a lábam között. Várakozás teljesen rám nézett, mire bólintottam mire egy lágy csípő mozdulattal belém hatolt. A gyönyörtől felnyögtem és szabad kezemmel magam húzva megcsókoltam Justint. Egy újabbat lökött mire a szájába nyögtem. Elengedte a csuklóm így mind két kezemmel át tudtam karolni. Jobb kezét a derekam alá csúsztatta, bal kézzel támaszkodott és úgy folytatta a mozdulat sort.
Minden egyes lökésnél egy nagyon nyögtem.
-Keyla!-suttogta halkan a fülembe Justin és egy utolsót lökött mire mind a ketten elmentünk. Csodálatos érzést nyújtott. Jusitn fel állt levette a megtelt kotont és egy zsebkendőbe csomagolva kidobta a szemetesbe. Kivett egy pólót és két boxert a szekrényéből. A pólót és egy boxert oda nyújtott nekem mire mosolyogva felvettem és ő is belebújt a boxerba. Befeküdt mellém és ránk húzta a takarót. Szorosan átölet, úgy mint aki soha nem akar elengedni. És nem is akartam hogy elengedjen. Szótlanul feküdtünk egy ideig, aztán halottam egyenletes szuszogását.
Nem kellettek szavak. Tudtuk, hogy a mi lángunk kioldhatatlan. Legalább is bízunk ebben.

7.RÉSZ

Gyors helyzet jelentés!

Bocsánat mindenkitől, hogy így eltűntem! Sajnos a szünetben sem volt energiám új részt hozni, de most ha minden jól megy és remélem minden jól fog menni. Minden héten hozok egy részt nektek!

Kicsit nehéz ihletet meríteni mert meg van az alap story csak a konfliktusig (irodalmi kifejezés) el is kell jutni valahogy :D Nagyon köszönöm mindenkinek aki eddig olvasta a blogom és remélem továbbra is kitartotok a A sors hozta..! mellett még ha egy picit szétszórt vagyok. Nagyon remélem a többi blogomat is olvassátok majd ha ez tetszett nektek! Azt hozzá szeretném tenni, hogy egy kicsit rendhagyó lesz a vége. :P Puszi: Lexi :)

Szikra

Egy hét telt ez azóta, hogy Justin Bieber randira hívott. Azóta ugyan úgy találkoztunk párszor. Sokszor kijött a suli elé, ha nem volt koncert próba vagy interjúja. Általában ez úgy nézett ki, hogy Emma, Tom és én Justinnál lógtunk ameddig el nem kellett mennie és utána haza mentünk. Én valahogy mindig Justinnal mentem haza. Mindig felajánlotta, hogy elkísér, és  én  boldogan elfogadtam.

*Péntek 7:15 PM*

-Köszönöm, hogy hazakísértél.-mondtam mosolyogva Justin pedig lazán a kocsijának támaszkodva állt és sunyin mosolygott rám.-Mi az?-kérdeztem nevetve.
-Rá érsz holnap?-kérdezte már már ijesztő vigyorral az arcán.
-Igen. Miért?-kérdeztem félve
-Elvihetlek egy helyre amit még senkinek sem mutattam meg?
-Igen.-válaszoltam kissé elérzékenyülve.
-Akkor öltözz túrázósan, hozz fürdő ruhát, reggel hatra érted jövök.- lépett oda hozzám és arcon puszilt. Éreztem ahogy elpirulok, de a pirulás azonnal mikor el jutott az agyaimig Justin mit mondott.
-Várj!! Reggel hatra?!-Kiáltottam utána, mire Justin nevetve bepattant a kocsijába intett egyet majd elhajtott.-Ez bolond.-mondtam magamnak hitetlenkedve. Reggel hat? Hova akar vinni? Hawaiira?

 **
 Este még elő kutattam, hogy mit veszek fel reggel hatkor és anyuval is beszéltem egy kicsit, arról, hogy vajon hova akarhat Justin vinni holnap. Aztán felmentem a szobámba és elkészültem a lefekvéshez. Éppen a paplant húztam le az ágyamról amikor anya megszólalt az ajtómból.
-Tudjátok...-kezdte mire azonnal megpördültem és láttam, hogy az öcsém is ott van mellette. Kérdőn anyára néztünk, mire folytatta.-Amikor terhes voltam Keylával, apátok azt mondta, hogy a következő gyermekünk fiú lesz. Hank jóslatai a legtöbbször beváltak. Amikor már Ken is meg volt azt mondta a gyermekeink nagy dologra hivatottak.-mondta mire megsimította az öcsém haját.- És igaza van. Itt vagy te Keyla. Justin Bieberrel randizgatsz és azóta egyetlen egy pletykát sem hallani róla. És Ken. 7 évesen már most matek zseni vagy. A végén mire annyi idős leszel mint Keyla egy világhírű matematikus leszel.-borzolta össze anyám az öcsém haját. Én meg nevetve néztem a jelenetet. Még egy kicsit ott maradtunk a szobámban, beszélgettünk, nevettünk, majd este tíz óra körül Ken elaludt. Anya szépen lessen ölbe vette és át vitte Kent a szobájába, Halkan jó éjszakát kívántunk egymásnak.
Gyorsan beállítottam az ébresztőmet reggel fél hatra mert úgy éreztem elég lesz fél órát adnom a készülődésnek. De inkább még egy hatórai ébresztőt is beállítottam. Ha "véletlen" vissza akarnék aludni.

*Szombat 5:30 AM*

Amikor reggel kikeltem az ágyból egyenesen a fürdőbe vettem az irányt. Eléggé megijedtem magamtól mikor belenéztem. Össze vissza álló haj, a sminkem maradványai a szemem alatt és ha ez lenne elég olyan büdös voltam, mint egy borz mivel este nagyon meleg volt a szobámban.
  Amikor kijöttem a zuhany alól már 6:45 volt. Gyorsan kirohantam a fürdőből és felkaptam magamra a ruhámat. Justin azt mondta, hogy hozzak fürdőruhát így inkább alapból azt vettem a ruhám alá. Egy lila trikó volt rajtam, egy fekete feszülős térdnadrággal, fekete titok zokni. A hajamat lófarokba fogtam. A reggeli hideg időre való tekintettel felvettem egy kapucnis pulcsit is.
  Pontosan 6:00-kor megcsörrent a telefonom, Justin neve villogott a képernyőn. Kinyomtam, felkaptam a táskám és halkan lerohantam a lépcsőn. Felkaptam a fekete lila túra cipőm és kinyitottam az ajtót.
  Justin egy terepjárónak támaszkodva várt. Fekete izomtrikót viselt egy laza térd alá élő terepmintás nadrággal és szürke túra cipővel.
-Jó reggelt.-mondta  mosolyogva.
-Jó reggelt.-válaszoltam neki, majd hozzá lépve adtam neki két puszit.-Na hová megyünk?-érdeklődtem.
-Meglepetés.-felelt vigyorogva.-Szállj be.-kerülte meg a kocsit és kinyitotta nekem az ajtót. Megköszönve beszálltam. Figyeltem ahogy átmegy a vezető oldalhoz és beszáll mellém. Beindította a kocsit és el is indultunk. Egy ideig beszélgettünk és figyeltem a tájtat, de körülbelül egy órát bírtam ébren maradni és már be is aludtam.
 Amikor kinyitottam a szemem már 8 óra volt.
-Jó reggelt álom szuszék!-mondta Justin mire rá néztem. Mosolygott. Kinéztem az ablakon és egy gyönyörű tisztás láttam magam mellett. Néhol teheneket vagy bárányokat láttam. Letértünk egy földútra amit gyönyörű erdő sor vett körül. Justin félre állt.
-Megjöttünk.-fogta meg a kezem, mire ránéztem és rá mosolyogtam. Kiszálltunk a kocsiból.
-Uhh, Elzsibbadt a lábam.-mondtam kicsit elveszítve az egyensúlyom. Justin egy kuncogással jutalmazott. Kinyitotta a csomag tartót kivette a táskánkat és oda adta az enyémet. Felkaptuk azokat és már indulhattunk is.
  Justin előttem ment a kis ösvényen. Az erő körül vett minket. A reggeli napfény a fák lombaji között néhol át szűrődött. Gyönyörű kora nyári napunk volt. Csoda szép ibolyák nyíltak a fűben. A magasabb lejtőknél Justin segített felmászni. Vagy milliószor hasra akartam esni, így eléggé sokat kellett rám figyelnie, de azért rendesen nevetett rajtam.
-Ez víz csobogás?-álltam meg és kérdőn néztem Justinra aki vigyorogva fordult hozzám vissza.
-Gyere!-nyújtotta oda a kezét.-Mindjárt ott vagyunk!-mondta izgatott hangon. Csak most tűnt fel, hogy alig beszélt egész út alatt, de be tudtam annak, hogy hegyet mászunk és eléggé kellett az oxigén. Tehát, kézen fogva mentünk tovább amíg kiértünk egy kisebb tisztásra. A  tisztás csak 3-4 méterre lehetett a többi fától. Csak egy fa állt a tisztás közepén. Egy gyönyörű cseresznye fa. Már virágzott. A fától körülbelül 5-6 méterre egy kisebb csapás volt. Mint ha levágtak volna egy rész a tisztásból. Oda mentem a széléhez és megcsapott a víz illata. Lenéztem és egy 5 méter mélyre volt a víz, ami fentről mélynek tűnt. Jobb oldalról kiesebb vízesések táplálták a tavat. Elképesztő látvány volt.
-Ne aggódj a víz mély.-mondta Justin és átfogta a derekam.-Gyere együnk.-mondta mire megfordultam. Egy kockás pléd volt leterítve rajt műanyag dobozokkal. Akaratlanul felnevettem
-Olyan mint egy romantikus vígjátékban. 

Justin egy kuncogással.jelezte, hogy igazam van. Leraktam a táskám a lepedőre és a cipőmet levéve rámásztam. Török ülésben elhelyezkedtem.

