Köszönöm
A döbbentből pár másodperc múlva eszméltem fel. Justin Bieber állt az ajtóban. Éreztem ahogy a fejem égni kezd. Ott álltam előtte az otthoni ruhámban, ő meg olyan lazán volt öltözve. Fehér póló, rajta egy farmer dzseki, fekete farmer nadrág, fehér márkás cipő és... Egy virág csokor?
-Szia!-köszönt egy laza mosollyal párosítva. Kellett egy párat pislognom mire felfogtam mi van.
-Szia.-mondtam még mindig döbbenten.-Gyere be.- álltam félre hogy elférjen mellettem.
Amikor belépett rögtön meg is állt és levette a cipőét. Akkor tűnt fel hogy egy szatyor is volt nála, amit le tett maga mellé amíg levette a cipőt. Felegyenesedett és felém fordult. Én csak néztem rá nagy kerek szemekkel.
-Ez a tiéd.-nyújtotta oda a csokrot.-Tomy mondta, hogy imádod a fehér rózsát. Ezért azt vettem.
-Köszönöm.-mondtam a rózsa csokrot nézve és elmosolyodtam.
-Ki az kicsim?-kérdezte anyu miközben a kezét egy konyharuhába törölgette. Amikor meg pillantotta Justint elejtette a konyha ruhát, szája tátva maradt, szemei kikerekedtek.
-Jó napot!-köszönt Justin mosolyogva. Anya pislogott párat, majd ránézett, aztán vissza Justinra majd megint rám.
-Anya ő itt, Justin Bieber.-mutattam be anyának, hogy biztosítsam ő tényleg Justin. Anya a kezét nyújtotta még mindig leesett állal.
-Justin ő itt az édesanyám, Jenna Robins.-Justin mosolyogva kezet rázott anyámmal, majd lehajolt és elővett egy adag bonbont a szatyrából.
-Ezt Önnek hoztam!-nyújtotta oda anyámnak.
-Köszönöm.-mondta mosolyogva majd rám nézett és elismerően biccentett. A mozdulatra akaratlanul is felnevettem.
-CSOKIII!-kiáltotta az öcsém. Kiderült, hogy ő azóta is a mesét nézte. Amikor oda ért megállt anya mellett és nagy szemekkel nézett Justinra.-Aztaa! Ő szerepel sokszor a TV-ben.-mondta ámulattal.
-Szia! Justin vagyok.-guggolt le hozzá Justin. Azzal megint a szatyorban túrt és elővett egy távirányítós autót.-Ez a tiéd.-mondta mosolyogva.
Anyával a szánkat tátottuk. Nem hittünk a szemünknek. Ken nagyon örült neki. Azonnal ki is bontotta.
-Gyere kicsim rakunk bele elemeket, és fent kipróbáljuk, hogy Keyla és Justin nyugodtan beszélgessenek. Szerintem van mit nekik.-sandított rám anyám mosolyogva azzal eltűntek a lépcsőn.
-Ezeket vízbe teszem, gyere nyugodtan.-mondtam Justinnak. Nem mertem rá nézi. így is elég zavarban voltam. A rózsa csokrot vázába tettem majd vizet engedtem rá.
-Egy kicsit időközönként le kell vágni a végéből. Úgy tovább tart.-mondta Justin. Rá néztem, mosolyogva bólintottam.
-Köszönöm, nagyon szép.-mondtam.
-Nem kell megköszönnöd.
Rá néztem mert olyan furcsán fejezte be a mondatot.
-Sajnálom, hogy csak így eltűntem.-mondta. Megvártam még folytatja.-Nem mertelek felhívni. Elég...Justinosan viselkedtem veled.
Felnevettem.-Justinosan?-kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Az olyan, mint amikor egy lányt szedek fel a buliban.-mosolygott szemérmesen.-Nem volt alkalmam megköszönni azt amit tettél. Szóval... Köszönöm, hogy megmentetted az életem.-mondta.
-Nincs mit.-mondtam mosolyogva.-Ha már itt tartunk. Hogy van a sebed? Begyógyult?
Természetesen nem azt a választ kaptam amire számítottam. Felhúzta a pólóját és megvillantotta kockás hasát. A lélegzetem elakadt. Közelebb léptem, hogy megszemlélhessem a hasán húzódó még pirosas heget. Megérintettem. Kissé kigömbölyödött. Justin bele borzongott az érintésembe. Próbáltam minél gyengédebb lenni. Kezem és tekintetem hamar a hasizmaira húzódott. Vettem egy mély levegőt és végig simítottam kezemet a hasizmán. Hat szépen kidolgozott kocka volt. Sosem láttam még ilyen kidolgozott felső testet ilyen közelről. Kezem feljebb vándorolt be a pólója alá. Megéreztem feszes mellizmát. Libabőrös lett, amin mosolyognom kellett. Éreztem szíve heves dobogását. Felnéztem rá, arca bíbor vörös volt. Alsó ajkát beharapta. Szépen lassan kiengedte. Szeme az én szemembe nézett. Megbabonázott. Arcunk közel volt egymáshoz. A kezét amivel eddig a pólóját fogta a pólója alatt lévő kezemre tette. Lehelete friss mentolos volt. Meleg ajka az ajkamhoz ért, majd gyengéden rásimult. Megnyugtatott, biztonságban éreztem magam. Majd bekattant mit művelünk. Szemem tágra nyílt a felismeréstől. Te jó isten, mit csinálok? Elléptem tőle, mire lassan kiengedte a levegőt. Arcom lángba borult.
