2017. január 22., vasárnap

8.RÉSZ

Gyors Helyzetjelentés:

Sziasztok. Bocsánatot szeretnék kérni, hogy a tervemet nem tudtam végre hajtani, hogy minden héten lesz új rész. A suli, meló + az élet kicsit közbe szólt.
Most már nem is merem megígérni, inkább azt mondom megpróbálok új részeket hozni!
Köszönöm azoknak akik ennyire kitartanak mellettem és olvassák a blogomat! Igazán hálás vagyok! Remélem tetszeni fog egészen a végletekig. :D
Puszi: Lexi! :*

Láng

Amióta Justin és én randiztunk, eltelt egy kis idő. Többet lógtunk Tomyval és Emmával. Nem is emlékszem a napjára, hogy Justinnal csak simán kettesben lettünk volna. Lehet nem tetszett neki a legutóbbi randevúnk.
-A mai nap nagyon különleges Key!-zökkentett ki Emma a gondolataimból, és amikor felfogtam mit mond kérdőn néztem rá.-Érzem az ereimben Keyla. 
-Oké, kicsi boszi, neked elhiszem.-nevettem és a szekrényemhez sétáltam. 
-ODA megyünk.-mondta, mint ha tudnom kéne hol van az az oda.
-Hova?-kérdeztem értetlenkedve, mire csak egy hitetlenkedő arc kifejezést kaptam.
-Ahol először kipattant köztetek a szikra.-mondta nagy lelkesedéssel.
-Oh. Értem. Ahol, Justin majdnem megütött egy fotóst mert egy lotyóval ment haza. Élvezni fogom.-mondtam undorral az arcomon. Aztán leesett pontosan mit is mondott folytattam.-Amúgy meg. Milyen szikra?
-Ugyan Key!-nevetett fel gúnyosan.- Ott kezdődött minden. Főleg, hogy ahogy kimondtam tudtad miről beszélek.-kacsintott rám, én meg megdobtam egy pólóval.
-Ah.-sóhajtottam és ledőltem Emma mellett az agyon.
-Mi az?-kérdezte mellém fekve.
-Ha szikra is volt köztünk az nagyon elpattant.-mondtam ránézve mire felnevetett.
-Mondanám, hogy tudom mi van, de sajnos amit Tomy és Ő négyszemközt beszélnek az onnan sohasem kerül ki.-nézett rám szomorú mosollyal.
-Mind egy.-sóhajtottam.
Emma egyszer csak felpattant mellőlem és a szekrényemhez rohant. Lassan felültem és figyeltem mit csinál. Hatalmas vigyorral fordult vissza felém.
-Annyit véletlenül hallottam mikor a konyhában dumáltak, hogy ebben a ruhában mikor meglátott nem tudta rólad levenni a szemét.-Lengette meg azt a vörös strasszköves ruhám ami akkor volt rajtam amikor megismertem Justint.
Emmával egyértelműen megegyeztünk, hogy akkor ugyanabba megyünk mint akkor. Gyorsan felhívta Tomyt hogy majd ott találkozunk, mert külön akarunk menni. A fürdőben készülődve Emma elmesélt mindent ami Tomyval történt köztük, még a pajzán dolgokat is.
Amikor 17 éves voltam, az akkori barátommal vesztettem el a szüzességem. Utána derült ki a betegségem. És ő elhagyott. Az tönkre tette az életem, de a családom és a két igaz barátom mellettem maradt. És ez számított a leginkább. Azóta felgyógyultam.Talán Justin ezért nem akart többet randizni. Talán nem akar egy volt rákossal randevúzgatni.
-Keyla.-érintette meg Emma a vállam.-Sajnálom.-mondta könnyes szemmel.
-Emma!-néztem rá ijedten, és egy zsebkendővel elkezdtem törölgetni az arcát.- Nem miattad van. Tudod. Elmondtam Justinnak. És elgondolkodtattam hogy mint akkor Rayle azért nem akar többet találkozni velem, mert rákos voltam.
-Jesszusom! Keyla, dehogy.-mondta lesokkolódva.-Tudod...-kezdte a száját húzva mire kérdőn néztem rá.-Justin mostanában vissza tért  a régi énéhez, de valahogy mégis olyan más. Nem olyan laza. Nem olyan..-kereste a szavakat.-Justinos. Kicsit mint ha zavarná valami. De ha te ott vagy nem mutatja. Mint ha minden rendben lenne. Akkor őszintén tud mosolyogni. De alapból. Egy kicsit depressziósnak találom.-fejezte be Emma és az arcom fürkészte hogy hogyan reagálok.
Gúnyos mosolyom egy kicsit meglepte és félénken elmosolyodott.
-Nézzük akkor hogy reagál a tini sztár ha a saját levesével etetik.-mondtam kissé bosszús hangon.
-Jesszusom..-nevetett hitetlenkedve Emma.-Te totál belezúgtál.
-Nem is!-és a tükörhöz vissza fordulva még egy rétek rúzst kentem fel.-Csak elakarom engedni magam. Ez minden. Nem rajongok a rossz fiúkért.
-Oh, de hogy nem!-mondta nevetve és erre én is nevetni kezdtem. Tudtam jól hogy az érzéseim Justin iránt erősebbek a kelleténél.