Justin kinyitotta a dobozokat. Meglepetésemre az egyikben k ét becsomagolt pundig volt félig megolvadt jégkocákkal. Kuncogtam a látványon. 

Justin hozott, szendvicseket amiket ő maga készített hajnalok hajnalán, hozott szőlőt és epret-amihez nutellát is tett be, hogy abba mártogassuk-és almát. Amikor az epret megettük rátértünk a szőlőre. Azzal szórakoztunk, hogy egymás szájába próbaltuk több-kevesebb sikerrel, aztán már nem is egymás száját céloztuk, hanem csak úgy egymást. Rohangáltunk a kicsi réten egymás elől, hogy ne találjuk el egymást. 

 Kimerültem döltem a földre és fehér bárány felhös eget néztem, amikor egyszer csak egy póló hullott az arcomba. Felültem és a póló leesett rólam. Akkor elém tárul amit már egy ideje nem láttam. Justin izmos felső teste. A nap fénye kiemelte izom karjait. Amikor felém fordult megpillanthattam izom hasát. Önelégült vigyor terült szét az arcán

-Vetkőzz!

-Tessék?-néztem rá kikerekedett szemekkel.

-Ha ruhástul szeretnél úszni, rajtam ne múljon.-mondta nevetve mire oda lépett hozzám és felkapott a földről. Visítva kapálóztam. 

-Jó, rendben levetkőzök!-visítottam nevetve. Justin letett a fölrde, én meg levettem a pólómat és a nadrágomat. Két részes bikinim fehér és lila színű volt. Kicsit zavarban voltam, ahogy Justin végig mért. Aztán kisfiú mosolyra húzta a szájat.

-Elképesztően nézel ki. 

Éreztem ahogy arcomat a pír önti el. 

-Hol kell lemenni?-kérdeztem naivan, abban reménykedve, hogy van egy kis ösvény ami a vízhez vezet. Justin széles vigyorral a "szakadék" felé mutatott. 

-Naa, neem! Kizárt!-hátráltam meg.

-Nyugi!-lépett oda Justin és gyengéden megfogta a.kezemet.-Nem sérülhetsz meg. Kiskorom óta ide járok. És mielőtt elhoztalak ide ellenőriztem a víz mélységet. Nem lesz semmi bajunk.-mosolygott rám. 

Félve pillantottam a víz felé. Justin nyugtatóan megszorította a kezem. Mély levegőt vettem és Justin kezét el nem engedve a víz felé mentünk. Justinra néztem. Nyugtatóan moslyogott. Egyszer csak elkezdett futni, én pedig hozza igazodva ugyan ezt tettem. Hamar a peremhez értünk és Justinnal együtt rugaszkodtunk el a szélétől. 

A szívem hevesen vert ahogy lefelé zuhantunk. Megszorítottam Justin kezét és hagytam, hogy a sikítás feltörjön a torkomból. Hatalmas csobbanással érkeztünk a vízbe. Kellemes hűvös volt. A buborékok körülöttem a felszinre siettek. Fantasztikus érzés töltött el. Éreztem, hogy Justin a felszínre húz. Amikor felértem rögtön magához ölelt. A lábaimat a csípője köré helyeztem. Justin az egyik kezét a combomra másikat a hátamra helyezte. Megtöröltem az arcomat és amikor kinyitottam a szememet Justin mosolygós arcát láttam magam előtt. Vízes haja sötét barnán már szinte feketén állt az égnek ahogy beletúrt. A vízcseppeket megvilágította a napfény. 

-Te vagy az első akit ide elhoztam.-mondta Justin mire szemébe néztem.

-Már mint az első lány?-kérdeztem

-Nem. Az első ember.-mosolygott rám csábos mosolyával. Érzetem szívem heves verését, és ez nem az ugrástól való adrenalin volt mely erre késztette. Justin levette a combomról a kezét és a tarkómra rakta. Elkezdett közeledni felém. Láttam, hogy a számat nézi. Egyszer csak egy hatalmas víz áradat került az arcomban. Justin lefröcskölt. Nem is vettem észre, hogy a másik kezért levette a hátamról. Elképedve néztem rá. Ő pedig nevetett. Ellöktem magam tőle és a lábaimmal a vízet verve fröcsköltem. Ő eltakarta az arcát és vissza támadott. 

Egy jó csata után egy úton vissza sétáltunk a ruháinkhoz és megszáritkoztunk. A nap már lemenőben volt. Leültünk egymás mellé és néztük a nap lementét. Justin elmesélte, hogy hogyan bukkant rá erre a helyre. Amikor megszáradtunk össze pakoltunk és elindultunk vissza a fele. A kocsi utat ugyan úgy végig aludtam mint amikor ide felé jövet. 

*Szombat 9:35 PM*

Amikor kinyitottam a szemem, Justin pont a ház elé állt be. 

Megerintette a kezem és végig simított a karomon egészen az arcomig, mire oda néztem és a kezébe fúrtám az orcám. 

-Köszönöm, hogy megmutattad azt amit eddig senkinek sem tetted.-Néztem rá csillogó szemekkel. Justin kicsit meghökkent a válaszomtól, de aztán elmosolyodott. 

-Köszönöm, hogy megoszthattam veled.-mondta. Kiszállt a kocsiból és át sétált az én oldalamra. Kinyította nekem az ajtót, mire én kipattantam a kocsiból. Segített a cuccaimat az ajtóhoz vinni, majd miutan kinyitottam az ajtót oda adta. Megfogta a kezem és oda hajolt hozzám. Arcon puszilt és molyogva lehátrált a lépcsőn. Néztem ahogy elhajt. Bementem az ajtón és amikor becsukodott mögöttem leejtettem a táskám és az ajtónal dőlve lecsúsztam a földre. 

A szívem hevesen vert. Justin ajkának érintése égedte az arcom, Érezem ahogy bennem a szerelem szikrázik. 