-Ne haragudj, nem tudom miért csináltam.-mondtam a padlót pásztázva.
-Ne! Én kérek elnézést nem tudom mi ütött belém.
Furcsán néztem rá. Mint ha nem is tőle hallanám.
-Mennem kell.-mondta azzal kiment a konyhából. Mire oda értem már rajta volt a cipője.
-Köszönjük az ajándékokat. Kedves gesztus volt.
-Ugyan ne köszönd. Ez semmiség volt.- mondta mosolyogva. Kinyitottam neki az ajtót és hagytam hogy kimenjen. Néztem ahogy lemegy a lépcsőn, a kocsijához sétál és beül. Be csuktam az ajtót és neki dőltem. Sosem éreztem még olyat amit az ő ajka kiváltott belőlem. Csak a gondolatába is bele remegett a testem. Egyszer csak kopogást halottam ami kizökkentett a gondolataimból. Eldőltem az ajtótól és kinyitottam.
-Eljönnél velem vacsorázni?-kérdezte Justin.-Igen most randira hívlak!
Szemem tágra nyílt állam leesett. Justin Bieber hívott el randevúra. Oké, ennek lehet nem kéne ekkora hatással lennie rám. De akkor is!
-Nagyon szívesen!-mondtam boldogan.
-Ma este hétkor? Érted jövök.
-Rendben van.-mondtam mosolyogva. Mosolygott ő is, azzal kissé esetlenül háttal indult meg a lépcsőnk fele majd megfordult lesétált azon be ült a kocsijába és elhajtott.
Becsuktam az ajtót és nekidőltem. Anyám vigyorogva állt a folyosón a telefonjával a kezében. Mögöttem az ajtón kopogtam és csak annyi időm volt, hogy eldőljek tőle már ki is nyílt és Emma sipákolva ugrott bele a nyakamba.
Anyámmal rögtön intézkedni kezdtek. Smink, frizura, ruha. És ekkor jött a nagy kérdés.
-Hova visz el?-kérdezte Emma. Az ágyamon ültem és kerek szemekkel néztem rá.-Nem mondta el?
-Nem.-válaszoltam.
-Akkor valami elegáns de még is laza kell neked.
-Oh! Tudok egy jó nadrágot, azonnal hozom!-vidult fel anyám és kirohant a szobából. Emmával egymásra néztünk, majd vissza az ajtóra. Anya pár másodperc kutatás után vissza rohant a szobámba és egy bőrnadrágot mutatott fel nekünk.
Csillogó szemekkel néztem a szerintem mű bőr nadrágot. Azonnal felálltam anyához léptem elvettem tőle és felpróbáltam. A nadrág tökéletesen áll. Kiemelt minden lényeges domborulatot, testemhez feszült, nem vágott be sehol.
-Köszönöm.-néztem anyára csillogó szemekkel.
-Ez már egy jó ideje meg van. Születésnapodra tartogattam, de most van rá szükség.-mosolygott anya.
-Ehhez van egy nagyon jó pólód.-mondta Emma, mire megfordult és a szekrényemben keresgélni kezdett. Másodpercekkel később előhúzott egy mályva színű laza felsőt.
-Ezt még a régi szoknyámból alakítottuk át.-ugrottam oda. Egy régi gyerekkori szoknyámból csináltunk felsőt mert annyira szerettem, hogy nem volt szívem kidobni. Két fehér csipkés ruha anyagod varrtunk rá vállpántként. A szoknya többi része ugyan olyan, Egyszerű még is gyönyörű.
Fel vettem a nadrághoz és egyszerűen elképesztően nézett ki együtt.
Anya begöndörítette a hajam, Emma pedig kisminkelt. Mikor a tükörbe néztem gyönyörűnek találta a munkájukat.
Lent ültünk a kanapén és vártuk, hogy Justin értem jöjjön. Pontosan 7:00-kor kopogtak az ajtón.
-Hmm. Pontos. Ez tetszik.-állt fel anya és az ajtóhoz ment, hogy kinyissa. Én is oda sétáltam, Emma pedig a kanapén maradt és onnan nézte a jelenetet.
-Szerbusz.-Köszönt anyám Justinnak.