*Péntek 9:40PM*

Amikor odaértünk a fiúk már ott álltak a bejáratnál. Emma rám nézett és mosolyogva megszorította kezem hogy biztasson. Vettem egy mély levegőt, majd ránéztem és bólintottam.
A kocsiból kiszállva a fiúk felé vettük az irányt akik elég elegánsan lazára vették a figurát. Mindkettejükön ing volt, Tomyn egy szürke Justinon pedig egy sötét kék. A felső két gomb ki volt gombolva és valami irtózatosan sexy volt benne. Ha nem tudnám kik ők a jelenlegi öltözködésük miatt azt hinném testvérek. Emma nyomott egy gyors csókot Tomy szájára köszönésképp, majd a fiúkkal együtt akik maguk elé engedtek minket beléptünk a szórakozóhelyre.
Ismerős érzés öntött el mikor körülnéztem a zsúfolt helyen. Megragadtam Emma és a mögöttem álló Justin kezét, hogy el ne hagyjuk egymást. Az irányból éreztem, hogy Emma a bár felé húz minket. A kedvenc helyem.
Amikor oda értünk a pultos srác elénk is pattant és felvette a rendeléseinket. Mikor a kezembe került az italom amiről egy percig sem vettem le a szemem, megfordultam és végig mértem a felhozatalt. Sok velem egykorú, de kirívóbb ruhában lévő lány és sok még gimnazista fiú volt a parketten. Kevés  egyetemista és még kevesebb férfi volt, de azok mind egész kellemes látványt nyújtottak. Egyszer csak megakadt a szemem egy szőke barna szemű fiún. Alig lehetett nálam magasabb. Fehér pólót viselt ami ráfeszült kidomborodó izmaira. Észrevettem, hogy ő is engem néz és a lányos zavaromban egy elég béna mosolyomat villantottam. A srác megindult felém. Én kiegyenesedtem a pult előtt, amikor egy erősebb szorítást éreztem a karomon. Értetlenül néztem a kézre majd a tulajdonosára Justinra aki szigorú szemekkel bámulta a felém közeledő srácot. Vissza néztem a srácra aki Justin tekintetét csak egy kaján mosollyal jutalmazta. Kicsit értetlenül, de hagytam hogy Justin közelebb húzódjon. Megijesztett, hogy ennyire élvezem a közelségét.
-Justin Bieber. Helló haver!-nyújtotta a szőke fiú Justinnak a kezét.
-Lewis.-rázta meg kelletlenül a kezét Justin. A tekintetem kapkodtam a két fiú között. A fiú rám mosolygott mire Justin erősebben szorította a kezemet. Halkan felszisszentem a fájdalomtól mit a szorítása okozott és a kézre tettem a kezem és értetlenül fürkésztem az arcát.
-Bemutatsz a barátnőddel minek?-kérdezte Lewis és végigmért. Tekintetétől a hideg kirázott. Láttam, hogy fejében már ruha nélkül lát maga előtt. Tiltakozni akartam, hogy nem vagyok a barátnője, de Justin megelőzött. Nem azt mondta mint amire számítottam.
-Keyla, ő itt Lewis, Lewis ő itt Keyla. Mi most megyünk is.- Azzal biccentett Tomynak aki karon ragadta Emmát és elindultak egy üres asztal felé.
 Emmával leültünk aki aggódva figyelte ahogy a srácokat. Értetlenül néztem rá, aztán a fiúkra.
-Emma, mi folyik itt?-kérdeztem suttogva
-Fogalmam sincs.-suttogta.-De úgy érzem mindjárt kiderül.-pillantott Justinra aki idegesen csapta le a feles poharat. Oda csúsztam mellé és megfogtam a kezét, mire nagyot sóhajtott. Rám nézett és sóhajtott egyet.
-Az a srác, egyik régi haver.-mondta miközben mélyen a szemembe nézett.-Az első szerelmemet általa ismertem meg. Mindent megadtam volna neki. Vagy is ha úgy nézzük meg is adtam. Terhes lett és azt mondta tőlem van. Sosem voltam még olyan boldog. Viszont Elsa teste folyamatosan tele volt sebekkel. De akkor nem bántam. Aztán, egy nap eltűnt. A gyerekkel együtt. Hónapokig kerestem. És amikor megtaláltam, a gyerek sehol nem volt. Elsa tele volt sebekkel. És egy hang szólt ki mögötte az ajtón. Aztán kijött a szobából Lewis. Elsa nem bírt a szemembe nézni. Lewis viszont falnak támaszkodva vigyorgott és csak azt mondta hogy mindig ő lesz a jobb. Amikor a gyerek felől érdeklődtem Lewisre nézett aki csak szélesebben vigyorgott. Elmondta, hogy nem volt semmi gyekettesben rek. Ekkor Lewisre néztem. Félre löktem Elsát és Lewisre támadtam. Csak ütöttem és ütöttem őt. Ő pedig nevetett még el nem ájult. Tomy rángatott le róla. Azóta ha lehet elkerülöm. És örülnék, ha te is elkerülnéd.-azzal befejezte felállt és elment.