6.RÉSZ

Köszönöm

A döbbentből pár másodperc múlva eszméltem fel. Justin Bieber állt az ajtóban. Éreztem ahogy a fejem égni kezd. Ott álltam előtte az otthoni ruhámban, ő meg olyan lazán volt öltözve. Fehér póló, rajta egy farmer dzseki, fekete farmer nadrág, fehér márkás cipő és... Egy virág csokor?
-Szia!-köszönt egy laza mosollyal párosítva. Kellett egy párat pislognom mire felfogtam mi van.
-Szia.-mondtam még mindig döbbenten.-Gyere be.- álltam félre hogy elférjen mellettem.
Amikor belépett rögtön meg is állt és levette a cipőét. Akkor tűnt fel hogy egy szatyor is volt nála, amit le tett maga mellé amíg levette a cipőt. Felegyenesedett és felém fordult. Én csak néztem rá nagy kerek szemekkel.
-Ez a tiéd.-nyújtotta oda a csokrot.-Tomy mondta, hogy imádod a fehér rózsát. Ezért azt vettem.
-Köszönöm.-mondtam a rózsa csokrot nézve és elmosolyodtam.
-Ki az kicsim?-kérdezte anyu miközben a kezét egy konyharuhába törölgette. Amikor meg pillantotta Justint elejtette a konyha ruhát, szája tátva maradt, szemei kikerekedtek.
-Jó napot!-köszönt Justin mosolyogva. Anya pislogott párat, majd ránézett, aztán vissza Justinra majd megint rám.
-Anya ő itt, Justin Bieber.-mutattam be anyának, hogy biztosítsam ő tényleg Justin. Anya a kezét nyújtotta még mindig leesett állal.
-Justin ő itt az édesanyám, Jenna Robins.-Justin mosolyogva kezet rázott anyámmal, majd lehajolt és elővett egy adag bonbont a szatyrából.
-Ezt Önnek hoztam!-nyújtotta oda anyámnak.
-Köszönöm.-mondta mosolyogva majd rám nézett és elismerően biccentett. A mozdulatra akaratlanul is felnevettem.
-CSOKIII!-kiáltotta az öcsém. Kiderült, hogy ő azóta is a mesét nézte. Amikor oda ért megállt anya mellett és nagy szemekkel nézett Justinra.-Aztaa! Ő szerepel sokszor a TV-ben.-mondta ámulattal.
-Szia! Justin vagyok.-guggolt le hozzá Justin. Azzal megint a szatyorban túrt és elővett egy távirányítós autót.-Ez a tiéd.-mondta mosolyogva.
Anyával a szánkat tátottuk. Nem hittünk a szemünknek. Ken nagyon örült neki. Azonnal ki is bontotta.
-Gyere kicsim rakunk bele elemeket, és fent kipróbáljuk, hogy Keyla és Justin nyugodtan beszélgessenek. Szerintem van mit nekik.-sandított rám anyám mosolyogva azzal eltűntek a lépcsőn.
-Ezeket vízbe teszem, gyere nyugodtan.-mondtam Justinnak. Nem mertem rá nézi. így is elég zavarban voltam. A rózsa csokrot vázába tettem majd vizet engedtem rá.
-Egy kicsit időközönként le kell vágni a végéből. Úgy tovább tart.-mondta Justin. Rá néztem, mosolyogva bólintottam.
-Köszönöm, nagyon szép.-mondtam.
-Nem kell megköszönnöd.
Rá néztem mert olyan furcsán fejezte be a mondatot.
-Sajnálom, hogy csak így eltűntem.-mondta. Megvártam még folytatja.-Nem mertelek felhívni. Elég...Justinosan viselkedtem veled.
Felnevettem.-Justinosan?-kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Az olyan, mint amikor egy lányt szedek fel a buliban.-mosolygott szemérmesen.-Nem volt alkalmam megköszönni azt amit tettél. Szóval... Köszönöm, hogy megmentetted az életem.-mondta.
-Nincs mit.-mondtam mosolyogva.-Ha már itt tartunk. Hogy van a sebed? Begyógyult?
Természetesen nem azt a választ kaptam amire számítottam. Felhúzta a pólóját és megvillantotta kockás hasát. A lélegzetem elakadt. Közelebb léptem, hogy megszemlélhessem a hasán húzódó még pirosas heget. Megérintettem. Kissé kigömbölyödött. Justin bele borzongott az érintésembe. Próbáltam minél gyengédebb lenni. Kezem és tekintetem hamar a hasizmaira húzódott. Vettem egy mély levegőt és végig simítottam kezemet a hasizmán. Hat szépen kidolgozott kocka volt. Sosem láttam még ilyen kidolgozott felső testet ilyen közelről. Kezem feljebb vándorolt be a pólója alá. Megéreztem feszes mellizmát. Libabőrös lett, amin mosolyognom kellett. Éreztem szíve heves dobogását. Felnéztem rá, arca bíbor vörös volt. Alsó ajkát beharapta. Szépen lassan kiengedte. Szeme az én szemembe nézett. Megbabonázott. Arcunk közel volt egymáshoz. A kezét amivel eddig a pólóját fogta a pólója alatt lévő kezemre tette. Lehelete friss mentolos volt. Meleg ajka az ajkamhoz ért, majd gyengéden rásimult. Megnyugtatott, biztonságban éreztem magam. Majd bekattant mit művelünk. Szemem tágra nyílt a felismeréstől. Te jó isten, mit csinálok?  Elléptem tőle, mire lassan kiengedte a levegőt. Arcom lángba borult.
-Ne haragudj, nem tudom miért csináltam.-mondtam a padlót pásztázva.
-Ne! Én kérek elnézést nem tudom mi ütött belém.
Furcsán néztem rá. Mint ha nem is tőle hallanám.
-Mennem kell.-mondta azzal kiment a konyhából. Mire oda értem már rajta volt a cipője.
-Köszönjük az ajándékokat. Kedves gesztus volt.
-Ugyan ne köszönd. Ez semmiség volt.- mondta mosolyogva. Kinyitottam neki az ajtót és hagytam hogy kimenjen. Néztem ahogy lemegy a lépcsőn, a kocsijához sétál és beül. Be csuktam az ajtót és neki dőltem. Sosem éreztem még olyat amit az ő ajka kiváltott belőlem. Csak a gondolatába is bele remegett a testem. Egyszer csak kopogást halottam ami kizökkentett a gondolataimból. Eldőltem az ajtótól és kinyitottam.
-Eljönnél velem vacsorázni?-kérdezte Justin.-Igen most randira hívlak!
Szemem tágra nyílt állam leesett. Justin Bieber hívott el randevúra. Oké, ennek lehet nem kéne ekkora hatással lennie rám. De akkor is!
-Nagyon szívesen!-mondtam boldogan.
-Ma este hétkor? Érted jövök.
-Rendben van.-mondtam mosolyogva. Mosolygott ő is, azzal kissé esetlenül háttal indult meg a lépcsőnk fele majd megfordult lesétált azon be ült a kocsijába és elhajtott.
 Becsuktam az ajtót és nekidőltem. Anyám vigyorogva állt a folyosón a telefonjával a kezében. Mögöttem az ajtón kopogtam és csak annyi időm volt, hogy eldőljek tőle már ki is nyílt és Emma sipákolva ugrott bele a nyakamba.
 Anyámmal rögtön intézkedni kezdtek. Smink, frizura, ruha. És ekkor jött a nagy kérdés.
-Hova visz el?-kérdezte Emma. Az ágyamon ültem és kerek szemekkel néztem rá.-Nem mondta el?
-Nem.-válaszoltam.
-Akkor valami elegáns de még is laza kell neked.
-Oh! Tudok egy jó nadrágot, azonnal hozom!-vidult fel anyám és kirohant a szobából. Emmával egymásra néztünk, majd vissza az ajtóra. Anya pár másodperc kutatás után vissza rohant a szobámba és egy bőrnadrágot mutatott fel nekünk.
Csillogó szemekkel néztem a szerintem mű bőr nadrágot. Azonnal felálltam anyához léptem elvettem tőle és felpróbáltam. A nadrág tökéletesen áll. Kiemelt minden lényeges domborulatot, testemhez feszült, nem vágott be sehol.
-Köszönöm.-néztem anyára csillogó szemekkel.
-Ez már egy jó ideje meg van. Születésnapodra tartogattam, de most van rá szükség.-mosolygott anya.
-Ehhez van egy nagyon jó pólód.-mondta Emma, mire megfordult és a szekrényemben keresgélni kezdett. Másodpercekkel később előhúzott egy mályva színű laza felsőt.
-Ezt még a régi szoknyámból alakítottuk át.-ugrottam oda. Egy régi gyerekkori szoknyámból csináltunk felsőt mert annyira szerettem, hogy nem volt szívem kidobni. Két fehér csipkés ruha anyagod varrtunk rá vállpántként. A szoknya többi része ugyan olyan, Egyszerű még is gyönyörű.
Fel vettem a nadrághoz és egyszerűen elképesztően nézett ki együtt.
 Anya begöndörítette a hajam, Emma pedig kisminkelt. Mikor a tükörbe néztem gyönyörűnek találta a munkájukat.
 Lent ültünk a kanapén és vártuk, hogy Justin értem jöjjön. Pontosan 7:00-kor kopogtak az ajtón.
-Hmm. Pontos. Ez tetszik.-állt fel anya és az ajtóhoz ment, hogy kinyissa. Én is oda sétáltam, Emma pedig a kanapén maradt és onnan nézte a jelenetet.
-Szerbusz.-Köszönt anyám Justinnak.
-Jó estét!- Köszönt Justin. Azzal egy szál rózsát nyomott a kezébe. Amikor oda értem én is kaptam, amire csak a fejemet rázva mosolyogtam. Rá pillantottam Justinra és végig mértem. Ki volt öltözve. Nagykendő, fehér ing, öltöny. Egyszerűen túl sexyn állt neki. Aztán a tekintetem a háta mögé tévedt. Szemem kitágult. Emmára néztem, aki a szemeim láttán kiegyenesedett és fel állt a kanapéról. Oda sétált mellém az ajtóhoz, köszönt Justinnak és amikor meglátta Tomy-t lemerevedett. Tom lazán felsétált az ajtónkhoz és a háta mögül kihúzott egy szál rózsát. Szám elé kaptam a kezem, Emma szeme pedig könnyes volt.
-Asszem' beszélnünk kéne.-mondta Tom, Emma pedig bólintott. Én oda adtam anyának a rózsám, aztán a bőrkabátomhoz és a fekete balerina cipőmhöz nyúltam és felkaptam magamra őket. Emma is készen volt, nyomtunk anyám orcájára egy-egy puszit és már mentünk is. Emmáéktól az út szélén elbúcsúztunk, bátorítóan megöleltem és a fülébe suttogtam, hogy vigyázzon magára és kérek minden részletet. Ő ugyan ezt mondta nekem. Azzal beültünk Justin kocsijába.
-Nem voltam alkalmam mondani, de fantasztikusan nézel ki.-nézett rám Justin a kocsiban. Éreztem, ahogy az arcom lángba borul.
-Köszönöm. Neked meg fantasztikusan állt az öltöny.-mondtam végül vigyorogva.
-Köszi, Ez először van rajtam.-azzal beindította a kocsit és elhajtott a ház elől.
-Mióta van meg?-kérdeztem
-Lassan egy éve.
-És még nem hordtad soha? A díjátadókra is kiöltözöl, nem?
-De de ezt csak különleges alkalomkor akartam felvenni.-pillantott rám egy másodpercre. Mosolya, nem az a mosoly volt. Ez olyan volt amit szerintem még senki, soha nem látott. A szívem mélyéig hatolt.
 Amikor az étteremhez értünk, rögtön az övemhez nyúltam, hogy kitudjak szállni. de Justin oda nyúlt és kicsatolta nekem, mire kérdőn néztem rá.
-Várj egy kicsit.-csak ennyit mondott és kiszállt. Nem érettem mire kéne várnom. Néztem ahogy áthalad a kocsi előtt. És akkor rájöttem. Oda jött kinyitni nekem az ajtót. Szám széles mosolyra húzódott mikor megfogtam kezét, hogy ki tudjak szállni. Fel álltam a járdára, és körülnéztem. Egy móló étterem volt előttünk. Gyönyörű volt. Imádom a tengert és innen fantasztikusan lehet látni. minden reggel erre járok futni. És az étterem előtt volt, hogy megálltam és benéztem. Fantasztikus ételeket kínálnak fel az embereknek. Sosem tudtam sokáig nézni, mert rögtön éhes lettem tőle. Justin kezét a derekamon éreztem, mire kizökkentem gondolataimból.
-Mehetünk?-kérdezte, most már sármos mosollyal. Bólintottam, mire a karját nyújtotta. Belé karoltam és elindultunk az étterem felé. Amikor beléptünk Justin kezet fogott a pincérrel.
-Uram, ma nagyon kicsípte magát. És ahogy látom, gyönyörű nő társaságában van. A szokásos asztalt kéri?-kérdezte a pincér.
-Igen, Josh, köszönjük!-mondta Justin kedves mosollyal. Hogy ennek a srácnak hány fajta mosolya van? 
 Josh az asztalunkhoz vezetett minket. Az asztal pont olyan helyen volt hogy az utca életét és a tenger tombolását is látni lehessen.
-Hozhatok valami frissítőt, amíg választanak?-kérdezte Josh, a pincérünk.
-Mit kérsz Keyla?-kérdezte tőlem Justin.
-Egy pohár szénszavas vizet.-mondtam mosolyogva.
-Ugyan ezt kérném.-mondta Justin
-Azonnal hozom.-mondta Josh. Azzal elsétált.
-Fantasztikus ez a hely.-mondtam Justinnak csillogó szemekkel.
-Tudom. Minden reggel ide járok reggelezni.-válaszolta lazán.
-Valahogy gondoltam, mivel ismered a pincért.-mondtam kacér mosollyal. Justin felnézett rám. Mint ha mondani akart volna valamit, de végül nem tette.
 Az este további részében a sokat nevettünk, de komoly témákról is beszéltünk, és azt is megtudtam, hogy lett Justin híres. Az étel fantasztikus volt Justin azt mondta bármit választhatok, ezért megkóstoltam a főtt homárt, ami nagyon finomnak bizonyult, és Justinnal ketten ettük meg mert kicsit nagy volt.
 A vacsora után lementünk a tengerpartra sétálni. Mind a ketten levettül a lábbelinket és hagytok, hogy a homok a lábujjaink közötti bőr nyugtassa.
-Nem akartam megkérdezni, de hogyan lettél "bortány hős", ha szabad tudnom.-kérdeztem a levegőben idéző jeleket mutatva.
-Sok bántást kaptam. Fizikailag is megpróbáltak bántani. Így olyanná váltam aki nem hagyják, hogy bántsák. Csak ez hamar felül kerekedett rajtam. És nem tudtam vissza zárni magam a ketrecbe. Sajnos volt olyan, hogy a családommal szemben sem. Tom volt az aki folyton vissza fogott, de egy idő után neki sem ment.
-Hogy hogy velem nem bánsz Justinosan?-kérdésemre megállt mire én is megtorpantam. Kezemmel kezeimet dörzsöltem mert elég hideg volt. Lerakta a homokba elegáns cipőjét. Levette zakóját, oda sétált hozzám és rám terítette azt. Szívem hevese vert. Hátrébb lépett, a szemembe nézett és így válaszolt.
-Erre akarok én is rájönni.-komoly arcot vágott. Majd ajkába harapott. Láttam szemében, hogy kérdezni akar valamit, de nem meri.
-Mond csak.-mondtam mosolyogva. Hátrébb lépett felvette a cipőjét és tovább sétáltunk.
-Az étteremben beszéltünk ugye a családról. És mondtad, hogy Édesapád, már nincs veletek. Mi történt vele?-kérdezte félve.-Nem muszáj válaszolnod, ha nem akarsz róla.
-Semmi baj. Sokan kérdezték. Meghalt. Rákban. A családjában öröklődik. Általában férfi ágon. Ritka, hogy a családban nő kapja el.-erre megtorpant. Tágra nyílt szemekkel nézett rám. A szemébe nézve mondtam.
-Csak azt akarom, hogy az öcsém ne kapja el.
-Tehát, kivétel vagy. Akkor te most?-kérdezte szomorú tekintettel.
-Nem, már nem vagyok rákos. Hatott a kemo. Időben felfedezték.
-Sajnálom.-mondta lesütött szemekkel. Oda léptem hozzá és megérintettem az arcát.
-Úgy mondod mintha a te hibád lenne. Anyuékkal mindent megtettünk amit lehet. Apa mosolyogva ment el.
-Ott voltál mikor elhunyt?-nézett kikerekedett szemekkel.
-Igen. Fogtam a kezét. Az öcsém aludt már akkor.- mondtam szomorú mosollyal. Lehajtottam a fejem és néztem a homokot. Egyszer csak Justin kezét éreztem a hátamon és a fejem. Fejem mellkasán volt. Kezeim maguktól karolták át őt. Így álltunk a hideg nyári éjszakán a tengerparton