-Jó estét!- Köszönt Justin. Azzal egy szál rózsát nyomott a kezébe. Amikor oda értem én is kaptam, amire csak a fejemet rázva mosolyogtam. Rá pillantottam Justinra és végig mértem. Ki volt öltözve. Nagykendő, fehér ing, öltöny. Egyszerűen túl sexyn állt neki. Aztán a tekintetem a háta mögé tévedt. Szemem kitágult. Emmára néztem, aki a szemeim láttán kiegyenesedett és fel állt a kanapéról. Oda sétált mellém az ajtóhoz, köszönt Justinnak és amikor meglátta Tomy-t lemerevedett. Tom lazán felsétált az ajtónkhoz és a háta mögül kihúzott egy szál rózsát. Szám elé kaptam a kezem, Emma szeme pedig könnyes volt.
-Asszem' beszélnünk kéne.-mondta Tom, Emma pedig bólintott. Én oda adtam anyának a rózsám, aztán a bőrkabátomhoz és a fekete balerina cipőmhöz nyúltam és felkaptam magamra őket. Emma is készen volt, nyomtunk anyám orcájára egy-egy puszit és már mentünk is. Emmáéktól az út szélén elbúcsúztunk, bátorítóan megöleltem és a fülébe suttogtam, hogy vigyázzon magára és kérek minden részletet. Ő ugyan ezt mondta nekem. Azzal beültünk Justin kocsijába.
-Nem voltam alkalmam mondani, de fantasztikusan nézel ki.-nézett rám Justin a kocsiban. Éreztem, ahogy az arcom lángba borul.
-Köszönöm. Neked meg fantasztikusan állt az öltöny.-mondtam végül vigyorogva.
-Köszi, Ez először van rajtam.-azzal beindította a kocsit és elhajtott a ház elől.
-Mióta van meg?-kérdeztem
-Lassan egy éve.
-És még nem hordtad soha? A díjátadókra is kiöltözöl, nem?
-De de ezt csak különleges alkalomkor akartam felvenni.-pillantott rám egy másodpercre. Mosolya, nem az a mosoly volt. Ez olyan volt amit szerintem még senki, soha nem látott. A szívem mélyéig hatolt.
Amikor az étteremhez értünk, rögtön az övemhez nyúltam, hogy kitudjak szállni. de Justin oda nyúlt és kicsatolta nekem, mire kérdőn néztem rá.
-Várj egy kicsit.-csak ennyit mondott és kiszállt. Nem érettem mire kéne várnom. Néztem ahogy áthalad a kocsi előtt. És akkor rájöttem. Oda jött kinyitni nekem az ajtót. Szám széles mosolyra húzódott mikor megfogtam kezét, hogy ki tudjak szállni. Fel álltam a járdára, és körülnéztem. Egy móló étterem volt előttünk. Gyönyörű volt. Imádom a tengert és innen fantasztikusan lehet látni. minden reggel erre járok futni. És az étterem előtt volt, hogy megálltam és benéztem. Fantasztikus ételeket kínálnak fel az embereknek. Sosem tudtam sokáig nézni, mert rögtön éhes lettem tőle. Justin kezét a derekamon éreztem, mire kizökkentem gondolataimból.
-Mehetünk?-kérdezte, most már sármos mosollyal. Bólintottam, mire a karját nyújtotta. Belé karoltam és elindultunk az étterem felé. Amikor beléptünk Justin kezet fogott a pincérrel.
-Uram, ma nagyon kicsípte magát. És ahogy látom, gyönyörű nő társaságában van. A szokásos asztalt kéri?-kérdezte a pincér.
-Igen, Josh, köszönjük!-mondta Justin kedves mosollyal. Hogy ennek a srácnak hány fajta mosolya van?
Josh az asztalunkhoz vezetett minket. Az asztal pont olyan helyen volt hogy az utca életét és a tenger tombolását is látni lehessen.
-Hozhatok valami frissítőt, amíg választanak?-kérdezte Josh, a pincérünk.
-Mit kérsz Keyla?-kérdezte tőlem Justin.
-Egy pohár szénszavas vizet.-mondtam mosolyogva.
-Ugyan ezt kérném.-mondta Justin
-Azonnal hozom.-mondta Josh. Azzal elsétált.
-Fantasztikus ez a hely.-mondtam Justinnak csillogó szemekkel.
-Tudom. Minden reggel ide járok reggelezni.-válaszolta lazán.
-Valahogy gondoltam, mivel ismered a pincért.-mondtam kacér mosollyal. Justin felnézett rám. Mint ha mondani akart volna valamit, de végül nem tette.
Az este további részében a sokat nevettünk, de komoly témákról is beszéltünk, és azt is megtudtam, hogy lett Justin híres. Az étel fantasztikus volt Justin azt mondta bármit választhatok, ezért megkóstoltam a főtt homárt, ami nagyon finomnak bizonyult, és Justinnal ketten ettük meg mert kicsit nagy volt.
A vacsora után lementünk a tengerpartra sétálni. Mind a ketten levettül a lábbelinket és hagytok, hogy a homok a lábujjaink közötti bőr nyugtassa.
-Nem akartam megkérdezni, de hogyan lettél "bortány hős", ha szabad tudnom.-kérdeztem a levegőben idéző jeleket mutatva.
-Sok bántást kaptam. Fizikailag is megpróbáltak bántani. Így olyanná váltam aki nem hagyják, hogy bántsák. Csak ez hamar felül kerekedett rajtam. És nem tudtam vissza zárni magam a ketrecbe. Sajnos volt olyan, hogy a családommal szemben sem. Tom volt az aki folyton vissza fogott, de egy idő után neki sem ment.
-Hogy hogy velem nem bánsz Justinosan?-kérdésemre megállt mire én is megtorpantam. Kezemmel kezeimet dörzsöltem mert elég hideg volt. Lerakta a homokba elegáns cipőjét. Levette zakóját, oda sétált hozzám és rám terítette azt. Szívem hevese vert. Hátrébb lépett, a szemembe nézett és így válaszolt.
-Erre akarok én is rájönni.-komoly arcot vágott. Majd ajkába harapott. Láttam szemében, hogy kérdezni akar valamit, de nem meri.
-Mond csak.-mondtam mosolyogva. Hátrébb lépett felvette a cipőjét és tovább sétáltunk.
-Az étteremben beszéltünk ugye a családról. És mondtad, hogy Édesapád, már nincs veletek. Mi történt vele?-kérdezte félve.-Nem muszáj válaszolnod, ha nem akarsz róla.
-Semmi baj. Sokan kérdezték. Meghalt. Rákban. A családjában öröklődik. Általában férfi ágon. Ritka, hogy a családban nő kapja el.-erre megtorpant. Tágra nyílt szemekkel nézett rám. A szemébe nézve mondtam.
-Csak azt akarom, hogy az öcsém ne kapja el.
-Tehát, kivétel vagy. Akkor te most?-kérdezte szomorú tekintettel.
-Nem, már nem vagyok rákos. Hatott a kemo. Időben felfedezték.
-Sajnálom.-mondta lesütött szemekkel. Oda léptem hozzá és megérintettem az arcát.
-Úgy mondod mintha a te hibád lenne. Anyuékkal mindent megtettünk amit lehet. Apa mosolyogva ment el.
-Ott voltál mikor elhunyt?-nézett kikerekedett szemekkel.
-Igen. Fogtam a kezét. Az öcsém aludt már akkor.- mondtam szomorú mosollyal. Lehajtottam a fejem és néztem a homokot. Egyszer csak Justin kezét éreztem a hátamon és a fejem. Fejem mellkasán volt. Kezeim maguktól karolták át őt. Így álltunk a hideg nyári éjszakán a tengerparton
****
Justin megállt a ház előtt, leállította a motort és kiszállt az autóból. Vártam, hogy kinyissa nekem az ajtót és kisegítsen.
-Tetszik ez a gesztusod.-mondtam vigyorogva.
-Örülök neki. Most csinálok ilyet először olyan lánynak aki nem az anyám vagy a húgom.
-Tényleg?-kérdeztem vissza kerek szemekkel.-Hogy csábítasz te lányokat az ágyadba?
-Hát nem így.-nevetett.
Elkísért az ajtóig, ott felé fordultam és a szemébe néztem.
-Köszönöm, ezt a csodálatos estét Justin.
-Én is, fantasztikusan éreztem magam veled. Megismételhetjük valamikor?
-Igen, nagyon szívesen.- mondtam széles mosollyal. Justin megfogta a kezem és közelebb lépett hozzám. Szívem hevesen kezdett verni. Vállam megfeszült. Szemeim elkerekedtek. Justin elkezdett hajolni, és éreztem, hogy a kezem emelkedik. Megcsókolta a kezemet. Vállam azonnal elernyedt. Megnyugvás suhant végig a testemen. Mosolyogva néztem az udvarias gesztust.
-A legjobb dolgokra várni kell.- mondta a szemembe nézve.
-Köszönöm még egyszer, ezt a szép estét Keyla. Álmodj szépeket. Majd hívlak
-Jó éjt Justin! Köszönöm neked ezt az egészet.-mosolyogtam. Justin lazán biccentett, lesétált a lépcsőn beült a kocsijába és elhajtott.
Amikor kinyitottam az ajtót anyámmal és Emmával találtam szembe magam.
-Már azt hittük sosem jössz be.-mosolygott anya.
-Mesélj milyen volt?-kérdezte ragyogó szemmel Emma.
-Minden elmesélek, de először is mi volt?-kérdeztem aggódóan Emmát.-Justin semmit nem mondott a Tesóesküre hivatkozva.
-Össze jöttünk. Kiderült, hogy ő is szerelmes belém. Ő már Justinnál van és várja, hogy haza érjen és egy pasisat beszélgessenek.
-JUUUJ!-visítottam, és Emma nyakába ugrottam.-Gratulálok Emma!!-mondtam és szorosan öleltem
-Köszönöm!-ölelt vissza majd sietve eltolt és türelmetlenül várakozott. Anyával és Emmával be vonultunk a nappaliba és mindent elmeséltem nekik ami este volt.
-Szia!-köszönt egy laza mosollyal párosítva. Kellett egy párat pislognom mire felfogtam mi van.
-Szia.-mondtam még mindig döbbenten.-Gyere be.- álltam félre hogy elférjen mellettem.
Amikor belépett rögtön meg is állt és levette a cipőét. Akkor tűnt fel hogy egy szatyor is volt nála, amit le tett maga mellé amíg levette a cipőt. Felegyenesedett és felém fordult. Én csak néztem rá nagy kerek szemekkel.
-Ez a tiéd.-nyújtotta oda a csokrot.-Tomy mondta, hogy imádod a fehér rózsát. Ezért azt vettem.
-Köszönöm.-mondtam a rózsa csokrot nézve és elmosolyodtam.
-Ki az kicsim?-kérdezte anyu miközben a kezét egy konyharuhába törölgette. Amikor meg pillantotta Justint elejtette a konyha ruhát, szája tátva maradt, szemei kikerekedtek.
-Jó napot!-köszönt Justin mosolyogva. Anya pislogott párat, majd ránézett, aztán vissza Justinra majd megint rám.
-Anya ő itt, Justin Bieber.-mutattam be anyának, hogy biztosítsam ő tényleg Justin. Anya a kezét nyújtotta még mindig leesett állal.
-Justin ő itt az édesanyám, Jenna Robins.-Justin mosolyogva kezet rázott anyámmal, majd lehajolt és elővett egy adag bonbont a szatyrából.
-Ezt Önnek hoztam!-nyújtotta oda anyámnak.
-Köszönöm.-mondta mosolyogva majd rám nézett és elismerően biccentett. A mozdulatra akaratlanul is felnevettem.
-CSOKIII!-kiáltotta az öcsém. Kiderült, hogy ő azóta is a mesét nézte. Amikor oda ért megállt anya mellett és nagy szemekkel nézett Justinra.-Aztaa! Ő szerepel sokszor a TV-ben.-mondta ámulattal.
-Szia! Justin vagyok.-guggolt le hozzá Justin. Azzal megint a szatyorban túrt és elővett egy távirányítós autót.-Ez a tiéd.-mondta mosolyogva.
Anyával a szánkat tátottuk. Nem hittünk a szemünknek. Ken nagyon örült neki. Azonnal ki is bontotta.
-Gyere kicsim rakunk bele elemeket, és fent kipróbáljuk, hogy Keyla és Justin nyugodtan beszélgessenek. Szerintem van mit nekik.-sandított rám anyám mosolyogva azzal eltűntek a lépcsőn.
-Ezeket vízbe teszem, gyere nyugodtan.-mondtam Justinnak. Nem mertem rá nézi. így is elég zavarban voltam. A rózsa csokrot vázába tettem majd vizet engedtem rá.
-Egy kicsit időközönként le kell vágni a végéből. Úgy tovább tart.-mondta Justin. Rá néztem, mosolyogva bólintottam.
-Köszönöm, nagyon szép.-mondtam.
-Nem kell megköszönnöd.
Rá néztem mert olyan furcsán fejezte be a mondatot.
-Sajnálom, hogy csak így eltűntem.-mondta. Megvártam még folytatja.-Nem mertelek felhívni. Elég...Justinosan viselkedtem veled.
Felnevettem.-Justinosan?-kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Az olyan, mint amikor egy lányt szedek fel a buliban.-mosolygott szemérmesen.-Nem volt alkalmam megköszönni azt amit tettél. Szóval... Köszönöm, hogy megmentetted az életem.-mondta.
-Nincs mit.-mondtam mosolyogva.-Ha már itt tartunk. Hogy van a sebed? Begyógyult?
Természetesen nem azt a választ kaptam amire számítottam. Felhúzta a pólóját és megvillantotta kockás hasát. A lélegzetem elakadt. Közelebb léptem, hogy megszemlélhessem a hasán húzódó még pirosas heget. Megérintettem. Kissé kigömbölyödött. Justin bele borzongott az érintésembe. Próbáltam minél gyengédebb lenni. Kezem és tekintetem hamar a hasizmaira húzódott. Vettem egy mély levegőt és végig simítottam kezemet a hasizmán. Hat szépen kidolgozott kocka volt. Sosem láttam még ilyen kidolgozott felső testet ilyen közelről. Kezem feljebb vándorolt be a pólója alá. Megéreztem feszes mellizmát. Libabőrös lett, amin mosolyognom kellett. Éreztem szíve heves dobogását. Felnéztem rá, arca bíbor vörös volt. Alsó ajkát beharapta. Szépen lassan kiengedte. Szeme az én szemembe nézett. Megbabonázott. Arcunk közel volt egymáshoz. A kezét amivel eddig a pólóját fogta a pólója alatt lévő kezemre tette. Lehelete friss mentolos volt. Meleg ajka az ajkamhoz ért, majd gyengéden rásimult. Megnyugtatott, biztonságban éreztem magam. Majd bekattant mit művelünk. Szemem tágra nyílt a felismeréstől. Te jó isten, mit csinálok? Elléptem tőle, mire lassan kiengedte a levegőt. Arcom lángba borult.
-Ne haragudj, nem tudom miért csináltam.-mondtam a padlót pásztázva.
-Ne! Én kérek elnézést nem tudom mi ütött belém.
Furcsán néztem rá. Mint ha nem is tőle hallanám.
-Mennem kell.-mondta azzal kiment a konyhából. Mire oda értem már rajta volt a cipője.
-Köszönjük az ajándékokat. Kedves gesztus volt.
-Ugyan ne köszönd. Ez semmiség volt.- mondta mosolyogva. Kinyitottam neki az ajtót és hagytam hogy kimenjen. Néztem ahogy lemegy a lépcsőn, a kocsijához sétál és beül. Be csuktam az ajtót és neki dőltem. Sosem éreztem még olyat amit az ő ajka kiváltott belőlem. Csak a gondolatába is bele remegett a testem. Egyszer csak kopogást halottam ami kizökkentett a gondolataimból. Eldőltem az ajtótól és kinyitottam.
-Eljönnél velem vacsorázni?-kérdezte Justin.-Igen most randira hívlak!
Szemem tágra nyílt állam leesett. Justin Bieber hívott el randevúra. Oké, ennek lehet nem kéne ekkora hatással lennie rám. De akkor is!
-Nagyon szívesen!-mondtam boldogan.
-Ma este hétkor? Érted jövök.
-Rendben van.-mondtam mosolyogva. Mosolygott ő is, azzal kissé esetlenül háttal indult meg a lépcsőnk fele majd megfordult lesétált azon be ült a kocsijába és elhajtott.
Becsuktam az ajtót és nekidőltem. Anyám vigyorogva állt a folyosón a telefonjával a kezében. Mögöttem az ajtón kopogtam és csak annyi időm volt, hogy eldőljek tőle már ki is nyílt és Emma sipákolva ugrott bele a nyakamba.
Anyámmal rögtön intézkedni kezdtek. Smink, frizura, ruha. És ekkor jött a nagy kérdés.
-Hova visz el?-kérdezte Emma. Az ágyamon ültem és kerek szemekkel néztem rá.-Nem mondta el?
-Nem.-válaszoltam.
-Akkor valami elegáns de még is laza kell neked.
-Oh! Tudok egy jó nadrágot, azonnal hozom!-vidult fel anyám és kirohant a szobából. Emmával egymásra néztünk, majd vissza az ajtóra. Anya pár másodperc kutatás után vissza rohant a szobámba és egy bőrnadrágot mutatott fel nekünk.
Csillogó szemekkel néztem a szerintem mű bőr nadrágot. Azonnal felálltam anyához léptem elvettem tőle és felpróbáltam. A nadrág tökéletesen áll. Kiemelt minden lényeges domborulatot, testemhez feszült, nem vágott be sehol.
-Köszönöm.-néztem anyára csillogó szemekkel.
-Ez már egy jó ideje meg van. Születésnapodra tartogattam, de most van rá szükség.-mosolygott anya.
-Ehhez van egy nagyon jó pólód.-mondta Emma, mire megfordult és a szekrényemben keresgélni kezdett. Másodpercekkel később előhúzott egy mályva színű laza felsőt.
-Ezt még a régi szoknyámból alakítottuk át.-ugrottam oda. Egy régi gyerekkori szoknyámból csináltunk felsőt mert annyira szerettem, hogy nem volt szívem kidobni. Két fehér csipkés ruha anyagod varrtunk rá vállpántként. A szoknya többi része ugyan olyan, Egyszerű még is gyönyörű.
Fel vettem a nadrághoz és egyszerűen elképesztően nézett ki együtt.
Anya begöndörítette a hajam, Emma pedig kisminkelt. Mikor a tükörbe néztem gyönyörűnek találta a munkájukat.
Lent ültünk a kanapén és vártuk, hogy Justin értem jöjjön. Pontosan 7:00-kor kopogtak az ajtón.
-Hmm. Pontos. Ez tetszik.-állt fel anya és az ajtóhoz ment, hogy kinyissa. Én is oda sétáltam, Emma pedig a kanapén maradt és onnan nézte a jelenetet.
-Szerbusz.-Köszönt anyám Justinnak.
-Jó estét!- Köszönt Justin. Azzal egy szál rózsát nyomott a kezébe. Amikor oda értem én is kaptam, amire csak a fejemet rázva mosolyogtam. Rá pillantottam Justinra és végig mértem. Ki volt öltözve. Nagykendő, fehér ing, öltöny. Egyszerűen túl sexyn állt neki. Aztán a tekintetem a háta mögé tévedt. Szemem kitágult. Emmára néztem, aki a szemeim láttán kiegyenesedett és fel állt a kanapéról. Oda sétált mellém az ajtóhoz, köszönt Justinnak és amikor meglátta Tomy-t lemerevedett. Tom lazán felsétált az ajtónkhoz és a háta mögül kihúzott egy szál rózsát. Szám elé kaptam a kezem, Emma szeme pedig könnyes volt.
-Asszem' beszélnünk kéne.-mondta Tom, Emma pedig bólintott. Én oda adtam anyának a rózsám, aztán a bőrkabátomhoz és a fekete balerina cipőmhöz nyúltam és felkaptam magamra őket. Emma is készen volt, nyomtunk anyám orcájára egy-egy puszit és már mentünk is. Emmáéktól az út szélén elbúcsúztunk, bátorítóan megöleltem és a fülébe suttogtam, hogy vigyázzon magára és kérek minden részletet. Ő ugyan ezt mondta nekem. Azzal beültünk Justin kocsijába.
-Nem voltam alkalmam mondani, de fantasztikusan nézel ki.-nézett rám Justin a kocsiban. Éreztem, ahogy az arcom lángba borul.
-Köszönöm. Neked meg fantasztikusan állt az öltöny.-mondtam végül vigyorogva.
-Köszi, Ez először van rajtam.-azzal beindította a kocsit és elhajtott a ház elől.
-Mióta van meg?-kérdeztem
-Lassan egy éve.
-És még nem hordtad soha? A díjátadókra is kiöltözöl, nem?
-De de ezt csak különleges alkalomkor akartam felvenni.-pillantott rám egy másodpercre. Mosolya, nem az a mosoly volt. Ez olyan volt amit szerintem még senki, soha nem látott. A szívem mélyéig hatolt.
Amikor az étteremhez értünk, rögtön az övemhez nyúltam, hogy kitudjak szállni. de Justin oda nyúlt és kicsatolta nekem, mire kérdőn néztem rá.
-Várj egy kicsit.-csak ennyit mondott és kiszállt. Nem érettem mire kéne várnom. Néztem ahogy áthalad a kocsi előtt. És akkor rájöttem. Oda jött kinyitni nekem az ajtót. Szám széles mosolyra húzódott mikor megfogtam kezét, hogy ki tudjak szállni. Fel álltam a járdára, és körülnéztem. Egy móló étterem volt előttünk. Gyönyörű volt. Imádom a tengert és innen fantasztikusan lehet látni. minden reggel erre járok futni. És az étterem előtt volt, hogy megálltam és benéztem. Fantasztikus ételeket kínálnak fel az embereknek. Sosem tudtam sokáig nézni, mert rögtön éhes lettem tőle. Justin kezét a derekamon éreztem, mire kizökkentem gondolataimból.
-Mehetünk?-kérdezte, most már sármos mosollyal. Bólintottam, mire a karját nyújtotta. Belé karoltam és elindultunk az étterem felé. Amikor beléptünk Justin kezet fogott a pincérrel.
-Uram, ma nagyon kicsípte magát. És ahogy látom, gyönyörű nő társaságában van. A szokásos asztalt kéri?-kérdezte a pincér.
-Igen, Josh, köszönjük!-mondta Justin kedves mosollyal. Hogy ennek a srácnak hány fajta mosolya van?
Josh az asztalunkhoz vezetett minket. Az asztal pont olyan helyen volt hogy az utca életét és a tenger tombolását is látni lehessen.
-Hozhatok valami frissítőt, amíg választanak?-kérdezte Josh, a pincérünk.
-Mit kérsz Keyla?-kérdezte tőlem Justin.
-Egy pohár szénszavas vizet.-mondtam mosolyogva.
-Ugyan ezt kérném.-mondta Justin
-Azonnal hozom.-mondta Josh. Azzal elsétált.
-Fantasztikus ez a hely.-mondtam Justinnak csillogó szemekkel.
-Tudom. Minden reggel ide járok reggelezni.-válaszolta lazán.
-Valahogy gondoltam, mivel ismered a pincért.-mondtam kacér mosollyal. Justin felnézett rám. Mint ha mondani akart volna valamit, de végül nem tette.
Az este további részében a sokat nevettünk, de komoly témákról is beszéltünk, és azt is megtudtam, hogy lett Justin híres. Az étel fantasztikus volt Justin azt mondta bármit választhatok, ezért megkóstoltam a főtt homárt, ami nagyon finomnak bizonyult, és Justinnal ketten ettük meg mert kicsit nagy volt.
A vacsora után lementünk a tengerpartra sétálni. Mind a ketten levettül a lábbelinket és hagytok, hogy a homok a lábujjaink közötti bőr nyugtassa.
-Nem akartam megkérdezni, de hogyan lettél "bortány hős", ha szabad tudnom.-kérdeztem a levegőben idéző jeleket mutatva.
-Sok bántást kaptam. Fizikailag is megpróbáltak bántani. Így olyanná váltam aki nem hagyják, hogy bántsák. Csak ez hamar felül kerekedett rajtam. És nem tudtam vissza zárni magam a ketrecbe. Sajnos volt olyan, hogy a családommal szemben sem. Tom volt az aki folyton vissza fogott, de egy idő után neki sem ment.
-Hogy hogy velem nem bánsz Justinosan?-kérdésemre megállt mire én is megtorpantam. Kezemmel kezeimet dörzsöltem mert elég hideg volt. Lerakta a homokba elegáns cipőjét. Levette zakóját, oda sétált hozzám és rám terítette azt. Szívem hevese vert. Hátrébb lépett, a szemembe nézett és így válaszolt.
-Erre akarok én is rájönni.-komoly arcot vágott. Majd ajkába harapott. Láttam szemében, hogy kérdezni akar valamit, de nem meri.
-Mond csak.-mondtam mosolyogva. Hátrébb lépett felvette a cipőjét és tovább sétáltunk.
-Az étteremben beszéltünk ugye a családról. És mondtad, hogy Édesapád, már nincs veletek. Mi történt vele?-kérdezte félve.-Nem muszáj válaszolnod, ha nem akarsz róla.
-Semmi baj. Sokan kérdezték. Meghalt. Rákban. A családjában öröklődik. Általában férfi ágon. Ritka, hogy a családban nő kapja el.-erre megtorpant. Tágra nyílt szemekkel nézett rám. A szemébe nézve mondtam.
-Csak azt akarom, hogy az öcsém ne kapja el.
-Tehát, kivétel vagy. Akkor te most?-kérdezte szomorú tekintettel.
-Nem, már nem vagyok rákos. Hatott a kemo. Időben felfedezték.
-Sajnálom.-mondta lesütött szemekkel. Oda léptem hozzá és megérintettem az arcát.
-Úgy mondod mintha a te hibád lenne. Anyuékkal mindent megtettünk amit lehet. Apa mosolyogva ment el.
-Ott voltál mikor elhunyt?-nézett kikerekedett szemekkel.
-Igen. Fogtam a kezét. Az öcsém aludt már akkor.- mondtam szomorú mosollyal. Lehajtottam a fejem és néztem a homokot. Egyszer csak Justin kezét éreztem a hátamon és a fejem. Fejem mellkasán volt. Kezeim maguktól karolták át őt. Így álltunk a hideg nyári éjszakán a tengerparton
****
Justin megállt a ház előtt, leállította a motort és kiszállt az autóból. Vártam, hogy kinyissa nekem az ajtót és kisegítsen.
-Tetszik ez a gesztusod.-mondtam vigyorogva.
-Örülök neki. Most csinálok ilyet először olyan lánynak aki nem az anyám vagy a húgom.
-Tényleg?-kérdeztem vissza kerek szemekkel.-Hogy csábítasz te lányokat az ágyadba?
-Hát nem így.-nevetett.
Elkísért az ajtóig, ott felé fordultam és a szemébe néztem.
-Köszönöm, ezt a csodálatos estét Justin.
-Én is, fantasztikusan éreztem magam veled. Megismételhetjük valamikor?
-Igen, nagyon szívesen.- mondtam széles mosollyal. Justin megfogta a kezem és közelebb lépett hozzám. Szívem hevesen kezdett verni. Vállam megfeszült. Szemeim elkerekedtek. Justin elkezdett hajolni, és éreztem, hogy a kezem emelkedik. Megcsókolta a kezemet. Vállam azonnal elernyedt. Megnyugvás suhant végig a testemen. Mosolyogva néztem az udvarias gesztust.
-A legjobb dolgokra várni kell.- mondta a szemembe nézve.
-Köszönöm még egyszer, ezt a szép estét Keyla. Álmodj szépeket. Majd hívlak
-Jó éjt Justin! Köszönöm neked ezt az egészet.-mosolyogtam. Justin lazán biccentett, lesétált a lépcsőn beült a kocsijába és elhajtott.
Amikor kinyitottam az ajtót anyámmal és Emmával találtam szembe magam.
-Már azt hittük sosem jössz be.-mosolygott anya.
-Mesélj milyen volt?-kérdezte ragyogó szemmel Emma.
-Minden elmesélek, de először is mi volt?-kérdeztem aggódóan Emmát.-Justin semmit nem mondott a Tesóesküre hivatkozva.
-Össze jöttünk. Kiderült, hogy ő is szerelmes belém. Ő már Justinnál van és várja, hogy haza érjen és egy pasisat beszélgessenek.
-JUUUJ!-visítottam, és Emma nyakába ugrottam.-Gratulálok Emma!!-mondtam és szorosan öleltem
-Köszönöm!-ölelt vissza majd sietve eltolt és türelmetlenül várakozott. Anyával és Emmával be vonultunk a nappaliba és mindent elmeséltem nekik ami este volt.