Döbbenten néztem utána. Annyira személyesnek éreztem ezt az egészet. Megérintette a szívem. Úgy éreztem újra egy hullámhosszon vagyunk. Hogy újra meg van a szikra közöttünk. Bár ez részemről már rég nem szikra. Gondoltam, mire hitetlenkedve megráztam a fejem
-Tényleg zűrös alak mi?-nézett utána keserű mosollyal. Néztem ahogy Justin oda megy egy lányhoz akit eddig Lewis fűzött és egyetlen egy szavával az ujjai köré csavarta a lányt. Ekkor jött a félelmetes felismerés és az égető fájdalom, Ezt pedig a düh követte.
-Oh, jajj. Keyla nem kéne.-szólt Emma.
-Azt hiszem, hogy hoznunk kéne a kocsit.-hallottam Tomy hangját miközben felpattantam az asztaltól és Justin felé vettem az irány. Mikor oda értem karon ragadtam és kirángattam az ajtón a szabadba.
 Még a hideg levegő sem hűtötte le adrenalintól felhevült testemet.
-Key, mi van?-nézett rám értetlenül Justin.
-Oh, te csak ne "Key"-ez itt nekem!-mondtam ingerülten idézőjeleket mutatva a levegőben,
-Key, mi bajod?
-Hogy mi bajom? Az a bajom, hogy TE elhitetted VELEM, hogy bármi is lehet köztünk! Hány lányt vittél el arra helyre? Hány lánynak mondtad el ugyan ezt a szívszaggató storyt? Hány lányt csábítottál ezzel a módszerrel az ágyadba. Elhittem, hogy letettél rólam mikor nem hívtál, mikor nem kerestél, mikor sosem akartál lenni velem. Aztán most újra elhittem azt hogy kellek neked! Elrángattál Lewistől és én voltam olyan hülye és azt hittem azért tetted mert féltesz vagy valami hasonló, de nem mint az szemmel láthatólag kiderült csak azért mert még mindig vissza akarsz vágni Lewisnek azzal, hogy minden egyes olyan lányt akit kiszemel azt te a nagy hírneveddel elcsábítod. DE! Nagyon sajnálom kedves Justin én nem abba a kaotikus hírességbe szerettem bele hanem abba a Justinba akit nekem mutattál. Ha egyáltalán az igaz volt.-fújtam ki a levegőt és elkezdtem fázni.-És most vissza megyek a kabátomért.
Indultam meg befelé, de Justin megragadta a kezem és a falhoz nyomott. Csípőjével megtámasztott és kezemet a fejem mellett a falhoz nyomta.
-Egyetlen egy lányt vittem oda rajtad kívül.-suttogta a fülembe. Ahogy a lehelete megcsiklandozta a nyakam a hideg is kirázott.-A húgom. Egyetlen egy nőnek meséltem el a storyt. Az anyámnak. És két nőnek mondtam eddig hogy Szeretlek, A húgomnak és az anyámnak.-ekkor oldalra fordítottam a fejemet és értetlenül néztem rá.-Szeretlek Keyla Robins. Elsát sem szerettem ennyire. Azért nem kerestelek mert egy teljesen új érzést nyitottál meg bennem. Senki iránt nem éreztem így. Úgy érzem benned meg van minden ami kell nekem. És ez megrémisztett, de kíváncsivá is tett. Érdekelt ha távol vagyok tőled akkor érzek-e valamit ha nem vagy ott. És amikor nem voltál azt hittem megőrülök a hiányodba. Amikor megláttam, hogy Lewis kiszemelt magának azt hittem megölöm. Nem hagyhattam, hogy bevedd azt a szövegét. Bele haltam volna.-kifújta a levegőt és a szemembe nézett.
A szívem hevesen vert, arcomon éreztem meleg leheletét. Ajkát gyengéden éppen hogy az enyémhez érintette. Csak az engedélyemre várt. Halkan vágyakozva felnyögtem, mire elmosolyodott. Elengedte a kezeimet, de nem távolodott el. Jobb kezét a tarkómra, bal kezét a derekamra tette és úgy húzott magához. Ajkai melegséggel töltöttek el. Nyelvem azon nyomban utat tört a szájába és az övét kereste. Halk nyögést hallatott. Kezeimmel a hajába túrva vontam közelebb.