****

Justin megállt a ház előtt, leállította a motort és kiszállt az autóból. Vártam, hogy kinyissa nekem az ajtót és kisegítsen.
-Tetszik ez a gesztusod.-mondtam vigyorogva.
-Örülök neki. Most csinálok ilyet először olyan lánynak aki nem az anyám vagy a húgom.
-Tényleg?-kérdeztem vissza kerek szemekkel.-Hogy csábítasz te lányokat az ágyadba?
-Hát nem így.-nevetett.
Elkísért az ajtóig, ott felé fordultam és a szemébe néztem.
-Köszönöm, ezt a csodálatos estét Justin.
-Én is, fantasztikusan éreztem magam veled. Megismételhetjük valamikor?
-Igen, nagyon szívesen.- mondtam széles mosollyal. Justin megfogta a kezem és közelebb lépett hozzám. Szívem hevesen kezdett verni. Vállam megfeszült. Szemeim elkerekedtek. Justin elkezdett hajolni, és éreztem, hogy a kezem emelkedik. Megcsókolta a kezemet. Vállam azonnal elernyedt. Megnyugvás suhant végig a testemen. Mosolyogva néztem az udvarias gesztust.
-A legjobb dolgokra várni kell.- mondta a szemembe nézve.
-Köszönöm még egyszer, ezt a szép estét Keyla. Álmodj szépeket. Majd hívlak
-Jó éjt Justin! Köszönöm neked ezt az egészet.-mosolyogtam. Justin lazán biccentett, lesétált a lépcsőn beült a kocsijába és elhajtott.
Amikor kinyitottam az ajtót anyámmal és Emmával találtam szembe magam.
-Már azt hittük sosem jössz be.-mosolygott anya.
-Mesélj milyen volt?-kérdezte ragyogó szemmel Emma.
-Minden elmesélek, de először is mi volt?-kérdeztem aggódóan Emmát.-Justin semmit nem mondott a Tesóesküre hivatkozva.
-Össze jöttünk. Kiderült, hogy ő is szerelmes belém. Ő már Justinnál van és várja, hogy haza érjen és egy pasisat beszélgessenek.
-JUUUJ!-visítottam, és Emma nyakába ugrottam.-Gratulálok Emma!!-mondtam és szorosan öleltem
-Köszönöm!-ölelt vissza majd sietve eltolt és türelmetlenül várakozott. Anyával és Emmával be vonultunk a nappaliba és mindent elmeséltem nekik ami este volt. 

5. RÉSZ

Dobbanás

Amikor kinyitottam a szemem a falat láttam. Családi képek telítették meg. A fejem lassan fej le emelkedett. Melegség öntötte el az egész testem. Az derekamon gyengéd érintést éreztem. A szemem tára nyílt. Már nem fogtam Justin kezét, hanem a mellkasán feküdtem. Mikor kerültünk mi ilyen pozícióba?  Természetesen a kérdésemre nem kaptam választ. Nem ez az első, hogy így alszom a egy sráccal, de eddig ez hozott csak zavarba. Felnéztem rá. A feje oldalra volt billenve. Nyugodtnak látszott. A szája sarkában mosolygott. Hogy lehet így aludni? gondoltam. Akaratlanul is elmosolyodtam. Nem úgy tűnt most mint egy botrány hős.

-Ha meg akarsz csókolni, nem állok ellent.

A testem megmerevedett. Mióta van ébren? Mikor a kijelentése eljutott az eszemig, felültem.

-Ki mondta, hogy meg akarnálak csókolni? 

-Ugyan!-fordította felém a fejét és önelégülten vigyorgott.-Most mond, hogy nem fordult meg a fejedben!

-Nem.-mondtam teljesen nyugodtan, és kissé elhúzódtam. 

-Ha szeretnéd a lényegre is térhetünk.-vigyorgott, majd próbált felülni, de a sebe miatt nem tudott hirtelen mozdulatokat tenni.

-Csak lassan. A végén még jobban megsérülsz.-Felálltam és oda sétáltam, hogy segítsek neki felülni.

-Olyan édes, hogy ennyire aggódsz értem.-mosolygott rám. És egyre közelebb hajolt.

-Jobban tetszett amikor haldokoltál.-jelentettem ki unottan majd elsétáltam. Az ajtóban megláttam Tomot.

-Mi van vele?-kérdeztem

-Hajnalban fájdalom csillapítót kért. Még nem múlt el a hatása.-mondta mosolyogva miközben elment mellettem. hogy segítsen Justinnak felállni az ágyról. Rájuk néztem. Justin hasán lévő fehér kötést tanulmányoztam. El is felejtettem, hogy fájdalom csillapító nélkül varrtam össze a sebet. 

-Hol van Em?- kérdeztem. 

-A mellettünk lévő szobában alszik.-válaszolta Tom miközben Justint támogatta.

-Miért neked szólt?-kérdeztem

-Mert nem akart felkelteni.-mosolygott Tom. Justinra néztem, aki inkább vissza ült az ágyra.

-Pihenj inkább még.-mondta Tomy aggódva.

-Nem akarok a terhedre lenni.-nyögte Justin fájdalmasan. 

-Haver, az életemet mentetted meg!

-És te hányszor mentetted meg az enyémet?

Mosolyogtam ezt a párbeszédet hallva. Olyan mint, ha Emmát és magamat hallanám két évvel ezelőtt. Nem pontosan így zajlott, de hasonló volt.
-Key...-szólalt meg Emma az ajtóból, mire oda fordultam. Eléggé aggodalmas képet vágott.
-Mi a baj?-kérdeztem.
-Beszélhetnénk négyszemközt?-kérdezte mélyen a szemembe nézve. Hátra pillantottam a srácokra. Justinra majd Tom-ra néztem aki rám pillantott.
-Menj. Ha baj van azonnal szólók.-monda. Bólintottam és kimentem az ajtó. Emma arrébb állt, hogy ki tudja menni majd be hajtotta mögöttem az ajtót. Megragadta a kezem és kihúzott a konyháig. Ott leült a pulthoz. Én szembe vele a pult másik oldalán. A szívem csak úgy vert. Mi baj lehet? Nem értettem mi ez a nagy aggodalom.
-Tegnap este...-kezdte. Nyelt egy nagyot, mint ha nehezen jönnének a szavak. Keze a pulton dobolt. Oda nyúltam és gyengéden megszorítottam mire rám nézett. Mosolyogtam és bátorítóan bólintottam.
-Tegnap este, Tomy velem aludt, De.. Annyira ki volt borulva. És én csak meg akartam nyugtatni. Mire megcsókolt. Én vissza csókoltam.
Szemem tágra nyílt. Láttam a reakcióm és beleharapott a szájába. Tudtam, hogy még nincs vége a stroynak. Kérdőn felvontam szemöldököm, mire ő folytatta.
-Egyre intenzívebb lett a csókunk. És éreztem, hogy testem kívánja őt. És eléggé éreztem, hogy az ő teste is engem.-Amikor ezt mondta egy kisebb kuncogás kicsúszott, mert tudtam mire gondol. Ettől egy kicsit leengedett a válla, és nyugodtabban mesélte tovább.-Aztán tapiztuk a másikat mindenhol. Ahol csak értük. Mint, ha nem akarnánk elengedni a másikat. És a végén, egy elég szenvedélyes szeretkezést lenyomtunk.
Akaratlanul is felnevettem. Emma hitetlenkedve nézett rám.
-Jól megnyugtattad!-mondtam nevetve.
-Keeey.-Nyöszörögte. Abba hagytam a nevetést és elkezdtem gondolkodni.
-Várjunk. Amikor utoljára szenvedélyesen szeretkeztél, egy évig nem tudtad kiverni a srácot a fejedből mert annyira....-Szemem tágra nyílt a felismeréstől.-Te jó ég..-ennyit tudtam mondani.
-Szeretem őt. Szeretem Tomyt a francba is!-Dühöngött.-Ez kellett ahhoz, hogy be merjem vallni magamnak.
Nem tudtam mit mondani rá. Egyszerűen lesokkolt a dolog. El sem mertem képzelni mi lehet ennek a vége.-Asszem haza kéne mennünk.-Ennyit tudtam, csak mondani. Emma rám nézett.
-Össze szedem a cuccaim.-mondta, azzal le szállt a pult székéről és elment.
Néhány percig még bambultam aztán én is elindultam a táskámért Justin szobájába. Mikor beléptem Justin az ágyon feküdt, mellette Tom ülte egy széken. Felnéztek a érkezésemre.
-Mi megyünk. Jobb, ha a paparazzik nem látnak itt minket. Ha gáz van hívjatok nyugodtan.
Csendben nyugtázták ezt. Tom-ra néztem. Szeme könnyes volt és elkapta a fejét. Justinra néztem aki a rám majd a keze irányába pillantott. Oda néztem és láttam h feltűnés mentesen azt mutatja. hogy "nyugi". Vissza néztem az arcára és egy biztató féloldalas mosollyal jutalmazott. Kicsit engedett a vállam. Tudni akartam, hogy mi baja lehet, de tudtam, hogy most Justinra nagyobb szüksége van.

Amikor haza értem, fáradtan vetődtem be az ágyba. Be nyomtam halkan a TV-m és valami hülye valóság showt néztem rajta. Az eszem folyamatosan Emmán és Tomon járt. Mikor megismertük Tomyt még óvodások voltunk. Bele gondolni, hogy mennyi időt töltöttünk együtt elképesztő érzés volt. Emma ennyi idő alatt kiismerhette őt annyira, hogy szeresse. Félt magának is bevallani a felismerést, hogy teljesen belezúgott a legjobb barátunkba,
 Gondolataimból halk kopogás zökkentett ki. Anyám nyitott be ajtón mire felültem és rá mosolyogtam.
-Szia!-mondta boldogan, de még is láttam aggódó tekintetét.
Mindent elmeséltem neki. Tényleg mindent.
Hu..-Sóhajtott.-Tehát, Emma szereti Tomot. Meg sem lep. Elég helyes fiatal.-Ezt a megjegyzését egy "Tényleg anyu?" mosollyal jutalmaztam, mire vissza mosolygott majd folytatta.-Megkérdeztek Tomyt, hogy ő hogyan érez?
-Nem. Emmának az is nehéz volt, hogy magának és nekem bevallja ezt. Nem hogy Tomy-tól megkérdezze mit érez iránta.
-Ez jogos. Kérsz enni?-váltott témát.
-Aha.-Válaszoltam mosolyogva. Rá kellett jönnöm, hogy tegnap óta nem ettem semmit az ég világon.
  A nappaliban ültünk anyámmal és a öcsémmel. Bámultuk a TV-t, beszélgettünk és nevettünk. Ken éppen azt ecsetelte, hogy mennyi kedves az óvó nénije, és hogy múltkor egy kislány mellett aludt alvás időben. Anyuval össze néztünk és mosolyogtunk.
-Olyan gyorsan felnőnek.-mondtam és magamhoz szorítottam az öcsémet aki hangos kiáltással jelezte, hogy nem akar megölelni. Anya csak nevetett rajtunk.

És így telt egy hetünk. Emma sokszor átjött volt, hogy családostul. Mivel a szomszédban laknak nem volt nehéz. Nem beszélt Tomy-val azóta az este óta. Én sem sűrűn de, amikor beszéltünk akkor nem tudtam szóba hozni. Justinról tőle meg a TV-ben hallottam csak. Tom mondta, hogy a sebe szépen gyógyul. A sajtó semmit sem tudott. Hál istennek nem jutott el a fülükbe. Nyugis napjaink voltak, Tomy nem jött suliba, így nem tudott találkozni Emmával. Én tudtam, hogy beteg, de Em nem kérdezte így nem mondtam neki.
Szombat délután ültünk öcsémmel a kanapén és mesét néztünk. Otthoni cucc volt rajtam. Egy kötött pulcsi ami a fenekemig ért és a fél vállamról le lógott, alá egy trikó, sport melltartó és fekete cica nadrág. A hajam felkötve lófarokba mert elég zsíros volt és aznap este terveztem hajat mosni. Anya kint a konyhába mosogatott. Ken éppen azt mondta el, hogy a mesének mi volt az előző részében mikor csengettek.
-Nyitom!-kiáltottam az ajtóban álló személynek és anyámnak is egyszerre.
Amikor kinyitottam az ajtót, lefagytam. Szemem elkerekedett szám nyitva maradt. A levegő is megfagyott bennem. Szívem kihagyott egy ütemet.
Szia.-köszönt mosolyogva.
Szívem egy hatalmas dobbanással újra verni kezdett egyre hevesebben.

4.RÉSZ

Érintés

Másnap a suliban folyamatosan az járt a fejemben amit Justin mondott a műsorban. Vajon miért mondta ezt? Vajon mit jelenthet?  Folyamatosan ez járt a fejemben. És az amikor rá nyitottam a fürdőszobában. A gondolatába belepirultam.
 Csak arra eszméltem fel, hogy Emma vigyorog az arcomba. Rá néztem és megpaskoltam a fejem. Rá mosolyogtam, de ő továbbra is vigyorgott. Tudta min gondolkodtam.
-Fogsz vele beszélni?-kérdezte leülve az előttem lévő padba az ebédjével együtt. Fel sem tűnt, hogy már dél van. Lehajoltam és elővettem én is a táskámból az ebédemet. Leraktam magam elé és Emmára néztem.
-1, Hogyan beszélnék vele? 2, Miről beszélnék vele?
-1, Ha esetleg elfelejtetted volna, Tom a legjobb barátja, aki a mi legjobb barátunk. Rakd össze. 2. Talán arról az aprócska mondatról, amit tegnap este mondott a műsorban? Hogy is mondta?- kezdett el gondolkodást színleni Emma, én pedig a szememet forgattam.- Ez a lány.. Egyetlen egy pillantásával mindent megváltoztatott bennem.- nézett rám résnyire húzott szemekkel és nevetségesen férfias hangon. Nem tudtam megállni, hogy ne nevessem ki. Mondani akartam valamit, de egy hatalmas nagy csattanásra lettem figyelmes mögülem mire Emmával össze rezzentünk. Amire hátra nézhettem volna Tom esett be mellém egy székkel és azonnal rá is ült. Kerek szemekkel néztünk rá.
-Te még csak most értél be?- kérdeztem tőle.
-Neh... ish... mondh.- lihegte majd hátra dőlt a széken. Kifújta magát, majd kiegyenesedett és ránk nézett.- Nagyon durva volt. Mivel Justin miután haza jött mindenki megbolondult. Hívogatták, hogy ki vagy te,- itt rám mutatott.- hogy mit jelent amit mondott stb..stb..
-O, jajj.-fogtam meg a fejem- Ezt lehet nem kellett volna.- néztem Tomra ő pedig kérdőn nézett rám. Aztán Emmához fordult. És unott fejjel vissza rám. Emma kacér mosollyal mosolygott rá.
-Nem mondom el, hogy érette!-jelentette ki Tomy, meg sem várva a kérdést.
-Miért?!-háborodott fel Emma. Tomy komolyan rá nézett.
-Azért ő sem tudja nagyon, hogy most mi van.
Kérdőn néztem Tomy-ra de ő csak vállat rántott.
 A nap végig ezt a témát hanyagoltuk. Annak nagyon örültem, hogy a suliban senki nem ismert meg.
Amikor vége volt a sulinak, elindultunk kifele az iskolából. A sulitól a kapuig beszélgettünk, de aztán én kiszálltam a beszélgetésből és meg torpantam. Egy férfira lettem figyelmes. Szürke kapucnis kardigánja volt. Az arcában egy sapka és a kapucni is a fején volt. Lehajtott fejjel és zsebre dugott kézzel állt ott. Fekete farmer  nadrág és egy Nike cipő volt rajta. Elég jó kocsinak támaszkodott.
-Keyla, mi az?- kérdezte Emma majd a szemem sarkából láttam, hogy ugyan oda fordítja a fejét amerre én és ezt Tomy is leutánozta. A nevem hallatára a srác felkapta a fejét, amitől megrezzentem. Aztán láttam, hogy Tom elindul felé. Én Emmára néztem, aki kézen ragadva engem Tomy után húzott.
 Elsőnek nem értettem miért megyünk oda hozzá. De mikor oda értünk megpillantottam a srác arcát. Justin volt, és eléggé aggodalmas képet vágott.
-Mi a gáz haver?-kérdezte Tom, Justin arcát fürkészve. Justin körülnézett, Emmára, majd rám pillantott és csak ennyit mondott.
-Szálljatok, be a kocsiba!
Kérdés nélkül beszálltunk mind a kocsiba. Justin és Tomy ült előre, Emma és én pedig hátra. Justin minden szó nélkül beindította a kocsit és elhajtott.
-Tomy emlékszel a régi haverjaidra?- kérdezte Justin de a hangjában érződött az irónia. Tom szótlanul bólintott.-Na ők megkerestek.-Nézett Justin egy pillanatra Tomyra aki lesápadt. Justin félre állt egy kis utcában. Le vette a sapkáját és a pulcsiját majd hátra nézett rám.
-Ezeket vedd fel.-nézett bele a szemembe. Tomyra néztem aki úgy szint levette a pulcsiját és kivette a táskájából a nap szemüvegét és oda adta Emmának, aki ugyan olyan kétségbe esetten bámult rá mint ahogy én. Tom ránk nézett. És csak egy nevet mondott. Thomas. Emmával szó nélkül fel vettük a pulcsikat és a kiegészítőket majd a kapucnit a fejünkre húztuk, hogy az is valamennyire takarja az arcunk.
Thomas egy drogos. Tomynak voltak zűrös korszakai, de amikor megismerte Thomast az volt a legrosszabb. Tom-nak elvonóra kellett járnia. Sőt gyomor mosáson is részt kellett venni. Sok mindenkinek tartozott anno, de mi azt hittük mindent lerendeztük. Thomas majdnem megölte Tomy-t. Miatta a rendőrök vitték el, az apja megverte őt. Minden rossznak az okozója ő volt Tomy életében. Akkor tőlünk is elvette. Thomas húga pedig, a világ legnagyobb ringyója. Elcsábította Tom-ot, ellenünk fordította, hogy rosszat akarunk neki, a halálba akarjunk kergetni. Tom vele vesztette el az ártatlanságát. Utána sokszor csinálták, és nagyon sokszor voltak beállva közben. Jeni azt hazudta, hogy terhes és Tomytól így akart pénzt kicsikarni. De akkor már Tomy észhez tért. És ekkor akarta Thomas megülni őt. Túl sokat tudott. De mi is. Így senkit nem ölhetett meg. Csak felszívódott a bandájával együtt. Hogy most hogyan került elő és milyen pénzről van szó nem tudom. De az biztos, ha most nem megyünk el a találkozóra, akkor ők keresnek meg minket. És abból csak baj lehet.
 Emma megszorította a kezem és átkúszott mellém. A vállamra hajtotta a fejét, én pedig az ő buksijára. Láttam ahogy Justin ránk néz a vissza pillantóból. A szemeiben aggodalom sugárzott. Nem akarta, hogy mi is ott legyünk.
 Justin olyan 20 perc múlva megállt és hátra nézett ránk.
-Na figyeljetek. Emma te be ülsz a vezető ülésre és keresztbe állsz a kocsival. Keyla, te itt maradsz hátul és ha meglátsz minket futni akkor kinyitod azt az ajtót ami közelebb van hozzánk és azonnal előre mászol Emma mellé. Amint bent vagyunk mind a ketten biztosan a kocsiban elkiáltom magam, hogy menj és te gondolkozás nélkül a gázra taposol és elhúzzuk a csíkot hozzám és ott is alszotok.
 Emmával bólintottunk. Kiszálltak a kocsiból. Emma előre szállt és keresztben állt.
 A szívem hevesen vert. Láttuk, ahogy Thomas és bandája megérkezik. A kezem a kilincsen volt én ugrásra készen. Emma is feszülten figyelt. Teltek a percek, de csak beszélgettek. Egyszer csak egy gyerek jött elő valahonnan. A szemem tágra nyílt.
-Lehetetlen.-mondta Emma.
-Ki van zárva.- mondtam.
A kisfiú oda futott az egyik sráchoz. Thomas kezében egy bicska villant meg és Tomy felé kezdett rohanni de Justin elé állt. Eltalálta vele Justin oldalát, de Tomy reagált és azonnal akkorát húzott be Thomasnak, hogy a földre zuhant. Tomy megragadta Justint, és elkezdtek a kocsi felé futni. Azonnal kinyitottam az ajtót, és előre másztam. Emma beindította a motort sebességbe váltott és várta, hogy a fiúk be pattanjanak hátra.
 A srácok hatalmas puffanással érkeztek.
-MENJ!- ordította Tomy, az ajtóhoz nyúlt és hátra rántódva a hirtelen indulástól becsapta az ajtót.- Emlékszel merre kell menni?
-Igen.-válaszolta komolyan Emma.-De nem kéne kórházba vinni Justint?
-Nem...!-válaszolta Justin a foga közül szűrve a szavakat.-Ha.... Bevisztek...SSSZ.-nyögte.
-Ne beszélj haver.-mondta Tomy.-Keyla...
-Mutasd.-mondtam és közelebb hajoltam hogy jól szemügyre vegyem a szúrást.-Ez fájni fog.-mondtam Justinak aki a fájdalom ellenére egy "Tényleg?" mosollyal jutalmazott. Meg néztem a sebet, meg tapogattam a hasát és felmértem a helyzetet.- Em, tapos bele Justinhoz megyünk. Meg tudom csinálni, nem ért fontos szervet. a vérzést kell elállítani és össze kell varrnom a sebet. A táskámban minden van amire szükségem lehet.

 Justin házához érve, mindenki azzonnal kipattant a kocsiból. Tomy kiszedte Justint, Emma az ajtóhoz rohant, hogy kinyissa az ajtót, én pedig a táskánkat téptem ki a kocsiból. Justint a földszinti hálóba vitte Tomy és mi követtük őket. Tom lefektette Justint az ágyra.
-Kérlek, hozz nekem törölközőket gyorsan.-néztem Tomra, ő pedig kiviharzott a szobából. Az éjjeli szekrényen találtunk egy lámpát azt egy székre raktuk hogy rávilágítsob a sebre. Amint Tom vissza ért a türcsikkel, azonnal beraktam a legsötétebbett Justin háta alá, hogy ne az ágy legyen véres. Szét vágtam Justin pólóját és nekibálltam a vérzés elállításának.
-Figyelj Tomy, kimehetsz nem lesz semmi baja.-mosolyogtam rá bíztatóan. Tomy bolíntott és Emmával együtt elindultak kifelé az ajtón.
-Nagyon értesz ahhoz, hogy mit kell csinálnod ilyen helyzetben.-mosolygott fájdalmasam Justin.
-Anya orvos. Megmutatta mit kell tennem. Nem ez az első, hogy ilyet csinálok.-mosolyogtam rá.- A vérzés elállt. Most ki kellbtisztítanom és le kell fertőtlenítenem.- ki kerestem egy kisebb törölközőt össze csavartam és Justin szájához emeltem.-Harapj rá. Csípni fog.
A szívem hevesen vert. Nem.akartak fájdalmat okozni neki. Amikor a vatta pamacsos fertőtlenítő szert a sebhez érintettem, Justin teste megfeszült. Jobb keze a plaplant markolta. A fogai és törölköző mögül fájdalmasan ordított. Rossz volt hallani. Balkezemmel folytattam a seb tisztítását, jobb kezemet pedig a mellkasára helyeztem és nyugtatón körkörösen simogatni keztem.
A kiabálása abba maradt, melkasa nem emelkedett annyiszor, egyenletesebben vette a levegőt. Kezét a kezemre helyezte. Szíve gyorsan vert. Ahogy az enyém.
-Ne ijedj meg, most össze fogom varrni a sebet.
Justin bolíntott. Elengedte a kezemet. Ahogy csak tudtam próbáltam gyengéd lenni. Justin fájdalmasan felnyögöt ahányszor a tű a bőrébe mélyedt.
Fáradtan dőltem hátra a székben. Justin jól viselte ezt az egészet, jó színben volt.
-Hozok neked vizet.-mondtam, majd a veres dolgokat elvettem az ágyáról, majd gyorsan kerestem egy pokrócot és be takartam vele. Mikor kinyítottam az ajtót, Tomy agodalmas arca tárult elém. Bólintottam, hogy bemehetnek majd elindultam a konyha felé.
-Jól vagy?-kérdezte Emma.
-Nem belém döftek egy kést.-mosolyogtam keservesen. Meglepődtem, hogy Emma utánam jött.
Vissza mentünk a srácokhoz akik már nagyban nevettek. Tomy egy hatalmas öleléssel fogadott. Félve viszonoztam az ölelést, nem akartam, hogy kiöntsem a vizet.
-Gyere Em, megmutatom hol tudsz aludni.-mondta Tomy majd vissza ment Justinnal pacsizni, majd elindultak Emmával.
Letettem Justin mellé a poharat. Leellenőriztem, hogy van e láza, de hál istennek semmi baja nem volt.
-Köszönöm.-mondta fáradtan Justin. Rámosolyogtam és gyengéden megszorítottam a kezét.- Kérlek. Maradj velem éjszakára.-motatott maga mellé. A szívem kihagyott egy ütemet. De mindenek ellenére bolintottam. Amikot be feküdtem mellé újra megfogtam a kezézt és mivel a pokróc nagy volt bebújtam alá. Rá néztem Justinra, aki csukott szemmel csak ennyit mondott.
-Hihetetlen, hogy ennyire megtudsz nyugtatni az érintéseddel.
-Ezt hogy érted?-kérdeztem. Pár perc után sem.kaptam választ. Hallottam egyenletes lélegzését. Elaludt. Én is éreztem ahogy a szemhélyem elnehezedik. Lecsuktan a.szemem és adtam magam a kényelemnek, a melegségnek és Justin keze érzésének.

3.RÉSZ

Minden más...

Amikor lementem még mindig mosolyogtam. 

A konyha felé vettem az irányt ahol Tommy a laptopját nézte, Emma pedig már a kész löttyöt öntötte át egy üvegbe. Az a löttyi hatásosan mulasztja el a másnaposságot. Emma rá a többszörös bizonyíték. Amikor oda értem leültem a pulthoz, Tommy felkapta a fejét és gúnyos vigyorral könyökölt a pultra.

- Mi ez a mosoly az arcodon Key?- vigyorgott rám.- Csak nem össze futottál a haverommal?

- Elfelejtetted említeni hogy a haverod maga Justin Bieber.- mondtam. Emma kerek szemekkel nézett rám, aztán Tommy-ra.
- Hogy ki a haverod?-kérdezte Emma.

- Justin Bieber.-mondta halálos nyugodtsággal.- Régről ismerem. Nagyon jóban vagyunk.

- Mi miért nem hallottunk erről a barátságról soha?- kérdezte Emma.
- Nem akartam mesélni róla senkinek. Nem kell, hogy kihasználjanak a lányok csak, hogy megismerjék őt.-válaszolta Tommy, újra a monitort bámulva.

- Ezért mondta el nektek is csak öt év után.- szólalt meg mögülem egy hang. Egy hang amit már ismertem és hallottam. 

A szívem kihagyott egy ütemet, aztán éreztem, hogy egy nagyot dobban. A szemem sarkából láttam, hogy ott áll mellettem. Emmára néztem, aki kikerekedett szemekkel, és tátott szájjal állt előttem. Félve néztem baloldalam felé. Féltem, hogy hasonló látvány fogad, mint a fürdőszobában. Meglepődtem mikor kissé csalódottságot is éreztem a megnyugvás mellett. 

Justin egy sötét farmer nadrág, fehér kissé V nyakú póló és farmer kabátot viselt. Nyakában csak egy dögcédula lógott, bal csuklóján pedig egy óra volt. Cipő még nem volt rajta, csak egy fehér zokni és egy fekete papucs választotta el a hideg konyhakőtől. 

- Öröm ruhában látni.-mosolyogtam Justinra, mire ő felnevetett.

- Ezt sem hallottam még nőtől. Látszik, hogy kivételes vagy.-mosolygott rám. 

- Reggelt haver.- pacsizott le Tommy Justinnal.- Hol a lány?- kérdezte vigyorogva. Justin a szemét forgatta.

- Reménykedett, hogy jön a következő mentet.- mondta, miközben leült mellém a konyha pulthoz. Emmára nézett.- Szia Justin vagyok.-mosolygott rá.

-Emma, Keyla unoka testvére és legjobb barátnője.-mosolygott vissza Emma.

-Basszus.-szólalt fel Tommy a laptopjából mire Emma oda hajolt és megnézte mit látott. Kétségbe esett arccal fordult felénk. 

- Mi az?- kérdezte Justin. Erre Tommy a gépet felénk fordította. 

Justin idegesen megdörzsölte a halántékát én pedig a számhoz kaptam. A laptopon egy újságnak az oldala volt megnyitva. Justin és én voltunk a címlapon. A tegnapi kép volt ami akkor készült amikor megakadályoztam, hogy Justin be húzzon a fotósnak.

 "MEGBABONÁZVA!
Justin Bieber tegnap egy újabb balhéba keveredett egy paparazzival, és elég durván elfajultak a dolgok. 

De jött a titokzatos gyönyörű szőke lány aki megbabonázta Justint.

Ki lehet a szőke gyönyörűség?"

Állt a kép mellett.
- Lesz mit magyaráznom a mai interjúban.- mondta Justin, azzal rám nézett.- Ne haragudj, hogy miattam címlapra kerültél.
- Nem baj. Legalább ezt lehúzatom a bakancs listámról.- mondtam mosolyogva. Justin vissza mosolygott amitől enyhén zavarba jöttem, majd az órájára pillantott.
- Jajj, nekem rohannom kell mert elkések.
- Te időben oda akarsz érni valahova?-kérdezte értetlenül Tommy.
- Ja, ugye milyen furcsa?-kérdezett vissza mosolyogva Justin. Azzal lefordult a székről.
- Ezt itt ne hagyd. Jó a másnaposságra.- mondta Emma és oda adta neki az üveget amibe át töltötte a savanykás de hatásos löttyöt.
 Justin furcsán nézett a löttyre, majd Tommyra pillantott, amolyan meg merjem ezt inni? fejjel. Tom bólintott.
- Köszi Emma.- mosolygott.- Akkor remélem majd még találkozunk.- mondta mosolyogva azzal megfordult és elindult a kijárat felé. Tommy felpattant és utána rohant, hogy kikísérje.
- Már értem miért mosolyogtál ennyire.-mondta Emma és lesokkolt tekintettel rám nézett.
- Amikor én láttam nem volt rajta semmi.-mondtam, és éreztem, hogy belepirulok.
- Hogy mivan?!-kérdezte döbbent és egyben huncut vigyorral.
- Jól hallottad. Amikor be nyitottam a fürdőbe a vért próbálta lemosni az ágyékáról.- mondtam és közben a fejemet fogtam.
- Most már tényleg értem miért mosolyogtál.- nevette végül el magát.-Vadító lehet ruha nélkül.-harapott az ajkába és Justin után néztünk aki épp akkor adott egy pacsit Tommy-nak és azzal kilépett az ajtón. Tommy furán nézett ránk mikor vissza fordult felénk. Mi meg csak nevetve intettünk neki.

Amikor be léptem az otthonom ajtaján, Ken az öcsém sikoltva futott felém.
- Keyla, benne vagy a TV-ben.- mondta hatalmas vigyorral az arcán.
Kérdőn néztem Ken-re. Azonnal le kaptam a cipőmet és az öcsémet felkapva besiettem a nappaliba, ahol anya állt döbbenten. Rám nézett aztán vissza a TV-re. Én is oda néztem. A nagy képernyőnkön Justint láttam és a képet.
- Szóval Justin. Halljuk ki ez a lány?- kérdezte a műsorvezető nő.
- Őszintén szólva nem tudom pontosan, hogy ki ő. De amikor belenéztem a szemébe minden dühöm elszállt. -mondta Justin mosolyogva. Nem mondta el kivagyok, és ez megnyugtatott. De nem is hazudott, mert nem is ismert igazán.
- Ooo, Csak nem szerelem első látásra?-kérdezte kacér vigyorral a nő.
- Nem hiszek benne. Nem lehetek szerelmes egy olyan lányba akit nem is ismerek.- mondta Justin.
- Az igaz, hogy egy másik lányt vittél haza? - kérdezte a műsorvezető férfi.
- Igen.- mondta Justin komoly arccal. Aztán egyszer csak elnevette magát. A műsorvezetők furán néztek egymásra.
- Elnézést-szabadkozott Justin nevetve.
- Min nevetsz ennyire?- kérdezte meg végül a férfi.
- Eszembe jutott egy jelent ma reggelről.-mosolygott Justin.- De sajnálom ezt nem oszthatom meg a kedves TV-nézőkkel.-mondta tettetett szomorúsággal Justin.
Csak sejtettem mire gondol, de még én is elkuncogtam magam. Anya kérdőn és mosolyogva.
Leültünk a kanapéra és mindent elmeséltem anyának, bár nagyon-nagyon szépen kellett fogalmaznom, mert Ken nagyon kíváncsi természet és egész végig ott ült köztünk, de anya így is mindent értett.
- Úgy érzem ez egy új kezdet számodra kicsim.- simította meg anya mosolyogva az arcom.
- Ugyan anya,- kezdtem hitetlenkedni.- ez csak egy kisebb véletlen.
- Kicsim, meg babonáztad azt a fiút. Elvetted az eszét egyetlen pillantással. Újra fogtok találkozni tudom. Érzem.-mosolygott biztatóan anya.-Na de most nyomás kitakarítani a szobádat.
Nevetve álltam fel és elindultam a szobámba.

Amikor a szobámba értem benyomtam a TV-met ahol Justin ment, és a laptopom azon belül a skype-ot. Alig léptem be már Emma hívott is, hogy mondja, nézi ő is a TV-t.
Takarítás közben, Emmának is válaszolgattam. De egyszer csak elhallgatott. A monitoromra néztem és meredten tátott szájjal bámult a TV-jének az irányába. Oda kaptam a fejem, de semmit nem halottam, ezért felhangosítottam.
- Az a lány.-megjelent a kép a mellettük lévő falon.- Nem akarod megtudni kicsoda ő?
- De, nagyon is. Megakarom ismerni, úgy ahogy még senki sem ismeri. Látni akarom mit rejt a lelke legmélye. Ez a lány..-mutatott a képre.-Egyetlen egy pillantásával mindent megváltoztatott bennem.
A műsor vezetők ledöbbenten ültek, Justin mosolyogva dőlt hátra a székében. A szemem sarkából láttam ahogy Emma rám néz a kamerán keresztül.
Én döbbentem ültem le az ágyra. Anya szavai jártak a fejemben. Ez a találkozás nem csak benne hagyott mély nyomot. Hanem bennem is. Anyának igaza van. Minden más lesz. Én is érzem

2.RÉSZ

Szerencsés véltelen

Amikor kinyitottam a szemem az író asztalomat láttam, de nem úgy ahogy általában szoktam. A számnak érdekes íze volt. Aztán feltűnt, hogy valami van a számban. A szemem kikerekedett. És olyan gyorsan köptem ki Emma lábujját  a számból ahogy csak lehetett. Sőt félig még le is löktem, de mivel Emma aludt és elég könnyű volt így teljesen lelöktem szegényt az ágyról. Egy hatalmas puffanás jelezte h leért a földre.

-AÚ!-kiáltott fel.-Mi a franc van?!-kérdezte felháborodva.-És miért nedves a lábujjam?-nézett rám Emma, és észrevette, hogy a nyelven kivan dugva és undorodva és enyhén kancsalítva néztem azt. Emma szeme kikerekedett, undorodva a lábára nézett, és megpaskolta a lábfejét, amolyan "ne aggódj, túl fogod élni" stílusban. Mind kettőnkből egyszerre tört ki a röhögés.
  Miután be tudtuk fejezni a röhögést, lefürödtünk, felöltöztünk és be mentünk a városba vásárolni. Mivel anya még aludt egy cetlit hagytam neki. Biztos jól sikerült a pizsi party,
 Az élelmiszer boltban álltunk a tisztasági szereknél, amikor eszembe jutott, hogy elfogyott a tapmon.
-Emma hozok gyorsan tampont.-súgtam oda. Elég kellemetlen erről beszélni egy boltban.
Mikor oda értem láttam egy srácot guggolni és a tamponokat nézte,
-Hé, tudok esetleg segíteni?-kérdeztem a sráctól aki fel pillantott rám.-Tomy?
-Keyla!-mondta az eddig ismeretlennek hitt srác boldogan.
-Miért keresel te tampont. Anyud magának veszi. Húgod nincs. Talán lett barátnőd?-kérdeztem és közben csúnyán néztem rá. Tomy a legjobb barátom, mindent megosztunk egymással és megígérte, hogy szól, ha lesz barátnője.
-Nem, nincs barátnőm. Egy haverom hívott fel. Ő nagyon szarul van és a lány akivel együtt töltötte az éjszakát meglepte ezzel.
-Ó értem.-mondtam. A taponokra néztem és levettem az amit én is használok.-Tessék. Ezt ajánlom.
-Köszi.-mondta mosolyogva.-Figyu', kérhetnék valamit?
-Szia, Tomy!-jött oda Emma.
-Á, Emma te is itt vagy? Nagyon örülök neki.-mondta felcsillanó szemekkel, Emmával egymásra néztünk, aztán újra Tomyra.
-Mit is szerettél volna kérni?-kérdeztem
-Tudjátok még, hogyan kell bánni egy másnapossal?
-Persze.-feleltük egyszerre Emmával.
-Eljönnétek velem a haveromhoz, és segítenétek vele és a lánnyal?
Ránéztem Emmerá. Meghúzta a vállát h neki mind 1.
-Persze szívesen segítünk,-mondtam mosolyogva.
-Király.-mosolygott Tomy.-Kocsival vagytok igaz?.
-Igen.-válaszolta Emma.-De még kell pár dolog otthonra. Megvársz minket?
-Persze.-válaszolta Tomy.
 A bevásárlás után egyből kocsiba szálltunk és követtük Tomy-t a haverja házához. Emmával egyáltalán nem lepődtünk meg azon, hogy Tomy-nak részeges és egykalandos barátja van. Nem ez volt az első alakalom h elkísértük és segítettünk neki. De ez volt az első amikor ennyire meglepődtünk,
 A ház olyan volt mint egy kisebb palota. Kívülről is csodás volt, de belülről még szebb. Minden ragyogóan tiszta volt, hatalmas előszoba és gyönyörű fürdőszoba. A konyha a nappali mellett volt és egy derékig érő fal választotta el őket egymástól. A falhoz egy étkező asztal volt állítva. Remélem csak étkezni szoktak rajta. Ahogy ez a gondolat át futott az agyamon elhúztam a számat.
-Hehe,-nevetett ki Tomy.-Nyugi Key, csak a hálószobákban lehet hancúrozni.-nyugtatott. Meg sem lepett, hogy tudja mire gondolok. Ovis korunk óta ismerjük egymást.
-Hány hálószoba van itt?-kérdezte Emma.
-Hát. A'sszem öt vagy hat. És egy az ami Jusin-é.-válaszolt Tomy. A név hallatára fel kaptam a fejem, de egy szempillantás alatt le nyugtattam magam. Sok Justin létezik szerte a világon. Kizárt, hogy pont nála legyünk.
-Na jó készítsük elő a dolgokat.-mondta Emma.
-A tapmont én vigyem fel?-kérdezte kétségbe esett fejjel Tomy.
-A te haverod. És az ő "csaja".-mutattam idéző jeleket az ujjaimmal.
-De olyan izé egy tapmont oda adni neki.-nyavalygott tovább.
-Ahj, Add ide te nyuszi.- mondtam végül és kikaptam a tamponos dobozt a kezéből.-Merre van a szobája?
Sosem féltem az idegenektől, ezért azt sem jelent gondot, ha egy idegen lánynak kell tapmont adnom.
-Fel az emeletre majd jobbra és egyenese. Ha a kopogásra nem jönnek ki menj be a fürdőn át.Biztos, hogy a hálóban vannak, szóval a fürdőben nyugodtan közlekedhetsz -mondta Tomy. Egy bólintással jeleztem, hogy értettem.
 Ahogy mentem az emeltre láttam, hogy kisebb, de nem sokkal. Volt fent egy TV, hozzá egy Xbox. Két nagy hangszóró a fali TV két oldalán, de a hangszórók embernagyságúak voltak és a földön álltak. A jobb oldali hangszóró volt közelebb a korlázhoz a baloldali mellet pedig egy állvány állt játékokkal tele. Mellette ne messze egy fürdő nyílt egy kisebb falkiállás mögött elbújva. A TV előtt volt egy nagy kanapé és két kis karosszék.
Tovább mentem a folyosón egyenesen a folyosón, A folyosó nem volt szűk két-három ember elfér egymás mellett. Amikor az ajtóhoz értem hármat kopogtam. Vártam pár percet, de nem jött ki senki, így Tomy, ahogy Tomi tanácsolta a fürdőn keresztül mentem.
 Amikor kinyitottam a fürdő ajtót nem a fogadott mint amit Tomy mondott. A csap folyt, véresen volt habos a föld a mosdó körül. Alulról kezdtem felfele nézni. Női kíváncsiság átka.
Izmos vádli, izmos combok, ez mind nagyon megható, de amin megakadt a szemem az az elég méretes férfiasság. A szemem kikerekedett mikor megláttam a vért a férfiasság tövében. De tovább mentem. Kockás has, kidolgozott mell és karizom. És amikor az archoz értem teljesen ledöbbentem. Azt hittem nem ő az. De tévedtem. Egyenesen Justin Bieber állt előttem teljesen pucéran. A számhoz kaptam. Teljesen elállt a lélegzetem. Justin keze megmerevedett. De nem jobban mint a férfiassága. Arcára kiült a döbbenet, Semelyikünk nem számított erre a szituációra. Az zökkentett ki minket a hatalmas döbbenetből, hogy kiejtettem a kezemből a tamponos doboz le a földre.
 Erre felrezzentem. A dobozra néztem és gyorsan felvettem.
-N-Ne haragudj. N-nem tudtam, hogy bent vagy.-kezdtem makogni. Rá nézni nem mertem. Zavarba hozott, hogy meztelen volt.
-Ugyan nem kell bocsánatot kérned.-hallottam a hangján, hogy mosolyog. Hallottam ahogy megnyílik a csap újra. Kicsit megijedtem, hogy csak úgy nyugodtan fogja folytatni a tevékenységét.-Most már ide nézhetsz.-szólalt meg. Hangjától össze rezzentem. Félve néztem oda. Megnyugodtam mikor egy sötét kék köntöst láttam rajta. És attól is hogy csak kezet mosott. Ahogy kifújtam a levegőt a vállam is elernyedt a megkönnyebbüléstől.
 Justin arcára néztem és észrevettem, hogy végig mér. Pont ugyan úgy mint tegnap. Ahogy ebbe bele gondoltam éreztem ahogy lángba borul az arcom. Ezt ő is észre vette. Megvillantotta azt a mosolyát amivel az ágypartnereit bűvöli el.
-Te vagy az a gyönyörű lány akivel tegnap találkoztam, ugye?-Kérdezte. Meglepett, hogy emlékszik. A kérdésben reményt véltem felfedezni. Hangja gyengéd volt. Szinte simogatta a fülem.
-Köszönöm a bókot, de gyönyörűnek csak abban a ruhában láthattál.-mosolyogtam.
-Nem. Te valahogy más vagy. Te tényleg egy belülről fakadó gyönyörűség vagy.-mondta. Valahogy olyan hihetetlennek tűnt amit mondott. De még is elhittem neki. Kuncogtam egy kicsit, mire Justin is elmosolyodott.
-Édes szöveg. Kíváncsi lennék hányszor veted be.- mondtam mosolyogva.
-Most az egyszer, és merem remélni, hogy hatásos az őszinteségem.-mosolygott vissza. Nem tudtam abba hagyni a mosolygást.
-Ezt, neked hoztam.-nyújtottam oda a tampont.-Ahogy nézem szükséged lesz rá.-mondtam gúnyosan vigyorogva. Justin értette a poént mert felnevetett.
-Szép volt.-mondta.
-Köszönöm.-mondtam büszkén.-Sok sikert a lánnyal.
-Kösz.-mondta kicsit fintorogva.-Mi a neved?
-Keyla.
-Örülök a szerencsés véletlennek, hogy megismerhettelek Keyla.-mondta kisfiús mosollyal. -Justin vagyok.- nyújtotta a kezét egy késfogásra. Kezet fogtam vele és mosolyogtam rá.
-Örülök, hogy megismertelek Justin.
Justin csak mosolygott. Édes volt, hogy be mutatkozott. Mint ha nem is lenne híres.
 Becsuktam magam után a fürdő ajtót. Mély levegőt vettem, bent tartottam, majd lassan kifújtam.
"Örülök a szerencsés véletlennek, hogy megismerhettelek Keyla." Hangzottak a szavai újra fejemben. -Szerencsés véletlen mi? -nevettem halkan.
 Azzal elindultam vissza Emmához és Tomyhoz.