*PÉNTEK 11:35PM*
Egy hazaúttal később.

Justin lágyan hanyatt döntött az ágyon. Levette az ingét, addig én lerúgtam magamról magassarkút. Izmai megfeszültek, ahogy fölém magasodott. Lábaimat a dereka köré csavartam. Forró csókkal hintette ajkaimat, végig a nyakamon egészen a ruha dekoltázs részéig. Kicsit elhúzódott mire felkönyököltem, hogy jobban hozzá férjen a ruha cipzárjához a hátamon. Ajkait ajkaimra szorította miközben a lehúzta a cipzárt. Én a nadrágja övcsatjával bajlódtam és bénázásomra elmosolyodott. Kibujtunk a ruháinkból és földre dobtok őket. Justin vissza tért testem csókkal hintéséhez. Hajába markoltam mikor a szemérem ajkaimhoz ért és halkan felnyögtem. Ujjai gyengéden csúsztak fel a bokámtól a combomig és értek a bugyimig. Egy gyors mozdulattal lehúzta rólam a bugyimat. Hálát adtam magamnak hogy mielőtt eljöttem szőrtelenítettem.
Ajkai belső combomat végig járva eljutott a célig. Egyre hevesebben vettem a levegőt. Éreztem meleg leheletét odalent. Nyelvét gyengéden húzta végig a csiklómon. Az érzéstől eláll a lélegzetem. Justin a reakciómat egy kaján mosollyal jutalmazta. A mozdulatot megismételte egymás után többször. Az ujjait segítségül hívva benyúlt és egyre gyorsabban ki be mozgatta.
Mikor már majdnem a csúcsra értem meghúztam annyira Justin haját, hogy felnézzen.
-Mi a baj? Fájt?-kérdezte aggódó tekintettel.
-Nem, dehogy. Csak nem így szeretnék elmenni.
Justin mosolygott a válaszomon. Újra felettem volt egész testtel és belenyúlt az éjjeli szekrény fiókjába. Közben megláttam domborodó férfiasságát alsónadrágjában és rámarkoltam, mire megremegett. Vágyakozó tekintettel nézett rám, ezért ujjaimat beleakasztottam a gumiba és lehúztam róla, Férfiasság így még jobban kitudott terjeszkedni. Rámarkoltam és lassan fel le kezdtem húzni rajta a kezem. Justin felnyögött és megrogyott.
-Basszus, Keyla.-nyögte. Sikerült kivenni a kezét a fiókból, de én nem hagytam abba a mozdulat sort. Ajkaimat a nyakára tapasztottam és gyengéden megszívtam, mire újra megrogyott.
Elkapta a kezemet és levette a farkáról azt. Szájjal feltépte a kis négyszögletes zacskót és gyorsan felhúzta magára az óvszert. Kezemet a fejem mellé rakta de nem engedte el a csuklómat.
Éreztem merev férfiasságát a lábam között. Várakozás teljesen rám nézett, mire bólintottam mire egy lágy csípő mozdulattal belém hatolt. A gyönyörtől felnyögtem és szabad kezemmel magam húzva megcsókoltam Justint. Egy újabbat lökött mire a szájába nyögtem. Elengedte a csuklóm így mind két kezemmel át tudtam karolni. Jobb kezét a derekam alá csúsztatta, bal kézzel támaszkodott és úgy folytatta a mozdulat sort.
Minden egyes lökésnél egy nagyon nyögtem.
-Keyla!-suttogta halkan a fülembe Justin és egy utolsót lökött mire mind a ketten elmentünk. Csodálatos érzést nyújtott. Jusitn fel állt levette a megtelt kotont és egy zsebkendőbe csomagolva kidobta a szemetesbe. Kivett egy pólót és két boxert a szekrényéből. A pólót és egy boxert oda nyújtott nekem mire mosolyogva felvettem és ő is belebújt a boxerba. Befeküdt mellém és ránk húzta a takarót. Szorosan átölet, úgy mint aki soha nem akar elengedni. És nem is akartam hogy elengedjen. Szótlanul feküdtünk egy ideig, aztán halottam egyenletes szuszogását.
Nem kellettek szavak. Tudtuk, hogy a mi lángunk kioldhatatlan. Legalább is bízunk ebben.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése